Készülnek a kihívásokra

�Jelenleg a tejcsarnokok modernizálása folyik az európai normáknak megfelelően. Olyan épületeket építünk, amelyeket könnyen lehet tisztítani, fertőtleníteni, hűtőberendezés biztosítja a tárolást, és olyan mérőműszereket szerelünk fel, amelyekkel a termelőt helyben tájékoztatni lehet a tej minőségéről� � magyarázta az igazgató. A tejbegyűjtőközpontok modernizálásának lezárásával pedig már teljes készenléti állapotban várja a vállalat az ország integrációját. Bár nagyrészt pozitív hozzáállással készül az európai versenyre, Sándor Vilmos elárulta, még gondot jelenthet a remetei üzem számára a nyersanyag, a tej európai normák szerinti előállítása.

Az első romániai tejporgyár
A gyergyóremetei tejporgyár immár több mint fél évszázada minőségi tejport állít elő, munkahelyet biztosít a környék lakóinak, ugyanakkor közvetett módon a szarvasmarha tenyésztőknek is biztos jövedelmi forrást jelent. A Maros partján épült üzem 1954-ben kezdte meg a termelést Románia első tejporgyáraként. A gyár akkori tervezett kapacitása évente 800 tonna tejpor és 400 tonna vaj volt, jelenleg a 80 százalékos kapacitás hozadéka 1500�1700 tonna Lactovit, valamint 800�1000 tonna egyéb tejpor. Az elmúlt fél évszázad során a gyár dinamikusan fejlődött, alig telt el év, hogy ne vezettek volna be új terméket, ám mindvégig termékeik széles skáláján a vezető helyen a csecsemőtápszerek álltak. Ez utóbbiak kikísérletezése a gyár szakembereinek, valamint a marosvásárhelyi gyerekklinika szakértőinek együttes munkája volt valamennyi esetben.

Túlélték a rendszerváltást,
majd tovább erősödtek
Az 1989-es változások nem okoztak különösebb bonyodalmakat a tejporgyár életében. Ioan Bârsan igazgatót az egyetlen olyan vállalatvezetőként tartják számon a környéken, aki székében maradt a rendszerváltást követően, ám 1990-ben nyugdíjba vonult. Ezután az üzem élére Sándor Vilmos mérnököt nevezték ki, aki hamar felismerte, hogy az elavult technológiával nem lehet versenybe szállni az európai piacon. Első lépésként a gyár privatizálását indította el, az állami tulajdonú vállalat az alkalmazottak és egykori alkalmazottak részvénytársaságává alakult. Az elavult gépeket is rendre kicserélték, új modern gyártási vonalakat helyeztek működésbe. �Tudni kell, hogy amikor átvettem a gyárat még üzemeltek az 1938-as német technológiával készült gyártási vonalak. Ezekkel viszont nem lehetett versenybe szállni az európai piacon� � fejtegette Sándor Vilmos, aki azt is elmondta, hogy külföldön szerzett tapasztalatait igyekezett itthon kamatoztatni. Az igazgató továbbra is a gyerektápszergyártásban látott fantáziát, és versenytárgyalást írt ki egy instant tápszert előállító technológiai vonalra. A legjobbnak a dán APV Pasilac Anhydro ajánlata bizonyult, és 1992-ben szerződést kötöttek az új vonal beindítására, amely 66 millió dán koronás beruházást feltételezett. Az új technológiai vonal segítségével a tehéntejből az anyatej összetételéhez nagyon közel álló, tökéletesen steril körülmények között előállított és tárolt végterméket nyernek. A termelés számítógépes vezérléssel történik, a lehető legbiztonságosabb felügyelet és ellenőrzés mellett. Az évi kapacitás 3000 tonna csecsemőtápszer. 1997-ben a Lactovit csecsemőtápszert bemutatták az Egészségügyi Minisztériumnak, majd 1998-ban az Alfred Russescu Anya és Gyerekvédelmi Intézet tesztjeit követően jegyezték a terméket, és minőségi mutatói szerint a hasonló külföldi tápszerek kategóriájába sorolják. A technológiai berendezés felújítását a hűtőberendezés modernizálása követte, a régi ammóniákkal üzemelő hűtőket jégvízgyár-technológiára cserélték. A berendezéssel állandó 1,5 Celsius-fokos hőmérsékletű vizet állítanak elő, amellyel biztosítani tudják a begyűjtött tej tárolását, illetve a pasztőrözés után a sterilizált tejet a kellő hőmérsékletre hűthetik. Időközben a gépparkot is felújították, így új hőszigetelt tartálykocsikkal hordják a tejbegyűjtőközpontokból a tejet.