Svájci sajtot érlelnek Tekerőpatakon

 Egyébként „civileknek” tilos a bejárás, az alkalmazottak pedig zuhanyzófülkén és az öltözõ szûrõrendszerén át tetõtõl talpig fehérbe burkolózva juthatnak be a termelõcsarnokba.
Bernád Ottó, a cég tulajdonosa részletesen elmagyarázta a tej útját a tartálytól a bonyolult csõvezetékekbõl álló pasztõrözõgépen át a kész sajtokat érlelõ kamráig. Megcsodálhattuk a hatalmas inox edényeket, ahol a sajt készül, és láthattuk a formázó-, valamint a présgépet is, amely korong formájúra alakítja a masszát. Beléptünk a patika tisztaságú laboratóriumba, ahol a tej minõségét vizsgálják, a külföldrõl szerzett oltóanyagot valamint a tejkultúrákat tárolják. A tulajdonos azt is elmesélte, hogy mielõtt hozzákezdett volna a sajtgyártáshoz, Svájcban dolgozott másfél évig különféle tejfeldolgozó üzemekben, s itt alkalma nyílt elsajátítani a minõségi sajtgyártás csínját-bínját. Graubündenben, a svájci Alpok 2000 méter tengerszint feletti magasságában olyan gyárban dolgozott, ahol alpesi félkemény sajtokat gyártanak. Az ott megismert technológia keltette fel az érdeklõdését, ráadásul az éghajlat is hasonló a gyergyói klímához. Már ott eldöntötte, hogy hasonló sajtüzemet létesít szülõfalujában.
Az elhatározást tett követte, svájci barátai segítségével sikerült megpályáznia az Entwiklungs Hilfe Kanton Solothurn kiírását, amelybõl a gyártási vonalat finanszírozta. Közben három hónapos tanfolyamon vett részt a Bern melletti Zollikofenben, megszerezte a minõségi sajt- és tejtermékgyártáshoz szükséges elméleti tudást is. Aztán elkezdõdött az itthoni „kálvária”, az engedélyeztetések, az építkezés, a fürdõ- és öltözõrendszer többszöri „átszabása” az európai uniós normák szerint. Végül több mint kétéves késéssel tavaly októberben három alkalmazottal sikerült beindítani a gyárat. Az egyik napról másikra változó követelmények miatt lemondott a vajgyártásról, noha az eredeti tervben az is szerepelt. Jelenleg két termékcsoportot gyártanak: a friss termékek közül joghurtot és aludttejet, az érlelt sajtok közül pedig Trappistát és Tilsitet. Termékeiket elsõsorban a környék élelmiszerüzleteiben forgalmazzák, az ízletes kiwi- és citromízû joghurtot viszont csak a tekerõpatakiak fogyaszthatják, mert ezeket a termékeket kizárólag a saját üzletükben árulják. „A nagy gyárak reklámhadjárata sajnos megtette a hatását, az eladók számára a mi gyümölcsös joghurtunk csupán egy termék a sok közül, és hiába jobb a minõsége, mint a multik által gyártottnak, a polcon maradt” – fejtegette Bernád Ottó, aki arra is kitért, hogy termékeikben nincs tartósítószer, állagjavító, vagy egyéb adalék, csupán a vidéki tehenes gazdák által termelt ízletes, havasi tej, a külföldrõl szerzett oltóanyag, valamint a tejkultúra.
A magyar feliratok kapcsán elmondta, természetesnek tartják, hogy a gyergyói vidéken forgalmazott termék nevét magyarul is feltüntessék a csomagoláson. „Az aludttejes meg joghurtos dobozokon jól elfér a kötelezõ román felirat mellett a magyar is. A szeletelt sajtok címkéin viszont annyi adatot kellett feltüntetnünk, hogy a magyar megnevezés már nem fért rá. A nagy kerek sajtoknak azonban a közeljövõben készül a címkéje, azon magyar felirat is lesz” – magyarázza a tulajdonos, aki nem tart az uniós csatlakozástól, ugyanis már dolgoznak az élelmiszer-biztonsági, úgynevezett HCCP rendszerek kialakításán. Ha azt is sikerül kiépíteni, akkor európai uniós piacokon is versenyképes kis sajtüzemet tudhat magáénak a fiatal tulajdonos.