Fotó: Krónika
2007. február 13., 00:002007. február 13., 00:00
A dokumentum- és a játékfilmhatárvidékén született az Iszka utazása.Hogyan sikerült megtalálni a valóság adtaelemek, illetve a fikció egyensúlyát úgy,hogy végül mégiscsak mozifilm lett belőle?
Az Iszka utazása erősenvalóságalapú film. Amikor a filmet forgattam,akkor nem gondolkodtam műfajokban, megpróbáltammegszabadítani magam mindenféle előzeteselképzeléstől, attól, amit tudok, vagy amittanultam. Csak az érdekelt, hogy a téma vagy a személyönmagához hűen jelenjen meg benne. Arra figyeltem, hogya szereplőknek ne kelljen mást játszaniuk, mintönmagukat, és hogy hozzam őket olyan helyzetbe, amelybenmeg tudják mutatni, hogy milyen fából faragtákőket. Tehát igazából nem a műfajimegfontolások vezettek. Ha ennek a filmnek nem egy gyereklenne a középpontjában, hanem egy falu vagy egyrégió, akkor inkább szociometszet vagyhelyzetjelentés lenne. De itt egy gyerek, és általasok gyerek sorsáról van szó egy történetkeretében. És ez a történet naponta megesika világ sok országában. A filmet azértforgattuk Petrozsényben, mert ott él a főszereplő,Varga Mária – Iszka.
A filmben nemcsak az ő történetétdolgozza fel, hanem más élettörténetekrészletei is bekerültek. Menynyiben játssza asaját történetét Mária, illetve atöbbi gyerek?
Mária életénektöbb fordulata is bekerült a filmbe: mikor a veréselől elszökik otthonról, utcára kerül, azutcáról árvaházba kerül, azárvaházból pedig vagy hazaviszik, vagy megintelszökik. A testvére, Rózsika kicsit beteges,köhögős kisgyerek, ő ezzel együtt került be afilmbe. Mariannal, a román kisfiúval később,közvetlenül a forgatás előtt találkoztunk.Az ő előtörténetét kevésbéismertem, de azonnal megragadott a lénye. Máriabandavezér típusú lány, Marian érzékeny,kicsit lányos fiú, érdekesen kiegészítikegymást. Nem is annyira a történet háttereérdekelt: az, hogy olyan régióban játszódik,ahol véget ér a bányaművelés, sok amunkanélküli, és nehéz fenntartani acsaládot, hanem leginkább ezek a kialakulóbanlévő személyiségek.
A gyerekek dialógusai hitelesek:a szereplők úgy fejezik ki magukat, ahogyan, valószínűleg,általában. Előre megírt forgatókönyvbőldolgozott? Hogyan került kapcsolatba a szöveg megírásábanrészt vállaló Burus János Botonddal, aKrónika munkatársával?
A Budapesten élő erdélyiírót, Nagy Koppány Zsoltot kerestem meg aforgatás előtt, hogy nyelvi lektorra lenne szükségem,aki segít áthidalni a kétnyelvűségokozta gondokat. Õ nem tudott két hónapra velünkjönni, és egyik barátját, Burus JánosBotondot ajánlotta, akivel jól együtt tudtunkműködni. Sokat segített a jelenléte azokban ahelyzetekben, amikor a magyar gyerekek román gyerekekkelbeszélgettek – románul, ilyenek a Mária–Marianjelenetek. Sok új dialógusrészlet is bekerülta filmbe, amelyet napról napra együtt dolgoztunk ki. Ezekrészben az előre megírt dialógusok verzióivoltak, részben pedig a karakterek által a helyszíneninspirált szövegek.
Nemcsak kétnyelvű a film, demagyarul is sokféleképpen beszélnek benne –hivatásos magyar színészek, szórványbanélő magyar gyerekek, továbbá akcentussalbeszélő román színészek.
Ezt az is indokolja, hogy aSzékelyföldről korábban rengetegen kerülteka Zsil völgyébe, és a sok vegyes házasságés keveredés után a magyar nyelv kiveszőfélbenvan. Mária még viszonylag jól beszélmagyarul, a néhány évvel kisebb Rózsikamár sokkal rosszabbul. A magam részérőlszeretem, hogy nyelvileg összetett a film, a Máriahelytelen nyelvhasználata is megragadott, mert pontos képletegy nyelvi állapotról, még ha szomorú is.Marius Bodochi bukaresti színész egyik nagymamájamagyar volt, elvállalta a magyarul beszélő szerepet.Ennek azért is örültem, mert soha nem használokutószinkront, és a magyar filmtámogatásirendszernek is kritériuma, hogy legalább 80 százalékbanmagyarul beszéljenek a hazai gyártásúfilmekben.
Az erdélyi nézőketbizonyára érdekelni fogja a film, a fiatalértelmiségiek azonban egyre inkább ellenérzésselviszonyulnak az itteni nyomort ábrázolóalkotásokhoz. Sokat járt Erdélyben, ismeri azembereket, milyen fogadtatásra számít?
