Az est házigazdája, Boros Lóránd előrebocsátotta, hogy nincs nagy gyakorlata a könyvismertetőkben, de mivel a szerzővel „együtt bukdácsoltak” a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–néprajz szakán, nem utasíthatta vissza a felkérést.

Boros a budapesti Orpheusz Kiadó gondozásában megjelent kötet szerkesztőjét, Szőcs Gézát idézte, aki szerint „Néró megnyalta volna a tíz ujját, ha tényleg ilyen verseket tudott volna írni”. A kötet ugyanis – új versek mellett – többek között az L. D. hagyatéka című előző verseskönyv legjobb verseit is újraközli, amelyben Farkas Wellmann Endre Lucius Domitius Ahenobarbus, a később Néró néven ismertté vált római császár „hangján” verselt.

A jelenleg Budapesten élő Farkas Wellmann Endre Erdély számos városában élt már, köztük Nagyváradon és Kolozsváron, sok erdélyi és magyarországi újság, illetve kulturális lap munkatársa volt, de magyar irodalmat is tanított Gyergyóalfaluban, ahol többször megszervezte a Faludy György Irodalmi Fesztivált és a Kimenő Összművészeti Diákfesztivált is. A szerző a kolozsvári könyvbemutatón legelőször egykori diákjainak köszönte meg, hogy ilyen nagy számban képviseltették magukat az eseményen, mint mondta, ez a legnagyobb megtiszteltetés, ami érhet valakit.

A római disznó metaforájáról elmondta, még 2002-ben szerveztek egy disznóvágást nagypénteken Márkus Barbarossa János költőtársával, hogy ezzel megbotránkoztassák az egyházat és az embereket, hátha így felfigyelnek az általuk művelt irodalomra, és bár a számításuk nem jött be, így visszagondolva „a római disznó vére már akkor ott csordogált benne”.

Mint mondta, a disznó metaforika ezt követően sokáig elkerülte a figyelmét, csak a mostani kötet új verseinek megírása idején került ismét előtérbe, ám ekkor már a migránsválság miatt óhatatlanul átértékelődött a disznó és disznóhús jelentése, és valamiképpen az európai civilizáció metaforájává vált a disznóhúst vallási okokból nem fogyasztó bevándorlókkal szemben.

Erdélyben ráadásul a disznóvágás, disznótor hagyománya különösen erős, így sajátos színezetet is kapott a metaforika, egy kultúra jelképévé vált a bevándorlókkal szemben, akik szerinte le fogják tiporni ezt a civilizációt. Mint mondta, akárcsak Néró idejében, ismét egy civilizáció végnapjainak vagyunk tanúi, és arról, hogy az európai civilizáció képtelen megvédeni magát, elsősorban a katolikus egyház által hirdetett dogmák és a liberalizmus tehet.

Boros Lóránd azzal, hogy „az idő majd eldönti, mi lesz itt”, ügyesen másra terelte a szót a kényes témáról, kiderült például, hogy Farkas Wellmann Endre a Magyar PEN Clubban kommunikációs feladatokat tölt be, a tavalyi év nagy részét pedig munkahelyi teendői miatt Olaszországban töltötte. Azt is elmondta, hogy a sok város közül, ahol élt, elsősorban Kolozsvárt tartja otthonának, itt ugyanis nemcsak sok időt töltött, de meghatározó élmények érték.

Faludy Györggyel való baráti-tanítványi kapcsolata is szóba került, elmesélte egyik utolsó erdélyi találkozásukat is, amelynek során négyszemközt maradt vele néhány percre, Faludy pedig bizalmasan elmondta neki, hogy úgy érzi, egy éven belül meg fog halni. A 20. század borzalmait túlélő költő megérzése igaznak bizonyult, de a közönség azt is megtudhatta, hogy ennek ellenére Faludy tervei között szerepelt egy kolozsvári ház megvásárlása is közvetlenül a halála előtt.