Az Európa Tanács és a magyar kisebbség

A strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) – amelynek parlamenti közgyűlése az elmúlt héten tartotta őszi ülésszakát – egyik legnagyobb jelentősége magyar szempontból az, hogy megköveteli és figyelemmel kíséri az emberi és kisebbségi jogok, így a határon túli magyar kisebbség jogainak érvényesülését.

„Amikor a kisebbségvédelmi törekvéseinkhez nemzetközi szervezetet keresünk partnerként, előtérbe kerül az Európa Tanács. Ez az egyik olyan terület, ahol az ET-ben gyakran fellépünk, amire különleges figyelmet fordítunk, ahol igazán kezdeményezőek vagyunk, ahol alakítani szeretnénk a szervezetet” – tájékoztatott József Judit magyarországi nagykövet, az ET mellett működő magyar állandó képviselet vezetője.

Az Európa Tanács két olyan nemzetközi egyezménynek is letéteményese, amely kisebbségvédelmi szabályokat fogalmaz meg. Az őszi ülésszakon Thorbjorn Jagland eddigi norvég parlamenti elnök személyében új ET-főtitkárt választottak öt évre, valamint kiemelten foglalkoztak a tavaly augusztusi orosz–grúz háború utáni helyzettel. Bírálták Moszkvát, amiért – dacolva az ET előírásaival – nem teszi lehetővé a háború miatt otthonukból elmenekültek hazatérését, illetve a tűzszünetet megfigyelők ténykedését a szakadár Dél-Oszétia és Abházia közigazgatási határain belül.

A szlovák nyelvtörvény

A szlovák államnyelvtörvény módosításának ügye ugyanakkor nem került a parlamenti közgyűlés nyilvános napirendjére, pedig a kérdés beleillik az emberi jogok betartásán, a demokrácián és a jogállamiságon őrködő ET tevékenységébe. A plenáris ülésen ugyanis általában súlyosabb emberi jogsértések szerepelnek, így például egyes országokban elkövetett újságíró-gyilkosságok, emberi jogi aktivisták tömeges eltűnése.

A szlovák nyelvtörvény kérdése ettől még megjelenhet a napirenden, de valószínűleg nem kizárólag szlovák vonatkozásban, hanem általánosabb jelleggel. Meghatározott számú képviselőnek joga van ahhoz, hogy olyan indítványt terjesszen elő, amelyben kérik: vizsgálja meg az ET, miként lehet úgy védeni az államnyelvet, hogy az nem jár együtt a kisebbségi jogok szűkítésével.

Ehhez kapcsolódóan meg lehet nézni, mi a helyzet a tagállamokban, milyen jogrendi garanciák építhetők ki annak érdekében, hogy az államnyelv védelme ne ütközzön a kisebbségi jogokkal. A szlovák kormány véleménykérés céljából az ET Velencei Bizottsága elé utalta a módosított nyelvtörvényt. Ez a szakértői testület szigorúan a nemzetközi joggal való összeegyeztethetőség szempontjából vizsgálja a normaszöveget.

ET-tisztviselők és diplomaták körében megfogalmazódik olyan értelmezés, hogy a szlovákok ezzel mintegy elébe mentek a dolgoknak, és így nem mások kezdeményezésére került a nyelvtörvény ügye a Velencei Bizottság elé. Várható, hogy a Velencei Bizottság a szlovák kormánnyal és az érintett kisebbségekkel is keresni fogja a kapcsolatot, kérni fogja a véleményüket. Ha lát valamilyen problémát a törvény szövegében, bizonyára konkrét javaslatokat tesz majd.

A romakérdés

A nemzeti kisebbségvédelem mellett magyar szempontból szintén fontos tevékenységi terület az ET-ben a romák szociális és emberi jogi helyzetének a figyelemmel kísérése, ami nem kizárólag magyar ügy, hanem több más országot érintő probléma. Egyetlen ország „kipécézésének” nincs kultúrája az ET-ben, és a szervezet „monitorozó” csoportjai minden ország – nem csak az újonnan csatlakozottak – viszonylatában áttekintik a problémákat, majd megoldási javaslatokat tartalmazó konkrét felhívással fordulnak az érintett kormányokhoz.

Romaügyben például voltak már kellemetlen pillanatai az angol vagy éppen a moldovai nagykövetnek is. Magyarország egyébként kifejezetten kezdeményező romaügyben: határozottan és hangsúlyozottan támogatja például az ET-hez szorosan kapcsolódó, Európai Romák és Utazók Fóruma nevű szervezetet, amely gyakorlatilag az egyetlen roma képviseleti fórum nemzetközi szinten.

Ami az Európa Tanács szempontjából a közelmúlt eseményét, a főtitkárválasztást illeti, a magyar nagykövet felhívta a figyelmet arra: általános vélekedés szerint az előző két-három főtitkár hivatali ideje alatt az Európa Tanács fokozatosan vesztett nemzetközi súlyából. Sokak szerint ez nemcsak objektív külső okoknak – más nemzetközi intézmények erősödésének, például az EU bővülésének – a számlájára volt írható, hanem maguk az ET-főtitkárok sem tudtak kellő súlyt kölcsönözni az ET-nek a többi nemzetközi szervezettel való összehasonlításban.

Most „új típusú” főtitkárt választottak, egy volt kormányfőt – abban a reményben, hogy neki kiterjedt európai kapcsolatrendszere van, tudja, miként kell a nagy fajsúlyú nemzetközi szereplőkkel tárgyalni, és akkor talán az ET súlya is ennek megfelelően növekedni fog. A klasszikus kormányközi együttműködési szervezet élén álló főtitkár ugyanakkor nem különleges hatalommal felruházott személy. Valamennyi lépéséről beszámolási kötelezettséggel tartozik a tagállamoknak.

A strasbourgi magyar ET-képviselet vezetője úgy látja: minden olyan ország szemében, amely az EU tagjává válik, az ET jelentősége valamelyest csökken. Nem politikai szempontból, hanem a mindennapok gyakorlatában, abban az értelemben, hogy az állami adminisztrációk óhatatlanul nagyobb figyelmet fordítanak és több erőforrást mozgósítanak az Unióra, ahol kötelező jogszabályokat írnak elő, ahol a tagországoknak anyagi érdekeltségeik vannak nap mint nap minden döntésben.

Ezt az ET nem mondhatja el magáról. Ezzel együtt az ET jelentős mértékben segíti magának az EU-nak is a tevékenységét, ha az EU nagyon komolyan figyelembe veszi mindazt, amit az Európa Tanács a maga monitoring intézményrendszerén keresztül mond az egyes ET-tagállamokról azokon a területeken, amelyeken az ET kompetens, vagyis az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tekintetében.