2008. július 07., 00:002008. július 07., 00:00
Javíthatatlanul ómódi ember lévén erõsen kétlem, hogy ily módon el lehet nyerni a többségi társadalom megértését vagy rokonszenvét – már ha ez a cél egyáltalán. A cél pedig nem lehet más, a szlogen szerint: „megmutatni, hogy mi is ugyanolyan normális emberek vagyunk, mint a heterók”. Nos, az a helyzet, hogy aki férfiként vörös parókában és csillogó tüllszoknyában vonaglik a körúton, az feltûnõen nem olyan, mint én. Az ilyesmit pedig valahogy nem veszi be a gyomrom – ez van, lehet küldeni a Murok-díjat.
Mint ahogy azt sem veszi be a gyomrom, hogy ennek ürügyén Nagy-Magyarország-pólós, szakszerû balhémesterek randalírozzanak, tojásokkal, utcakövekkel és némi Molotov-koktéllal felszerelkezve, mert nekik nem tetszik ez az egész, és különben is, túl szép az idõ ahhoz, hogy kihagyjanak egy kis vandálkodást. Egyrészt mert – tetszik vagy sem – az, hogy ízléstelennek tekintünk valamit (amit amúgy a törvény engedélyez), még nem jogosít fel arra, hogy erõszakot alkalmazzunk ellene, másrészt mert a melegek túlnyomó többségére nem jellemzõ a „pride”-os magamutogatás. Nem, a véleménynyilvánítás szabadságába nem fér bele, hogy savval töltött tojásokat hajigálunk nekünk nem tetszõ honfitársainkra, és ellenszenves politikusokat pofozunk fel a helyszínen (most próbáljon valaki mártíriuszozni...) – mindezt a politikailag kézivezérelt rendõrség totális töketlenségének „köszönhetõen”. Nézem a híradós képsorokat: õrjöngõ bõrfejûek és retiküllel hadonászó, azonosíthatatlan nemû felvonulók rikoltoznak egymással, a Hõsök terén szétloccsant tojások és utcakövek – ez a magyar fõváros, ahol nagyon nem jó ma élni. Mindeközben több millió (hetero- és homoszexuális) magyar állampolgár – akik nem akarnak sem Molotov-koktélozni, sem pedig segget riszálni a körúton – várja otthonában, hogy végre véget érjen ez az egész rémálom. Amennyire lehet, méltósággal.
Irányított légibombákkal támadta a dél-ukrajnai Herszont szerdára virradóra az orosz légierő, és Odesszát újabb dróncsapás érte.