Robert C. Castel a Krónikának: a régi világrend már nem létezik, Európa globális szerepe teljesen jelentéktelen

Robert C. Castel a Krónikának: a régi világrend már nem létezik, Európa globális szerepe teljesen jelentéktelen

Csapdahelyzet. Robert C. Castel szerint a megoldás Ukrajna semleges státusa lehet, de ha azt a NATO garantálná, Oroszország nem fogadná el

Fotó: Balogh Levente

Oroszország félelme az, hogy akár már a jelenlegi frontvonal közelében megjelenhetnek az amerikai csapatok, ha tűzszünetet kötnek, mivel úgy véli, akkor Ukrajnát felvehetik a NATO-ba. Ezért nem hagyja abba az ukrajnai hadjáratot – jelentette ki a Krónikának Robert C. Castel. Az aradi születésű, jó ideje Izraelben élő biztonságpolitikai szakértő lapunknak adott interjújában kifejtette, az oroszok nem akarják engedni, hogy a NATO beférkőzzön a befolyási övezetükbe, az ukrajnai háború pedig többrétegű konfliktus. Álláspontja szerint Ukrajna kilátásai nem jók, a jelenlegi nyugati támogatás elégtelen, Európa globális szerepét pedig teljesen jelentéktelennek tartja. A héten hat erdélyi városban előadó szakértő arra is kitért, hogy az ukrajnai háborúval kapcsolatos magyar és román álláspont közül a magyart tartja realistábbnak.

Balogh Levente

2023. május 11., 09:262023. május 11., 09:26

– Önt tekintik ama realista elemzők egyik legmarkánsabb képviselőjének, akik az idealistákkal ellentétben nem gondolják azt, hogy Ukrajna a Nyugat támogatásával képes lesz végső, megsemmisítő győzelmet aratni Oroszország fölött. Miért nem hisz ebben?

– Nem vagyok százszázalékos realista. A realista iskola alapgondolata az, hogy az államokat biliárdgolyókként kezeljük, és nem nagyon foglalkozunk azzal, mi történik az államokon belül, nem foglalkozunk a nem materiális változókkal. Ilyen például a nacionalizmus szerepe, hiszen a háborúban ez igenis nagy. Ugyanakkor ha a skálán el kell helyeznem magamat valahol, akkor tény, hogy sokkal közelebb állok a realista iskolához, mint az idealistához.

Ez az első dolog. A második az, hogy Ukrajna nincs predesztinálva arra, hogy elveszítse ezt a háborút a Nyugat segítségével.

Idézet
Nekem úgy tűnik, hogy a Nyugat segítségének jelenlegi szintjével Ukrajnának semmi esélye nincs megnyerni ezt a háborút.

A Nyugatnak sokkal masszívabban kellene beleállnia ebbe a háborúba ahhoz, hogy Ukrajnának egyáltalán reménye legyen arra, hogy az oroszokat legyőzzék.

– Egyáltalán miért zajlik a háború? Ukrajna a területei visszaszerzése érdekében küzd, de mit valósíthat meg ebből? Miért indított háborút Oroszország?

– A háborúnak nagyon egyszerű oka van: ha nem mindenféle ideológiai szemellenzőn keresztül próbáljuk nézni, akkor azt látjuk, hogy ez pont olyan háború, mint bármely háború talán a 18.-19. századtól kezdve napjainkig. Van két hatalom, mindkét hatalomnak van egy holdudvara, egy befolyási övezete maga körül.

Idézet
Mikor az egyik hatalom megpróbál behatolni a másik hatalom befolyási övezetébe, akkor ez „nyolc napon túl gyógyul”.

Ez épp olyan, mint amikor az állatokat bezárják egy ketrecbe: ha túl közel zsúfolják őket egymáshoz, az agresszivitást vált ki, mert az egyik állat úgy érzi, hogy a másik állat behatolt a „befolyási övezetébe”. Mondhatjuk úgy is, hogy ez egy biológiai dolog.

Azt hiszem, hogy ez az oka ennek a háborúnak, és minden más csak variáció erre a magyarázatra.

