Molnár Mária egy német misszionárius előadását hallgatva érezte meg, hogy Isten őt is erre a szolgálatra hívja. „Csak annyit kérek tőletek, testvéreim: imádkozzatok értem. Nem azért, hogy a tengerbe ne dobjanak, hogy az emberevők fel ne faljanak, hanem hogy mindvégig megmaradhassak hűségesen Krisztusom oldalán” – mondta azon az istentiszteleten, ahol elbúcsúztatták az indulás előtt.

Molnár Mária hátralevő életét Manus és Pitilu szigetén élte, és amikor hazalátogatott Magyarországra, egy gyűjtésből készíttetett harangot is magával vitt ajándékba az utóbbi, kisebb szigetre. Ezt a harangot azonban egy tájfun megrongálta, így jó pár éve nem volt, ami istentiszteletre hívja a híveket.

A delegációt a kis fatemplom előtt ünnepélyesen fogadták a sziget lakói. Többek között Peter Sotil pitilui lelkész a Molnár Mária Alapítvány nevében köszöntötte a vendégeket. Ezután a helyi iskola diákjai elénekelték Pápua Új-Guinea himnuszát, a magyar himnuszt pedig felvételről játszották le.

A bátor magyar misszionáriusnő

„Jó napot kívánok. Magyarországon így köszönünk. Molnár Mária így köszönthette az önök őseit közel száz évvel ezelőtt, amikor megérkezett erre a szigetre” – mondta Novák Katalin köztársasági elnök a köszönést magyarul, a magyarázatot pedig már angolul a pitiluiaknak. Bátor magyar keresztyén nőnek nevezte a misszionáriust, aki tizenháromezer kilométert utazott, hogy eljusson Manusra és Pitilura. Elmondta, büszke arra, hogy ő lehet az első magyar női elnök, és hogy követheti útján ezt a bátor misszionáriusnőt. „Nagyon boldog és örömteli nap ez mindannyiunk számára, mert emlékezhetünk Molnár Máriára, és együtt láthatjuk, hogy nem volt haszontalan mindaz, amit itt tett, hogy önök továbbra is követik Jézus Krisztust, az utat, amelyet a magyar misszionárius mutatott meg önöknek” – fogalmazott Novák Katalin. Úgy vélte, hogy bár Magyarország nagyon messze van, és a magyar nép nagyon különbözik a pitiluiaktól, de bizonyos dolgokban hasonlít is rájuk, például abban, hogy a magyarok is hisznek Jézus Krisztusban.