1951-ben származása miatt kitelepítették, 1952-ben elvitték munkaszolgálatra, 1954-ben térhetett vissza Budapestre. 1955-ig hivatalsegédként dolgozott, 1956-ban üzemi színjátszó-csoportokat vezetett.

1959-től 1994-ig a Magyar Nemzet munkatársa, 1961 és 1969 között a Pannónia Filmstúdió dramaturgja, 1982-től 1988-ig a Szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetője volt. 1992 és 1998 között a Magyar Írószövetség elnökségi tagja.

1994-ben megválasztották a Magyar PEN Club alelnökének. 2001-től 2010-ig a Magyar PEN elnöke. 2000-től a Bibó István Közéleti Társaság alapító tagja és alelnöke. 2002-2003-ban a nemzeti kulturális örökség minisztere volt.

2004-ig a miniszterelnök kulturális főtanácsadója volt. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 2000-től a European Academy of Sciences and Arts tagja volt.

Első bemutatója Kaposvárott volt(Rokokó háború, 1967), ezt a nagysikerű Komámasszony, hol a stukker? (1969) című dráma budapesti bemutatója követte, amit világszerte számos színházban adtak elő.

Az elsők között élt az abszurd dráma (Fejek Ferdinándnak, 1982) eszközeivel. Műfordításainak válogatása Vadászszerencse címmel jelent meg (1974), többek között Chaucer, Shelley, Hölderlin, Brecht, Nelly Sachs verseit ültette át magyarra.

Az Adria szirénje című regényéért 2000-ben megkapta az Év Könyve-díjat. Munkásságát 1980-ban József Attila-díjjal, 1995-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetéssel ismerték el.

2005-ben MÚOSZ Aranytoll díjat, 2006-ban Kossuth-díjat kapott jelentős irodalmi munkásságáért. Szintén 2006-ban a német Kogge nevű írószövetség tiszteletbeli gyűrűjét is megkapta.

2014-ben Szép Ernő-díjjal tüntették ki életművéért. 2017-ben Radnóti-díjat, 2018-ban Prima Primissima Díjat kapott – olvasható a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia méltatásában.