– Ezt értsük úgy, hogy a másik nagyhatalom, amely behatolt ebbe a befolyási övezetbe, az nem más, mint az Egyesült Államok?

– Mondjuk úgy, hogy mind a két irányból látunk mozgást. Adva van egyrészt Oroszország, amely számára soha nem ért véget a hidegháború. Az oroszok a maguk részéről soha nem zárták le. A Nyugat viszont lezárta, azt hitte, hogy új periódus következik. Az oroszok úgy gondolták, hogy 1991 körülbelül olyan dátum, mint a második világháború első hónapjai, amikor az orosz hadsereget visszatolták a lengyel határtól messze Oroszország belsejébe. Amikor aztán erőre kaptak, akkor úgy érezték, hogy itt az alkalom kiterjeszteni a befolyási övezetüket vagy akár a határaikat is Nyugat felé. A NATO pedig már hosszú évek óta közeledik Kelet felé és tolja ki a határait. Mesélhetjük akár holnapig, hogy a NATO csupán védelmi szövetség, meg baráti egyezmény, meg unikornisokat és szivárványokat is rajzolhatunk mellé, de tény, hogy a NATO-bázisok, a NATO-rakéták egyre jobban araszoltak Kelet felé.

Galéria

Rombolás. Orosz támadásban megrongálódott társasház Ukrajnában

Fotó: Facebook/Volodimir Zelenszkij

Az oroszok pedig egyre inkább tolták ki a befolyásukat Nyugat felé. A Krím klasszikus példa, a másik klasszikus példa pedig Belarusznak a lassú bekebelezése.

Idézet
Szükségszerű volt, hogy valamikor az a két nyíl, amely egymás felé halad, ütközzön egymással. Ezt látjuk most Ukrajnában.

– Széles körben elterjedt álláspont szerint Ukrajnában valójában az Egyesült Államok folytat proxyháborút Oroszország ellen. Ön egyetért ezzel?

– Én úgy látom, hogy itt legalább négyfajta háború zajlik egy időben, olyan, mint egy matrjoska-baba. Van egy ukrán polgárháború: az ukrán állam harcol a szakadárjai ellen. Van egy kétoldalú ukrán–orosz háború. Emellett van egy háború, ami arról szól, hogy Ukrajna és a legközelebbi szövetségesei – a lengyelek, a Baltikum és talán Románia, bár ez nem biztos – harcolnak Oroszország ellen olyan szinten, hogy valószínűleg csapatokat is küldenek. Erre rakódik aztán rá az orosz–NATO vagy orosz–Nyugat-háború, hiszen nem csupán a NATO-ról van szó, hanem a Nyugat távol-keleti szövetségeseiről is.

Idézet
Ezt az egészet beborítja egy – nevezzük úgy – szkander a Nyugat és a „nem-Nyugat” között.

– Mennyire segítenek a nyugati fegyverek az ukránoknak? Említette, hogy a támogatás jelenlegi szintje nem elegendő. De mire elegendő az, ami van?

– A NATO segítsége nélkül Ukrajna már nem létezne. Viszont ezen a szinten teljesen elégtelen a támogatás ahhoz, hogy Ukrajna ellensúlyozza Oroszország túlsúlyát. Ukrajnának a háború elején volt egy számottevő előnye élőerőben és valószínűleg hadianyagban is. Ez az előny megszűnt, eltűnt, mert az oroszok egyre több katonát soroztak be különböző módszerekkel, volt egy titkos mozgósítás is. Ugyanakkor

Idézet
az ukrán hadsereghez hasonlóan az orosz hadsereg is elvesztette haditechnikai eszközeinek jelentős részét, vagy nem tudják őket használni – például a légierőt.

