Azokban a helyzetekben, amelyek nem kapcsolódnak az uniós jog végrehajtásához, a tagállamokra és igazságügyi hatóságaikra hárul a feladat, hogy biztosítsák az alapvető jogok tényleges tiszteletben tartását és védelmét, nemzeti jogszabályaikkal és az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeikkel összhangban.”

Vincze Loránt a bizottsági válaszra reagálva felháborítónak nevezte, hogy a válaszadást megelőző hónapokban az Európai Bizottság arra sem vette a fáradságot, hogy pontosan utánanézzen a felvetett problémának, és érdemben vizsgálja a helyzetet. Úgy vélekedett, az uniós testület „egyszerűen kivette a fiókból a már másfél évtizede berögzült válaszszövegét, és tovább küldte azt”.

„Amíg más diszkriminációt és kisebbségi kérdéseket érintő ügyekben az Európai Bizottságnak akár egy sajtóhír is elegendő arra, hogy az uniós jog megsértését feltételezze, addig ha évtizedes, őshonos kisebbségi közösségek egészét megbélyegző európai szégyenfoltról van szó, csak annyit tud mondani, hogy a rendelkezésére álló információk alapján az ügy nem kapcsolódik az uniós joghoz” – fogalmazott az RMDSZ-es politikus. Az európai parlamenti képviselő arra is emlékeztetett, hogy szakértők többször rámutattak: az ingatlanpiacot érintő jogügyletek, illetve a kárpótlások az uniós tőke szabad mozgásának témájához tartoznak, ezért – szavai szerint – nem lehet kijelenteni, hogy azok nem érintik az uniós belső piacot.

A második világháború utáni csehszlovák államiságot megalapozó dekrétumokat Edvard Benes egykori köztársasági elnök hozta a nemzetállam megteremtése érdekében. A több mint száz határozatból 13 az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítette, és ez alapján megfosztotta a két közösséghez tartozókat alapvető polgári jogaiktól és vagyonuktól. A szlovák parlament 2007-ben, három évvel az uniós csatlakozást követően határozatban erősítette meg a dekrétumok sérthetetlenségét, majd a parlament alkotmányügyi bizottsága 2018-ban ugyanezt tette.