Azaz az erdélyi, székelyföldi, partiumi és bánsági magyar közösség egy része az RMDSZ-szel szembeni ellenállásként élte meg a Fidesz-pártiságot. Ehhez társult a Horn-kormányok lagymatagsága, a román politikának való megfelelési kényszere, illetve az első Orbán-kormány utáni balliberális kormányok fantázianélkülisége, mely nagyrészt abban merült ki, hogy kényszeresen felszámolta, vagy legalábbis kiüresítette még azokat a kezdeményezéseket is, melyek a Fidesz–KDNP-kormány idejében jól működtek.

A magyar állampolgárság felvételének és a magyarországi választáson való részvételnek a „kriminalizálásával” pedig – amely elsősorban a Gyurcsány-kormányok időszakára volt jellemző – a magyarországi balliberális oldal kizárta a szavazói köréből azokat, akik esetleg rájuk szavaztak volna vagy szavaznának.

főleg úgy, hogy az ilyesmikre vetemedő ellenzéki politikusok túl sokan voltak, és túl fontos tisztségeket töltöttek be pártjaikban ahhoz, hogy ne lehessen álláspontjukat egész alakulatuk álláspontjának tekinteni. Ezért aztán az ellenzéki pártok nemcsak attól a lehetőségtől fosztották meg magukat, hogy aktívan és hitelesen kampányolhassanak a határon túli magyar közösségekben, de ezekhez a közösségekhez tartozó lehetséges támogatóikat is kizárták a versenyből.

– Erdélyi politikai, egyházi egység van a Fidesz, az Orbán-kormány mögött. Elmondható, hogy teljes az összhang?

– Ami az egyházakat illeti, az összhang teljesnek feltételezhető, hiszen a határon túli egyházi vezetők tisztában vannak azzal, hogy egy esetleges kormányváltásnak a magyar egyházi intézményhálózat lenne az abszolút vesztese – ahogy az a magyarországi egyházi intézményrendszerrel is történt az első Orbán-kormány után.

Az RMDSZ-en kívüli politikai szervezetek számára az ideológiai azonosság által meghatározott természetes folyamaton kívül ugyanakkor egzisztenciális kényszerűség is a jelenlegi magyarországi kormány támogatása.

Az RMDSZ opportunistán viszonyul a kérdéshez, számára inkább csak „logisztikai átszervezési” kérdés egy esetleges magyarországi kormányváltás, amihez megtartotta a párt vezetőségében azokat a politikusokat, akik azonnal előtérbe (vagy még jobban előtérbe) kerülhetnének egy ilyen esetben. Anyagi szempontból is az RMDSZ veszíthetne a legkevesebbet, hiszen a szűkülő források elosztásában visszatérő monopolisztikus helyzet nagyjából azonos, vagy nem jelentősen csökkenő mértékű támogatásokhoz juttatná a szervezetet.

– Egy esetleges magyarországi kormányváltás esetén mire számíthatnak a határon túliak, az erdélyiek?

– Mivel a jelenlegi ellenzéki pártok határon túli magyar közösségekkel kapcsolatos politikáját a Fidesszel szembeni háború határozta meg, a jelenlegi választási kampányra csak néhány sablonos frázis hangoztatása maradt. Ezekből rendkívül nehéz, ha nem éppen lehetetlen kikövetkeztetni, hogy van-e bármilyen szándéka a jelenlegi ellenzéknek ezen a téren, vagy a magyar államnak a határon túli magyarokkal kapcsolatos, alaptörvényből következő kötelezettségét feláldozza a Fidesz elleni harc oltárán. Mindenesetre a legkevésbé sem megnyugtató, hogy – amint az a legutóbbi kolozsvári ellenzéki kampányeseményen kiderült – az ellenzék miniszterelnök-jelöltje még azzal sincs tisztában, mekkora kormányzati támogatások segítették a határon túli magyar közösségeket.

Márpedig ez a nyilvános adatokkal kapcsolatos tudatlanság olyan mértékű közönyösségről árulkodik, ami semmi jóval sem kecsegtet a határon túli magyarok összessége számára, hiszen ezekben a támogatásokban nemcsak a szavazati joggal rendelkezők és a jelenlegi kormányt támogatók részesültek közvetve vagy közvetlenül, hanem potenciálisan minden határon túli magyar.