Itt kapcsolódik be a NATO segítsége. Ugyanakkor feltételezem, hogy azokban a statisztikákban, amelyeket az Oryx (az ukrajnai háborúban elvesztett haditechnikai eszközöket lajstromozó portál – a szerk.) közöl az ukrán veszteségekről, még a vesszők sem hihetők. Azért gondolom ezt, mert ha Ukrajnának ennyire számít minden egyes nyugati páncélos, páncélos század alatti mennyiségek is jelentősnek minősülnek, akkor a saját hadianyagaikat illetően a helyzet katasztrofálisan rossz. Ha Ukrajnának lenne két-háromezer harckocsija, ahogy egyes szakértők állítják, akkor amellett a Leopardok és egyéb NATO-tankok már nem osztanának és nem szoroznának.

– De az Oryx azt állítja, hogy csak a hivatalosan megerősíthető veszteségeket közli…

– Az teljesen elképzelhető, hogy csak a megerősített veszteségeket közlik. A kérdés az, hogy közölnek-e minden megerősített veszteséget. Emellett az Oryx kritikájának egész irodalma van. Megjelentek az adatbázisban nyilvánvalóan hamis képek is. Én nem hibáztatom az Oryxot, lehet, hogy azok, akik beküldték a képeket, rákönyököltek egy kicsit a Photoshopra. De

Idézet
már maga az, hogy az Oryx adatbázisán megjelenik az ukrán zászló, meg a „Dicsőség Ukrajnának!”, igen kétségessé teszi az objektivitásukat.
Galéria

Csodaszer? A német Leopard harckocsiktól sokat várnak az ukránok

Fotó: Lengyel védelmi minisztérium/Facebook

Én az Oryx adataira úgy tekintenek, mint egyfajta digitális lőszerre, amit az oroszokra lőnek ki. Ezért körülbelül annyi hitelt tulajdonítok az Oryx adatainak, mint az orosz hadügyminisztérium adatainak: gyakorlatilag semmi jelentőségük nincs.

– Hol van ebben a képletben Európa? Milyen valós szerepet játszik? Beszorult a két hatalom közé? Ezt annak fényében is kérdezem, hogy nemrég sokan szisszentek föl azon kijelentése miatt, miszerint Hitler volt az utolsó nagy európai vezető, aki Európából kiindulva akart új világrendet meghatározni.

– Azzal, hogy Hitler volt az utolsó nagy európai vezető, nem a fizikai méreteire gondoltam, mert egy elég „tranzisztoros” figura volt, és nem is az erkölcsi nagyságára. Csupán arra, hogy ő volt az utolsó komoly európai vezető, aki egy világrendet próbált megfogalmazni az egész világ számára.

Említhetjük De Gaulle-t, említhetjük az Európai Unió létrehozóit is. Ezek

Idézet
lehet, hogy nagy politikai vezetők voltak, de nem világrendet próbáltak megfogalmazni, mint mondjuk Truman a második világháború után, hanem egy európai rendet.

Ezzel nem kicsinyítem sem az emberi, sem a politikai nagyságukat, egyszerűen ő volt az utolsó, aki megpróbálta egy európai hatalom akaratát ráerőszakolni az egész világra. Ilyen szempontból a Szovjetuniót nem tekintem európai hatalomnak, hiszen jöhetne valaki, és azt mondhatná: Joszif Sztálin is egy hasonló európai vezető volt. Én nem vagyok benne biztos, hogy Oroszország így határozható meg. Ilyen szempontból egy kicsit Huntingtonnal tartok abban, hogy Oroszország egy külön, sui generis civilizáció.

Idézet
Ami pedig a „szisszenést” illeti, azt hiszem, csak azok értették félre, akiknek a megélhetése múlik azon, hogy félreértsék. Azoknak nem lehet megmagyarázni.

– Visszatérve Európa mai helyzetére: mekkora lehet a szerepe akár ebben a konfliktusban, akár globálisan?

– Teljesen elenyésző a befolyása. A régi, egypólusú világrendben, amikor a komoly biztonsági problémákat az amerikaiak levették az asztalról, tényleg a gazdasági változó volt a fontos. Most, hogy a régi világrend már nem létezik – az amerikaiak tettekkel igazolták azt, hogy nem hajlandóak a világrend urai lenni, ez Irakban és Afganisztánban is kiderült –,

Idézet
a biztonsági megfontolások sokkal fontosabbak, és Európa ezen a téren igen-igen meggyengítette magát.
Idézet
Galéria

Befolyás nélkül? Ursula von der Leyen legutóbbi kijevi látogatásán

Fotó: Twitter/Ursula von der Leyen

Gazdasági téren is igen meggyengítette magát, de ez egy másik válasz egy másik kérdésre.

