Ki mit örököl?

A végrendelet mint eszköz

Bárki írhat testamentumot, aki igazolni tudja, hogy ítélőképessége birtokában van. A hatályos jogszabályok szerint négyféle végrendelet létezik: a közokirat, a magánokirat, a titkos végrendelet, illetve a különleges vagy privilegizált végrendelet. Ezek közül azonban voltaképpen csak az első kettő használatos – tudtuk meg Bányai József kolozsvári ügyvédtől.

Közokirat jellegű végrendeletről akkor beszélünk, ha a végrendelkező ügyvéd vagy közjegyző előtt rendelkezett vagyonáról. A legtanácsosabb ilyet készíttetni, mivel a szakember megkeresésének köszönhetően elkerülhetőek a hibák, amelyek miatt támadhatóvá válhat a testamentum. Sokan nem tudják ugyanis, hogy például semmissé nyilvánítható az a végrendelet, amelyben az elhunyt kezelőorvosát, ápolóját, ügyvédjét jelölte meg örökösként. Bár sokan azért visszakoznak hitelesített végrendeletet hagyni maguk után, mivel úgy ítélik meg, ez igen költséges lehet, megtudtuk: mindössze 100 lejbe kerül, további hitelesítési díj pedig nincs. A közokirat egyik formája az is, amikor a végrendelkező előbb ügyvédhez fordul, aki segít neki megfogalmazni a végrendeletet, hogy abban tényleg senki ne találhasson majd kivetnivalót.

Magánokiratnak minősül, amikor valaki otthon, tanú nélkül rendelkezik ingó és ingatlan javairól. A jogászok ezt nem ajánlják, mivel az örökségből kihagyottak, vagy azok, akik megítélésük szerint keveset kapnak, megtámadhatják a végrendeletet. Ebben az esetben könnyebben be is bizonyíthatják, hogy a végrendelkező nem rendelkezett teljes cselekvő- és ítélőképességgel a testamentum megírásának pillanatában, vagy esetleg valaki megpróbált hatni rá a végrendelet megírásakor. A panaszosok rendelkezhetnek orvosi bizonylattal, szakértői véleménnyel, ismerősök tanúvallomásával, s még azt is kétségbe vonhatják, hogy az elhunyt nem is abban az időpontban írta meg végrendeletét, mint amikor datálta.

A titkos végrendelet régen volt divatos, ma már nagyon ritka. Lényege abban áll, hogy a végrendelkező a bíróságon nyújtja be testamentumát, s annak meglétéről az intézmény alkalmazottjai értesítik majd a hozzátartozókat elhunyta után. Privilegizált végrendeletet a joggyakorlat szerint a hadba vonultak, tengeri utazáson résztvevők vagy karanténba zárt települések lakói hagynak maguk után. Ezekben az esetekben közjegyző vagy ügyvéd hiányában a katonai vezető, a hajó kapitánya vagy a település polgármestere hitelesítheti a dokumentumot. Szintén sajátos a végrendelkezés a bankbetétek esetén, ez már kezd egyre gyakoribbá válni. Valamennyi pénzintézet biztosítja a banki letétet kezdeményező személyeknek a lehetőséget, hogy a szerződés egyik kitétele alapján megjelöljön egy személyt, akit halála esetén megillet majd a bankszámlán levő összeg.

Fő, hogy a végrendeletnek tartalmaznia kell: ki, kinek a javára és mi felett végrendelkezik. Végrendelkezni lehet a teljes vagyon fölött, a vagyonállag eszményi része fölött – például egy negyed a teljes vagyonból – vagy egy pontosan meghatározott tárgy fölött. A végrendelet egyébként visszavonható. Az örökhagyó még életében módosíthatja testamentumát, vagy teljes mértékben visszavonhatja azt. Szabály azonban, hogy ugyanabban a rendelkezési formában kell a módosítást vagy visszavonást végrehajtania, mint ahogyan korábban rendelkezett. Tehát ha közjegyző előtt szabta meg, hogy ki örökölje vagyonát, akkor hitelesített formában kell a dokumentumot viszszavonnia vagy módosítania, ha pedig magánokiratban rendelkezett, akkor elég, ha maga írja meg a módosításról vagy visszavonásról rendelkező dokumentumot is.

Ki örököl a törvény szerint?

Amennyiben az elhunyt semmilyen formában nem végrendelkezett, akkor a törvény szerint örökölnek életben levő hozzátartozói, azaz a hozzá legközelebb állóké lesz a vagyon legnagyobb része. Ez a leggyakoribb örökösödési forma. Azt, hogy kinek mennyi jár, az örökösödési osztályok szerint döntik el. Külön jogai vannak a túlélő házastársnak. Osztályok szerinti besorolásban az elsők a leszármazottak, avagy az elhunyt gyermekei, unokái. A második osztályt az előjogosult felmenők, azaz anya, apa, örökbe fogadó szülő, illetve az előjogosult oldalágiak, azaz a testvérei, valamint azok örökösei alkotják. A vagyon elosztásakor harmadikak a sorban a szokványos felmenők, a nagyszülők, dédszülők, míg negyedikeknek a szokványos oldalágiak, a nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek számítanak. Azt, hogy az egy örökösödési osztályba besoroltak közül ki örököl először, aszerint állapítják meg, hogy ki áll az elhunyttal közelebbi rokonsági viszonyban. Például ha az elhunytnak élnek a nagyszülei és dédszülei is, akkor előbb a nagyszülők örökölnek, hisz ők álltak vele közelebbi rokonsági viszonyban. Ám az egyazon szinten állóknak mindig egyenlő arányban kell örökölniük: ha az elhunytnak két gyereke volt, akkor egyenlő értékű lesz a rájuk szálló örökségi rész. Ugyanakkor a vonatkozó jogszabályok szigorúan leszögezik, hogy az első és második osztályba besoroltakat nem lehet kizárni az örökségből, e kettő jogi kifejezéssel köteles részes osztálynak minősül.

A hagyatékból való kizárásnak egyébként két törvényes formája létezik: a közvetlen, amikor az örökhagyó erre irányuló szankciót állít fel a potenciális örökössel szemben, vagy a közvetett kizárás, amikor az örökhagyó halála előtt eladja, elzálogosítja, „eleszi, elissza” teljes vagyonát.

Testamentum és törvényes örökség is

Vannak olyan esetek, és nem is ritkán, amikor az elhunyt hagyott ugyan végrendeletet, ám ebben a dokumentumban nem rendelkezett teljes vagyonáról. Továbbá törvény szabályozza, hogy örökhagyó nem hagyhatja teljes vagyonát egy idegen személyre, a köteles részes örökösöknek meg kell kapniuk részesedésüket. Tehát ha az elhunyt ingyenes jogcímen egy idegenre, és nem családtagra hagyta végrendeletében vagyonát, de van gyermeke, akkor ez utóbbi a köteles részességre hivatkozva kérheti „jussát”. A törvény értelmében ugyanis mindenképp az elhunyt gyermekeit illeti meg a vagyon fele.

Továbbá külön jogai vannak az örökségre az özvegynek, neki minden örökösödési osztályra jutó vagyonból jár részesedés. Az első osztály esetében például a hagyatéki vagyon egynegyedét ő örökli, s csak a további háromnegyed száll az elhunyt gyermekeire. „Minél lennebb megyünk az osztályokban, annál nagyobb az özvegyi rész. De a gyerekek és az özvegy közötti osztozkodás a legáltalánosabb” – tudtuk meg Bányai József ügyvédtől.