A védettségi igazolvány itt nem kérdés, sőt már a nagyváradi reptéren kérik, még a repjegy előtt, ahogy beáll az ember a sorba. Vendégmunkások és turisták vegyesen vannak, a Körös-parti városból ugyanis potom pénzért lehet repülni több olasz nagyvárosba. Az is látszik, hogy az oda-vissza tíz-húsz eurós jegy kedvéért sokan más városból érkeznek – a váradi önkormányzat jelentős összegekkel támogatja a légitársaságokat, hogy innen repüljenek.

A bolognai reptéren sincs ez másként, mindenkin arcvédő van, száj, orr elfedve, de itt elsőként nem is a zöldigazolásra kíváncsiak, hanem arra a formanyomtatványra, amit az olasz állam kér a beutazóktól. Enélkül az útlevélvizsgálatig sem jut el a turista.

Az interneten kitölthető, de kinyomtatva kért űrlapon a személyi adatokon túl – telefonszámot, e-mail-címet is beleértve – annak is szerepelnie kell, hogy az elmúlt 14 napban melyik országokban fordult meg a beutazó, ahogy annak is, hogy Olaszország mely régióit szeretné meglátogatni.

A buszokon, vonatokon számtalanszor elhangzik a figyelmeztetés – a turisták kedvéért angolul is –, hogy a védőmaszk használata nem csak kötelező, csalni sem éri meg; ha nincs a száj-orr eltakarva, 200 eurónál kezdődik a bírság, ráadásul a következő megállónál le is szállítják a rendbontó utast.

Bár az olasz nem egy szabálytisztelő nép, nem is a szervezettségéről híres, a járványügyi óvintézkedéseket azonban mindenki betartja. Nem is tehetné másként, hisz Riminiben a buszsofőr az indulási időpontban figyelmeztet: a hátsó sorban ülő utasnak nincs az orrára tolva a maszk, és amíg nem viseli rendeltetésszerűen, nem indul el.

ki a számtalan szórakozóhely, ki az olcsó szálláshelyek miatt. Az észak-olaszországi város mindkettőben bővelkedik, de a gyerekes családok körében is népszerű, számos akvaparkkal, delfináriummal várja a kicsiket.

erre akkor döbbenünk rá, amikor a személyvonaton három, egymáshoz közel ülő maszkos fiatal elkezd beszélgetni. A teljes társalgást ugyan nem értjük, de az kiderül, hogy az olasz tévésztárokról indul a csevej, ki szimpatikus, ki nem. Mivel egyeznek a vélemények, azt is megosztják egymással, ki hol tanul, dolgozik, és azt a traumatikus élményt sem hallgatják el, ki hogyan élte meg a hosszas karanténidőszak alatt szellemvárossá változott Rómát, Firenzét.

Firenzében védetten

A reneszánsz bölcsője járványban is rengeteg látnivalót tartogat a turista számára, feltéve, ha fel tudja mutatni a védettségi igazolványt. Azzal, hogy ezt mennyire komolyan veszik, már a pályaudvar melletti McDonalds gyorsétteremben szembesülünk, ahol az ajtó előtt álló őr a green pass (zöld kártya – Magyarországhoz hasonlóan Olaszország is saját védettségi igazolványt vezetett be) felől érdeklődik.

Firenzében bármit megtekinthet, felkereshet a turista, ha bizonyítja, hogy védett – a Covid-útlevelet még a jegypénztár előtt, a bejáratnál kérik, belépőt sem válthat, aki veszélyt jelenthet a többiekre. Toszkána régió székhelye és kulturális központja ettől függetlenül szezon végén, szeptemberben sem szűkölködik turistákban, igaz, a világ egyik legjelentősebb múzeumaként számontartott Uffizi-képtárba csekély fél óra alatt sikerül bejutni.

Nem is az arcvédő volt a zavaró – egyetlen nap alatt képtelen az ember befogadni és megemészteni ennyi szépséget, az ókori szobroktól kezdve Botticelli Vénuszáig, Caravaggio Medúzafejéig.

A Dávid-szobron most nincs maszk – a világhírű műalkotás másolatára, mely a városháza, a Palazzo Vecchio előtt található, a járvány kezdetekor arcvédőt adtak, a kép bejárta a világsajtót és a tragikus itáliai járványhelyzet jelképe lett –, de ez is csak arcvédőben csodálható meg. 

És nem mindegy, miként viseli az ember, a mellettünk magyarázó idegenvezetőre rá is szól a teremőr, hogy nem fedi el teljesen az orrát.

A maszkos pincérek ugyanolyan közvetlenül és jókedvűen szolgálják fel az olasz gasztronómia remekeit – a számtalan formában megkapható tengeri gyümölcsöket, a különféle antipastikat, pastákat, a főleg toszkán különlegességekből álló második fogást, az ínycsiklandozó desszerteket, kínálják a Chianti vörösbort, a limoncellót, az Aperol Spritz-koktélt – mint a pandémia előtt.

a sétálóutcákon utcazenészek fokozzák a hangulatot, táncosok ropják – a megengedett keretek között.

Persze, mint mindenhol, ellendrukkerek is vannak, a zöldkártya ellen tüntetőkkel Riminiben és Firenzében is találkoztunk – utóbbi városban épp a látványos Riccardi Medici-palota előtt. Mindkét helyen pár tucatnyian voltak, és a helyszínre kivezényelt rendőrökön, csendőrökön kívül senki nem vett tudomást róluk.