– Tovább eszkalálódhat-e a háború? Bevonódhat-e a NATO vagy Kína, és bevethet-e az orosz fél nukleáris fegyvert, még ha csak taktikait is?

– Mindent meg kell tennünk, hogy ezt a konfliktust minimálisra csökkentsük. A két világháborúban láttuk, hogyan eszkalálódnak a háborúk, és hogyan esünk bele egy világháborúba anélkül, hogy világháborút akarnánk. Senki nem akar világháborút. Senki sem azzal indul el reggel, hogy veszi az aktatáskáját, beleteszi a szendvicset, és azzal megy a munkába, hogy „Na, ma csinálunk egy világháborút”.

Ezek a dolgok megtörténnek – soha nem akarjuk, soha nem szándékozunk kiprovokálni őket, de megtörténnek.

Mivel van egy tapasztalatunk a két világháborúból, hogy mi történik, ha nem vagyunk ügyesek, és van egy tapasztalatunk a hidegháború idejéből, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy ügyesek legyünk, és ne legyen világháború, ezt kell tennünk ahhoz, hogy határt szabjunk annak, meddig vagyunk hajlandóak eszkalálni ezt a háborút. Ha az idealistákat hallgatjuk, akkor azt mondják: itt elvi kérdésről van szó, és akkor – Holtomiglan, holtodiglan – pusztítsuk el az egész világot!

Idézet
A tény azonban az, hogy Ukrajna nem ér meg ennyit. Ukrajnát távolról sem lehet igazolni mint racionális célt ilyen eszközök bevetéséhez.

Nem hiszem, hogy lenne olyan európai politikus, Romániában, Magyarországon vagy akár Lengyelországban is, aki hajlandó lenne elpusztítani mondjuk Varsót azért, hogy Kijevet megmentse. Egyszerűen nem ér annyit Ukrajna.

– Tehát úgy gondolja, amerikai részről sem lehet meg a szándék, hogy a legvégsőkig elmenjenek?

– Ez teljesen egyértelmű, legalábbis abból, amit eddig láttunk. Láttuk, hogy milyen ímmel-ámmal adják ezt a segítséget. Különbséget kell tenni a nyilatkozatok és a cselekedetek között. Engem a nagyívű nyilatkozatok nem érdekelnek, azt akarom látni, hogy mi történik. Ha összehasonlítjuk ezt a háborút és ezt a segítséget, amit Ukrajna kap azzal a segítséggel, amit Izrael kapott a ’73-as háborúban – azonnal, mindent, korlátok nélkül, és nem azt mondták, hogy majd fél év múlva, talán kilenc hónap múlva, amikor felújítjuk, kihozzuk a raktárból, de akkor sem a legújabb modellt, és akkor is levesszük róla a modern technológiát –, akkor láthatjuk, hogy akkor nem voltak ezek a „kisbetűs részek”. Akkor láthattuk, hogyan működik Amerika, amikor valóban segíteni akar.

Galéria

Nyilatkozatok és tettek. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök amerikai kollégájával, Joe Bidennel

Fotó: Ukrán elnöki hivatal

Idézet
Nekem úgy tűnik, hogy Amerika – teljesen észszerűen – nincs teljesen elkötelezve Ukrajna mögött, és ha megvizsgáljuk az amerikai elnökök stratégiai terveződokumentumait 1991-től a mai napig, akkor azt láthatjuk, hogy Ukrajna nem fontos.

Ha fontos lenne, beleírták volna. Ennek következtében az Egyesült Államok igen korlátozottan támogatja Ukrajnát.

– És mi a helyzet Kínával? Milyen szerepe lehet? Előfordulhat, hogy a jelenleginél aktívabban támogassa Oroszországot?

