Jobb gyártani, mint behozni

„Az üzem a tervezett kapacitás 70 százalékával működik, két héten belül viszont már elérjük a havi 500 tonnás termelést. A szabadságokat és a kötelező karbantartásokat is figyelembe véve, tíz hónapnyi termeléssel számoltunk egy évben, évi ötezer tonna csövet és összekötő idomot gyártunk majd” – vág bele a cég ismertetésébe Ünver Muharrem, aki tulajdonos és ügyvezető is egyben. A Romániában elsőként fóliázott polipropilén fűtéscsöveket is gyártó üzem ismertetését azonban meg kell szakítanunk egy kitérővel, hiszen Székelyudvarhelyen nem szokványos név a török Ünver és Muharrem név. „Eredeti írásmód szerint az Ünver, tehát a vezetéknév kellene a második legyen a sorban, de én már székely török vagyok, ezért magyaros írásmóddal használom a nevem is” – fejti ki mintegy magyarázatképpen. Majd hozzáteszi, immár tizennégy éve él Erdélyben, s ez lassan megközelíti a Törökországban eltöltött éveinek számát. Fiatalon került ugyanis Magyarországra, ott kezdte tulajdonképpen pályáját: egy éticsiga-feldolgozó üzem irányítására hívták meg. Ott tanult meg magyarul. Majd miután a cég Gyulafehérváron is létrehozott egy kirendeltséget, annak irányításával bízták meg. „Ott ismerkedtem meg az első feleségemmel. Õ állatorvosi egyetemet végzett ott, és Székelyudvarhelyre kérte a kinevezését. Így telepedtünk le a városban, és bár azóta sajnos elváltunk, én itt maradtam, itt alapítottam új családot is” – meséli a török származású üzletember. Kérdésünkre ugyanakkor kifejti, időközben valamelyest a román nyelvet is sikerült elsajátítania, ám magyarul máig jobban beszél.
Az Ünver Kft. egyébként Székelyudvarhelyen egy szerelvényüzlettel indult: fűtés, víz- és szennyvízcsövek, idomok árusításával. A következő lépés a nagybani-forgalmazás lett, aztán bővült a kínálat is: ma már a szereléshez szükséges szerszámokat, villamossági szerelvényeket is forgalmaznak, saját importot bonyolítanak. A cégnek Kolozsváron és Buzãuban is kirendeltsége működik. A két és fél millió euró költséggel telepített műanyag-üzem azonban minőségi váltást jelent. „Olcsóbban, és jobbat tudunk előállítani, mintha importálnánk” – állítja Ünver. – Az utóbbi időben már nem is tudtak a külföldi partnereim mindig kiszolgálni, hiszen Romániában nagyon dinamikus az építőipar, és az igények is megnőttek a minőségi anyagok iránt. Az ország közepén vagyunk, ha csak a szállítási költségek megtakarítását számolom, már akkor is meg kell hogy érje itt termelni. A gépek 90 százalékát az Európai Unióból vásároltuk, nincs technikai akadálya a minőségi munkának.” Üzemében jelenleg harmincegyen dolgoznak most. Bár tanulékonyak és ügyesek, azért még a műszakvezetők sem ismerik tökéletesen a gyártási folyamatot – szögezi le Ünver Muharrem –, még folyik a betanítás. A tervek szerint viszont az év 300 napján, a nap 24 órájában, tehát három váltásban fognak termelni, egyrészt, mert a technológia hasonlít az öntödékéhez, állandó üzemmenet mellett gazdaságos, másrészt, mert kéri a piac.