Szinte valamennyi gazdasági ágazat a tunéziai elnök kezében volt

Az éjszakai kijárási tilalom ellenére többtucatnyi tüntető töltötte az éjszakát azon a téren, ahol a kormányhivatal épülete található. A délelőtti incidens rövid ideig tartott, de utána is feszült maradt a helyzet a téren. A szóban forgó tüntetők valószínűleg azokhoz tartoztak, akik vasárnap reggel egy menetben elindultak az ország középső-déli részéből a fővárosba, s hétfő hajnalra megérkeztek oda. A kezdetben néhány száz fős konvoj, a „felszabadítás karavánja” a végére több ezer fősre duzzadt. Sztrájkba kezdtek hétfőn az ország alsó tagozatos pedagógusai, hogy elérjék a régi hatalom minisztereinek, illetve általában az eddig kormányzó párt tagjainak távozását a politikából. Pedig a zavargások miatti többhetes tanítási szünet után éppen hétfőn nyíltak volna meg újra az iskolák. A tanítók szakszervezetének elnöke közölte, hogy a munkabeszüntetésben a tanítók legalább 90 százaléka vesz részt.

Családi maffia

A tiltakozások kirobbanásának hátterében az áll, hogy az időközben elmenekülni kényszerült Zin al-Abidin Ben Ali tunéziai elnök és felesége, Leila Trabelszi a hatalom évtizedei alatt valóságos családi maffiát hozott létre, amely szinte az egész gazdaságot ellenőrizte, és gátlástalanul harácsolt – derül ki a Süddeutsche Zeitung által a napokban közölt elemzésből. Mint a lap szakértője rámutat, a tunéziaiak csak „a család” néven emlegették Ben Ali második nejének pereputtyát: Leilát és annak tíz testvérét, az unokaöccsöket és unokahúgokat, no meg az elnök anyósát, Hadzsa Nanát. Amikor Ben Ali 23 évvel ezelőtt hatalomra került, semmilyen vagyona nem volt. Leila fiatal fodrásznő volt, szerény családi körülmények között nőtt fel, és a becsvágyon kívül neki sem volt semmije. Ám azóta a tunéziai üzleti világ szereplőinek a fele „a családhoz” fűződő kapcsolataira hivatkozik. Tunisz és gazdag elővárosai, Szidi Buzaid, Karthágó és La Marza között fekszik a Carrefour: hatalmas bevásárlóközpont ötven pénztárral, elegáns butikokkal és óriási parkolóval. Az állami villamossági társaság 4,5 millió euróért fektetett le föld alatti kábeleket, amelyek a Carrefour energiaellátását biztosítják: légvezeték és tartóoszlopok a közeli repülőtér miatt nem jöhettek szóba. A bevásárlóközpont tulajdonosa egy centet sem fizetett mindezért, akárcsak a Carrefourhoz vezető utak korszerűsítéséért és bővítéséért. A tulajdonost Szlim Sebúbnak hívják, ő Ben Ali egyik veje, egyúttal egy népszerű tunéziai labdarúgó-egyesület elnöke. Az észak-afrikai ország minden szupermarket-hálózata legalább részben az elnöki család tulajdonában van – ezért is képezték fosztogatások célpontját az elmúlt napokban. Amikor tíz évvel ezelőtt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a tunéziai gazdaság egyes szektorainak privatizálását szorgalmazta, Ben Ali és pereputtya számára újabb pénzforrás nyílt meg: az állami bankoktól hatalmas hitelekhez jutottak, és magánkézbe adták-vették a kiszemelt cégeket. Így kerültek „a család” tulajdonába szállodák, ingatlanok, bankok, export-import vállalatok, internetes portálok, telefonhálózatok, tömegtájékoztatási eszközök, autószalonok (Porsche, Fiat, Kia). Továbbá két légitársaság: a Carthago Airlines és a Nouvel Air, amelyeknek az állami Tunisair társaság ingyen szállított üzemanyagot és alkatrészeket.

Mindenkit „befűztek”

A Tunéziában befektető külföldi cégek sem jutottak ötről hatra, ha nem vették be a buliba az elnöki klán egyik vagy másik tagját, 10 és 20 százalék közötti üzleti részesedést biztosítva neki. Amikor egyszer 130 szíriai kurd menekült vetődött partra Korzika szigetén, a francia rendőrség hamarosan kiderítette, hogy az embercsempész banda hátterében az elnöki család tagjai állnak. A kurdoktól fejenként 8-10 ezer euró fejpénzt kértek. Leila és az övéi soha nem titkolták a gazdagságukat, inkább kérkedtek vele. Ha szemet vetettek valamire, a tulajdonos kénytelen volt eladni a vágy tárgyát. Leila egyik unokaöccsének, Huszam Trabelszinek nem tetszett a villája közelében álló mecset müezzinjének naponta ötször felhangzó, imára szólító éneke – kívánságára a mecset elöljárója kénytelen volt kikapcsolni a hangszórókat. Leila kedvenc unokaöccse – pletykák szerint törvénytelen fia –, Imed ellen nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben Franciaországban. Azzal gyanúsították, hogy 2006-ban ellopatott három jachtot a Cote d’Azurön, illetve Korzikán. A hajók egyike a párizsi Bank Lazard elnökéé volt. Imed Szardínia szigetén átfestette a jachtokat, majd Szidi Buzaidba vitette őket, ahol büszkén fényképeztette magát a fedélzeten. Az elfogatóparancs sem gátolta meg abban, hogy hamis útlevéllel szinte hetente Párizsba utazzon, és éjszakai mulatókban szórakozzon. A januári forradalom első áldozata „a családon” belül éppen Imed lett. Késszúrás okozta sebbe halt bele egy tuniszi kórházban. La Marzában álló házát kifosztotta a randalírozó tömeg.