– Attól függ, hogy mik Kína céljai. Három lehetőség van. Az egyik az, hogy Kínának az az érdeke, hogy Oroszország megbukjon, és elveszítse ezt a háborút. A másik az, hogy Oroszország győzzön, a harmadik pedig az, hogy minél tovább elhúzzák a háborút, döntetlenre.

Egy forgatókönyvet szerintem levehetünk az asztalról: Kínának nem érdeke, hogy Oroszország elveszítse a háborút, mert akkor egyedül találja magát Tajvannal kapcsolatban a Nyugat teljes súlyával.

Idézet
Az egymillió dolláros kérdés az, milyen hamar szeretné az orosz győzelmet.

Mert mondhatja azt is, hogy oké, el vagyunk kötelezve, nem fogjuk engedni, hogy Oroszország elbukjon, de tőlünk akár eltarthat tíz évig is a háború – vagy azt akarja, hogy Oroszország itt és most megnyerje a háborút, és akkor egyre több segítséget nyújt. Ameddig lehet, addig csendestársként, amikor pedig nem lehet, akkor már nem csendestársként. Én így látom Peking érdektérképét: mindenképpen ott látjuk Kínát Oroszország mögött – egyelőre.

– Lát arra esélyt, hogy Kína teljes erőbedobással kiáll Oroszország mellett?

– Azt hiszem, hogy nincs rá szükség. Először is talán azért, mert Oroszország nem is kérne belőle, mivel a nemzetközi rendszerben a segítséget nem adják ingyen. Minden segítségnek megvan az ára, és szerintem paradox módon

Idézet
Ukrajna sokkal hamarabb folyamodik majd kínai segítségért, mint Oroszország, bármilyen meglepőnek is hangzik ez.

– Milyen segítséget kérhet?

– Diplomáciait. Látjuk az aszimmetriát a kínai–orosz és a kínai–ukrán kapcsolatokban. Az egyik oldalon a kínai kommunista párt főtitkára elment Moszkvába, nem a moszkvaiakat hívta el magához, a másikon pedig egy év után hajlandó volt fogadni egy telefonbeszélgetést.

Galéria

Háttérerő. Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnök

Fotó: Orosz elnöki hivatal

Zelenszkij elnök tudja, hogy a kínaiak az egyetlenek a világon, akik befolyást gyakorolhatnak Oroszországra. Ha Zelenszkij valamit akar Oroszországtól, ahhoz Pekingen keresztül vezet az út, nem Washingtonon keresztül.

– Magyarország és Románia eltérő módon viszonyul az ukrajnai konfliktushoz: míg előbbi fegyvert nem küld, csupán humanitárius segélyt nyújt, és mielőbbi béketárgyalásokat szorgalmaz, Románia – ha hivatalosan nem is ismeri el, hogy katonai eszközökkel is támogatja Kijevet – a Washington és Brüsszel által meghatározott narratívát visszhangozza. Melyiket tartja realistább hozzáállásnak? Milyen eredménnyel járhat az eltérő viszonyulás a két ország számára?

– Ennek a különbségnek megvan a geopolitikai és a politikai magyarázata is. A geopolitikai az, hogy

Idézet
Magyarország és a végtelen orosz síkság között van egy „harckocsiakadály”, egy „kerítés”, amit úgy hívnak, hogy a Kárpátok. Romániának nincs ilyen.

Az egyik olyan kapu, amit Oroszország le akar zárni a világ felé, ott van a Kárpátok és a Fekete-tenger között. Ez az a rés, amin az ottomán csapatok mindig megtámadták Oroszország területét, ez a déli inváziós útvonal Oroszország felé, a másik kettő a Kaukázus két oldalán húzódik. Ezt az utat Oroszország csak úgy tudja lezárni, ha Románia területén zárja el: vagy úgy, hogy meghajtja Romániát a saját politikai akarata előtt, vagy úgy, hogy fizikailag ott vannak az oroszok. Magyarország területén nincs ennyire fontos kapu.