Ha lesz romániai fesztivál,amelyre meghívják a filmet – például akolozsvári Transilvania –, akkor szívesen beszélgetekerről a közönséggel. Úgy vélem, hogyaddig, amíg léteznek ilyen jelenségek a világon,a művészetnek ezzel is kell foglalkoznia. Az első filmemtémája különben hasonló.Magyarországon játszódik, egy határvidékenélő lány életének egyetlen napjárólszól. Egy téli napon a főszereplő elindul biciklivela hegyekbe, eltéved, aztán nagy kört téveéjszakára mégis hazaér. Demegtapasztalja, hogy mi az, ami a lehetőségein innen, ésami azon „túl” van. A különbség a kétfilm között az, hogy Iszka nemcsak szociálisanhátrányos helyzetű, de már ki is esett atársadalomból. Utcagyerek lett. Õ nem egy másik,jobb világba vágyódik, hanem egyszerűenfelveszik az autóba, elviszik egy jobb élet ígéretével,és már az elején tudjuk, hogy becsapják.Az Iszka utazása azokról a gyerekekről szól,akiknek semmilyen eszközük nincs arra, hogy kikerüljeneka közegből, amibe beleszülettek. Mert ez a környezetalkalmatlan arra, hogy a gyerekek tanuljanak, vagy iskolábajárjanak. A film négyéves előkészületeisorán igyekeztem a probléma mélyérehatolni és a tapasztalataimat megmutatni. Ami a gyerekektovábbi életét illeti, figyelni fogunk, hogycsak olyan helyeken szerepeljenek, ami a fejlődésüketsegíti. Nem engedjük kiárusítani őket akereskedelmi médiában.
A budapesti premier után agyerekek a berlini fesztiválra is elkísérik afilmet. Hogyan élik meg, hogy egy film szereplői lettek?
A Zsil völgyében ma márnincs mozi. Amikor a bányászat még virágzott,a hatvanas-hetvenes években nagyon élénk volt akulturális élet. Ennek a jeleit még látni:nagyon szép mozitermek vannak, de már régótanem működnek. Mária csak most tanulja, hogy van ilyenszórakozási forma. Tegnap volt életébenelőször moziban, és önmagát láttaviszont a filmben. Számára a színészetsem létezik, nem mondja azt, hogy szerepeltem egy filmben, eznem így fogalmazódik meg benne. Most rakja össze,hogy mi is ez az egész, és persze mi segítünkneki. Mikor a film premierjére készítettükfel, akkor elmondtam neki, hogy ugyanolyan lesz, mint a dévaiotthonban karácsonykor, amikor öszszeállítanakegy műsort, énekelnek, eljönnek a szülők, ésmegtapsolják. A bemutató is ilyen lesz, csak nagyobbméretekben.
Az év leghosszabb napján, június 21-én, szombaton ünnepli számos erdélyi, székelyföldi közgyűjtemény a Múzeumok Éjszakáját.
Több száz film, köztük több mint egy tucat magyar alkotás volt látható az elmúlt napokban Kolozsváron. A 24. TIFF magyar kínálatáról, filmforgatásról, fesztiválélményekről Zágoni Bálint főszervezővel és Bántó Csaba operatőrrel beszélgettünk.
A marosvásárhelyi Rocksuli falai között egy különleges, olykor vándorló kiállítás idézi meg az erdélyi magyar rock- és könnyűzene háttérbe szorított múltját. Hints Zoltán, a Rocksuli igazgatója a kezdeményezés hátteréről, terviekről beszélt.
Születésnaposait ünnepelte a sepsiszentgyörgyi Tamás Áron Színház, amelynek társulata felköszöntötte két rangidős színművészét: a 90 éves László Károlyt és a 70 éves Debreczi Kálmánt.
Fesztiválszereplésekre készül az Aradi Kamaraszínház, amelynek legújabb, frissen bemutatott monodrámájáról, Kean című különleges előadásról Tapasztó Ernő és Harsányi Attila beszélt.
Schwechtje Mihály független nagyjátékfilmjét, a Sünvadászatot mutatja be több romániai helyszínen a forgalmazó Filmtett Distribution.
Újabb kötete jelent meg Zilahi Csaba kolozsvári rádiós újságírónak az erdélyi magyar beat-, rock-, folk-, pop-, jazz-zene történetéről, a 2022-ben napvilágot látott Erdélyi magyaRock című könyv folyatásaként.
A Magyar Állami Népi Együttes négy erdélyi városban lép fel június folyamán.
Az év egyik várva várt eseményére kerül sor a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban és a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben június 21-én, a nyári napfordulóhoz legközelebb eső szombaton.
Élénk érdeklődés övezte a kolozsvári Harag György centenáriumi rendezvényt, annak ellenére, hogy anyagi okok miatt nehéz volt összehozni – mondta el a Krónikának Tompa Gábor.