Heroinkúra

Van némi pikantéria abban, ha megbízott/választott vezetőink garázsában évekig ott parkol háborítatlanul egy rakás keménydroggal megpakolt Porsche – gyanakvóbbak (akikkel természetesen nem azonosulunk, nem osztjuk dehonesztáló véleményüket, és egyáltalán semmi olyasmit nem állítanánk, ami alkalmas lenne kimeríteni a rágalmazás büntetőjogi fogalmát, de) esetleg megkérdőjelezhetik ama tényt is, hogy a hátsó ülés alatt talált heroin vajon tényleg már a gépkocsi elkobzásának pillanatában is ott lapult volna a helyén. A legizgalmasabb momentum az egészben viszont az, hogy a hírek szerint az autót egy hónappal ezelőtt átadták az országos rendőr-főkapitányságnak, mégpedig a szervezettbűnözés-ellenes főosztálynak, amely megfigyelési és követési célokra kívánta felhasználni. Nos, a ráció itt dobja be végleg a törülközőt. Elképzelem az akciófilmbe illő hajszát, amint a rendőrségi Porsche nagy erőkkel üldözi a maffiózók – például kábítószercsempészek – gépjárművét, hátsó ülése alatt kilencvenmillió euró értékű, hatvan kilogrammnyi heroinnal – és még el is kapják a veszélyes bűnözőket, majd lefoglalják a náluk talált egynéhány ecstasy-tablettát vagy – irgalom anyja, ne hagyj el! – LSD-bélyeget. Szinte sajnálkozhatunk azon, hogy az illetékes szervek a kábszerrakomány felfedezése előtt nem helyezték üzembe a rekvirált luxuskocsit – ha lúd, legyen kövér, és ezekben az ínséges időkben ránkfér a nevetés. Persze, ha arra gondolunk, hogy ez az eset kellőképpen tesztelte a biztonsági szervek éberségét, átfuthat az agyunkon az a kósza gondolat, hogy a miniszterelnöki hivatal autójában lapulhatott volna akár más is. Például egy időzített bomba.

Ejha, hány jármű is van még abban a garázsban...