A másik ilyen kapu ott van Lengyelországban, az észak-európai síkságon. Ezzel magyarázható a különbség egyfelől a lengyel meg a román, másfelől a magyar álláspont között.

Galéria

Vendégszereplés. Román APR-40-es rakéta sorozatvető

Fotó: Videófelvétel

Politikai szempontból Magyarország sokkal inkább kiegyensúlyozott politikát folytat a különböző szuperhatalmak között. Látjuk, hogy Kína felé is kapcsolatokat épít. Románia viszont sokkal elkötelezettebb egyetlen pólus felé.

Hogy melyik lesz a jobb taktika? A kérdés az, hogyan végződik a háború. Ha úgy végződik, hogy Oroszország ellenőrzi azt, ami Ukrajna területén történik – és én úgy gondolom, hogy úgy fog végződni –, akkor a magyar álláspont lesz a kifizetődőbb. Hogy ez milyen eszközökkel valósul meg, nem tudom. Hogy bákormány lesz, orosz megszállás lesz, vagy bukott állam részlegesen annektált területekkel, majd kiderül, de úgy gondolom, hogy azon terület jelentős részét, amely a NATO keleti és Oroszország nyugati határa között húzódik, Oroszország fogja ellenőrizni. Ebben az esetben az orosz befolyás megnő, közelebb kerül, és akkor kénytelenek leszünk jóban lenni Oroszországgal.

Ha viszont Oroszország elbukik, és feldarabolják, Putyin urat pedig láncra verve kísérik diadalmenetben Rómában, akkor valószínűleg a román álláspont lesz a nyerő.

– Vagyis ön szerint inkább a magyar álláspont tűnik reálisnak?

– A háború jelenlegi állása szerint katonailag mindenképpen.

– És jöhet olyan esemény, ami ezt megfordítja?

– Abszolút jöhet. A háborúban csak az alapján alkothatunk véleményt, amit eddig láttunk. Nincs semmi értelme hosszú távú forgatókönyvekről beszélni, mert mindig jöhetnek „fekete hattyúk”, amiket nem látunk előre. Nem tudjuk, mi van a Kremlben, melyek azok a hatalmi viszonyok, erőközpontok, amelyek Oroszországban léteznek, és hogy ezek nem fogják-e egymást kioltani. Azt sem tudhatjuk előre, hogy az ukrajnai rendszer nem omlik össze már holnap. Tehát én nagyon óvatosan bocsátkoznék jóslatokba, de

Idézet
ha az alapján ítélek, amit eddig láttam, akkor a legobjektívebb katonai értékelésem szerint Ukrajna ezt a háborút elveszíti, és ez csak idő kérdése.

– Ennek a Nyugat – főleg pedig az Egyesült Államok – elejét vehetné, ha teljes erővel támogatná Ukrajnát, és korlátlan mennyiségben biztosítaná számára a legkorszerűbb haditechnikát. Mi bírhatná rá erre Washingtont?

– Talán egy kiegyezés Kínával. Ha az Egyesült Államok teljesen felszabadulna a tajvani kötelezettségei alól. Esetleg úgy, hogy a kínaiak elfoglalják Tajvant. Ez lehet, hogy felszabadítaná az erőforrásokat, bár nem vagyok benne biztos, mert evvel a kínaiak csak az első szigetláncot törnék át. Még van két szigetlánc, és akkor Amerikának még inkább be kellene fektetnie a második gyűrűbe, ami Kínát visszatartja. Egy kínai–amerikai közeledés – annak mintájára, amit Kissinger a 70-es években véghez vitt – szabadíthatná fel Amerikát annyira, hogy a teljes figyelmét ennek a válságnak szentelje. És még akkor is ott van a Perzsa-öböl, mint még egy olyan gyújtópont, ami szintén bonyolíthatja a helyzetet.

