Washington Irakra figyel

Mint rámutatnak, ez azt jelenti, hogy Washington a jó kapcsolatok fenntartására törekszik Irakkal, sőt elképzelhető, hogy az amerikai elnökválasztást követően megpróbálja újraindítani a tárgyalásokat Bagdaddal az iraki amerikai katonai jelenlétről. Alighanem széles nemzetközi támogatásra számíthat az a törekvése, hogy az iraki állam esetleges gyengesége miatt az ország ne váljon a nemzetközi terrorizmus bázisává. Véleményük szerint az iraki kivonulás után stratégiai, politikai és katonai szempontból is növekszik az Egyesült Államok „manőverezési képessége”, és javulhat a megítélése a Közel-Keleten, illetve az arab világban.

A kutatók szerint az amerikai csapatok kivonulásával keletkezett iraki „politikai-stratégiai űrt” minden bizonnyal a környező hatalmak, közülük is leginkább Irán, Szaúd-Arábia és Törökország igyekszik majd betölteni. Ha Szíriában megbukik Bassár el-Aszad rezsimje, elképzelhető, hogy az itt érdekelt országok – főként Irán és Törökország – erőteljesebb iraki befolyással kompenzálják a szíriai veszteségeket, és ez kemény hatalmi vetélkedéshez vezethet Irakban.

Emlékeztetnek: 2011. december 18-án lényegében az összes amerikai katona elhagyta Irak területét, ezzel formálisan is befejeződött az iraki háború, amelynek mérlegét Washington szempontjából „alighanem a drámai jelzővel lehet leginkább kifejezni”. Az irakiak mérlege sem jobb, itt is az elszenvedett veszteségek esnek súlyosabban latba – teszik hozzá. A tanulmányban felidézik, hogy a 2003. március 20-i invázió óta 4487 amerikai katona esett el Irakban, 32 226-an pedig megsebesültek. Az eredetileg legfeljebb hat hónaposra tervezett háború csaknem kilenc éve alatt több mint egymillió amerikai katona fordult meg Irakban.

A háborús műveletekre a George W. Bush elnöksége alatt tervezett 50–60 milliárd helyett több mint 800 milliárd dollárt költött az Egyesült Államok – írják, hozzáfűzve: a műveleti kiadások azonban csupán egy részét jelentik a „háborús számlának”, a Nobel-díjas Joseph Stiglitz amerikai közgazdász szerint az iraki háború összköltsége optimista becslés szerint 2000 milliárd dollárt, pesszimista számítások szerint pedig 4000 milliárd dollárt tesz ki.

Mint felidézik, időközben kiderült, Szaddám Huszeinnek nem voltak tömegpusztító fegyverei, amivel a háború indítását George W. Bush kormányzata indokolta még az ENSZ Biztonsági Tanács előtt is, és az al-Kaidát sem támogatta a volt iraki elnök.

Rámutatnak: a Bush-adminisztráció az iraki háborúval négy stratégiai célt akart elérni: közvetlen katonai és politikai ellenőrzése alá akarta vonni Irakot és annak energiaforrásait, rendet akart teremteni a konfliktusokkal, háborús válságokkal terhelt térségben, példát statuálva figyelmeztetni akarta a „renitens államokat”, hogy hagyjanak fel a tömegpusztító fegyverek fejlesztésével és a terroristák támogatásával, és azt remélte, hogy a kialakuló iraki demokrácia elterjed az egész Közel-Keleten. A négy cél közül azonban egyik sem valósult meg – jelentik ki.

A kutatók szerint az akkori amerikai vezetők az iraki inváziót megkísérelték beilleszteni a „terrorizmus elleni háborúba”, de ez a törekvésük nem vezetett eredményre, Irakban ugyanis éppen a Bush-adminisztráció fegyveres fellépése járult hozzá a terrorfenyegetettség fokozódásához és a polgárháborúhoz: 2004 és 2011 közepe között Irakban követték el a világ összes terrortámadásának 32 százalékát. Az, hogy Washingtonnak és Bagdadnak nem sikerült megállapodnia az amerikai jelenlét meghosszabbításáról, „jó alkalom” volt Barack Obamának, hogy „végre lezárjon egy olyan kilencéves kínos konfliktust”, amely pénzügyileg vállalhatatlan az Egyesült Államoknak, politikailag pedig az újraválasztásáért küzdő elnöknek – hangsúlyozzák. Megjegyzik: döntését megerősítette, hogy 2011 novemberében az amerikaiak 75 százaléka támogatta a kivonulást Irakból.

A háború iraki civil halálos áldozatainak számáról nagyon eltérőek a becslések: 100 ezertől csaknem 1,5 millióig terjednek a számítások – közlik. Hozzáfűzik: a háború alatt mintegy 2 millió ember emigrált külföldre, s mintegy 2,7 millióra tehető az Irakon belüli menekültek száma.

Politikai szempontból a háború révén elért legnagyobb eredmény, hogy az irakiak az elemzők által is szabadnak értékelt 2005-ös és 2010-es választásokon azokra szavazhattak, akikre akartak – írják az elemzők. Kiemelik ugyanakkor, hogy a helyi politikai elit még mindig korrupt, Núri al-Máliki miniszterelnök igyekszik leszámolni politikai ellenfeleivel, emberei az iraki börtönökben továbbra is kínozzák a foglyokat, a kurdok, a síiták és a szunniták az alkotmányos előírások ellenére nem képesek megosztozni az iraki olaj- és gázexportbevételen.