Idézet
Meg kell érteni, hogy van egy óriási különbség egyfelől Kína és Oroszország, másfelől az Egyesült Államok között: az Egyesült Államok globális hatalom globális erőforrásokkal – viszont globális kötelezettségekkel is. Sem Kínának, sem Oroszországnak nincsenek ilyen globális kötelezettségei, így megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy „monomániásan”, „csőlátással” egyetlen pontra koncentráljanak.

– Meddig tarthat a háború? Mi számítana reális célkitűzésnek az ukránok és mi az oroszok számára? Mi lehet a háború kifutása? Lehetséges-e békekötés egy éven belül?

– Tűzszüneti tárgyalások lehetségesek egy éven belül. Ez bármikor megtörténhet. Ez a konfliktus viszont csak akkor zárul le – legalábbis az oroszok részéről –, ha sikerül garanciákat kapniuk azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna nem válik nyugati támaszponttá. Az orosz véleményformálók publikációjából

Idézet
azt látom, hogy az orosz félelem az, hogy ha a háború akárcsak egy tűzszünet erejéig is leáll, akkor Ukrajnát fölveszik a NATO-ba, és a mostani ütközési vonalakon, Bahmut utolsó két és fél négyzetkilométerén megjelennek az amerikai csapatok.

Ez most persze karikatúra, túlzok, de az oroszok félelme tényleg az, hogy Bahmut külvárosában amerikai rakétatámaszpont lesz.

Ezért szerintem az oroszok – ez Demkó Attila barátom metaforája, de teljesen illik a helyzetre – addig fogják rázni áldozatukat, mint egy bulldog, amíg nem marad benne élet, amíg nem lesznek biztosak abban, hogy ez a hatalmas terület nem jelent számukra fenyegetést.

Nem az ukrán hadseregtől tartanak, hanem ettől a területtől, amit más használhatna ki.

Az ukránok szempontjából a cél az ország fölszabadítása, ez teljesen egyértelmű. Hogyan lehet ezt a két célt összhangba hozni? Csak úgy, ha Ukrajna valamilyen módon semleges ország lesz. A probléma az, hogy ki garantálná ezt a smelegességet? Csak a NATO, erre viszont az oroszok azt mondanák: miben különbözik ez egy NATO-csatlakozástól? Ez egy csapdahelyzet, amit nem tudom, hogyan lehetne föloldani.

Az Aradon született Robert C. Castel az Izraeli Demokrácia Intézet tudományos munkatársa, kutatási területe az aszimmetrikus hadviselés, terrorizmus, geopolitika és a katonai innováció. Kitüntetett háborús veterán, korábban ejtőernyősként és a katonai hírszerzésben, valamint Libanonban és számos más hadműveleti területen szolgált. A rendőrség különleges műveleteiben jártas, magas rangú rendvédelmi tisztviselő, jelenleg a vadon élő állatokkal kapcsolatos bűnözés elleni küzdelemmel foglalkozik az Izraeli Természetvédelmi Hatóság biztonsági főigazgatójaként, emellett az Izraeli Terrorelhárító Központ tartalékos krízistárgyalója.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. július 11., csütörtök

Magyar kérésre elutasították Şoşoacă pártjának csatlakozását a Szuverén Nemzetek Európája EP-frakcióhoz

Nem fogadták be az SOS Románia Pártot az újonnan alakult Szuverén Nemzetek Európája nevű európai parlamenti (EP-) frakcióba.

Magyar kérésre elutasították Şoşoacă pártjának csatlakozását a Szuverén Nemzetek Európája EP-frakcióhoz
2024. július 11., csütörtök

Egyre bizonytalanabb Biden sorsa, sok párttársa mellett George Clooney sem bízik abban, hogy alkalmas lenne a folytatásra

Egyre romlik a hangulat a Demokrata Pártban, miután az újraválasztása érdekében kampányoló elnök, Joe Biden alkalmasságát egyre többen kérdőjelezik meg, és az elmúlt egy napban tovább fajult a helyzet – derül ki a CNN háttéranyagából.

Egyre bizonytalanabb Biden sorsa, sok párttársa mellett George Clooney sem bízik abban, hogy alkalmas lenne a folytatásra
2024. július 11., csütörtök

Bedurvulhat az izraeli offenzíva, a hadsereg utasítást adott Gázaváros teljes kiürítésére

Az izraeli hadsereg kiterjesztette evakuálási parancsát egész Gázavárosra, miután a hét elején több tízezer palesztint menekítettek el a város több negyedéből.

Bedurvulhat az izraeli offenzíva, a hadsereg utasítást adott Gázaváros teljes kiürítésére
2024. július 11., csütörtök

Stoltenberg szerint Ukrajna útja a NATO-tagság felé visszafordíthatatlan, érkeznek az első F-16-osok

Ukrajna útja a NATO-tagság felé visszafordíthatatlan – jelentette ki Jens Stoltenberg főtitkár szerdán Washingtonban a tagországok állam- és kormányfőit tömörítő Észak-atlanti Tanács ülése után a szervezet 75. évfordulós csúcstalálkozóján Washingtonban.

Stoltenberg szerint Ukrajna útja a NATO-tagság felé visszafordíthatatlan, érkeznek az első F-16-osok
2024. július 10., szerda

Macron szerint senki nem nyert a franciaországi előrehozott nemzetgyűlési választásokon

Emmanuel Macron elnök szerdán felszólította a „köztársasági” politikai erőket, hogy „hozzanak létre egy stabil és plurális többséget” az ország számára.

Macron szerint senki nem nyert a franciaországi előrehozott nemzetgyűlési választásokon
2024. július 10., szerda

Románia kétoldalú biztonsági megállapodást köt Ukrajnával, és „biztonságot exportálna”

Románia kétoldalú biztonsági megállapodást ír alá Ukrajnával csütörtök reggel – jelentette ki Klaus Iohannis államfő Washingtonban tartott szerdai sajtótájékoztatóján.

Románia kétoldalú biztonsági megállapodást köt Ukrajnával, és „biztonságot exportálna”
2024. július 10., szerda

Sikerült ártalmatlanná tenni a Hamász fegyvereseinek hatvan százalékát az izraeli védelmi tárca szerint

Joáv Galant izraeli védelmi miniszter szerint az izraeli hadsereg (IDF) megölte vagy megsebesítette az Hamász iszlamista terrorszervezet fegyvereseinek hatvan százalékát a Gázai övezetben.

Sikerült ártalmatlanná tenni a Hamász fegyvereseinek hatvan százalékát az izraeli védelmi tárca szerint
2024. július 10., szerda

Az odesszai kikötőt és energetikai infrastruktúrát támadtak az oroszok, az ENSZ BT elítélte a kijevi gyermekkórház elleni csapás

Oroszország öt rakétát és 20 drónt indított Ukrajna ellen az éjszaka folyamán, melyek közül az ukrán légierő 14 drónt sikeresen lelőtt – közölte az ukrán légierő szerdán.

Az odesszai kikötőt és energetikai infrastruktúrát támadtak az oroszok, az ENSZ BT elítélte a kijevi gyermekkórház elleni csapás
2024. július 10., szerda

A NATO 700 millió dollár értékben kötött szerződést Stinger-rakéták gyártására

A NATO 700 millió dollár értékben kötött szerződés Stinger-rakéták gyártására tagállamaiban – jelentette ki Jens Stoltenberg NATO-főtitkár kedden Washington, a NATO-csúcstalálkozó kísérőrendezvényeként tartott védelmi ipari fórumon.

A NATO 700 millió dollár értékben kötött szerződést Stinger-rakéták gyártására
2024. július 10., szerda

Nem kötne kompromisszumot, kormányozni akar a francia választásokat megnyerő, szélsőbaloldali pártokat is soraiban tudó tömb

A franciaországi előrehozott nemzetgyűlési választások második fordulójában élen végzett baloldali szövetség kedd este felszólította Emmanuel Macon államfőt, hogy „azonnal forduljon az Új Népfronthoz, hogy az kormányt alakíthasson”.

Nem kötne kompromisszumot, kormányozni akar a francia választásokat megnyerő, szélsőbaloldali pártokat is soraiban tudó tömb