A ,,multikulturális” Temesvár a nyolcvanas évektől vált egynyelvű, román nagyvárossá

Hunyadi Jánost, Kinizsi Pált, Petrovics Pétert, Perényi Pétert és utolsóként Losonczy Istvánt, aki 1552-ben rákényszerült, hogy feladja a várat a töröknek. Az utolsó magyar várkapitány Losonczy Anna édesapja volt, akihez Balassi Bálint a verseit írta.

– A 164 esztendeig tartó török uralom mit hozott Temesvárra és környékére?

– Pusztulást és teljes leépülést. A török időkben a helyi, őshonos lakosság elmenekült, sokakat rabszolgaságba hajtottak. A térség elnéptelenedett, egyetlen korábbi falu sem élte túl ezt a másfél évszázadot. Amikor a törököt kiűzték, a Habsburgok egy elvadult, mocsaras vidéket találtak itt. Ma a Temes folyó a várostól tíz kilométerre, délre folyik. Ami a városon átfolyik, valamikor a Kistemes nevet viselte: ennek csatornázásával hozták létre a Bégát. Temesvár védelmi rendszerében nagy szerepet játszott a mocsár: a várat csak azok tudták megközelíteni, akik ismerték a csapásokat.

– Az elnéptelenedett vidékre új telepeseket hoztak. Milyen volt a Habsburgok betelepítési politikája?

– Ezt a politikát Savoyai Eugén hadvezér rendelete határozta meg. Nem használom a Savoyai Jenő nevet, mert utálta a magyarokat: tiltó rendeletet adott ki, hogy a térségbe ne jöhessenek protestáns és kuruc magyarok. Rendelete a 18. század végéig volt érvényben. Három hullámban érkeztek svábok, de sok szerbet, bolgárt és egyéb nemzetiséget is betelepítettek. Elzász-Lotaringiából francia telepesek érkeztek, ma egyetlen falu, Nagyősz őrzi nyomokban a múltjukat. A románságot később a környékbeli földesurak telepítették be olcsó munkaerőként.

Mivel vármegyei hivatalokat csak magyar nemesek tölthettek be, ,,importálni” kellett a magyarokat. A török megszállás utáni idők első magyar telepesei Ótelekre és Majláthfalvára érkeztek és dohánytermesztők voltak. A Bánság megnevezés is osztrák huncutság, mert a magyar történelemben a Délvidék alsó részeiként tartották számon.

hanem tagja maradt a magyar parlamentnek. Kossuth Lajos megígérte, hogy ha nem fordul szembe a magyarokkal, támogatja leválásukat a szerb egyházról. Tény, hogy Temesváron és a Bánságban toleránsabbak voltak az együttélő népek, mint az ország más vidékein, de itt sem volt tökéletes béke.

– Temesvár gazdasági fellendülése az 1867-es kiegyezéssel indult el. Azt követően alakult ki a mai városkép?

– A kiegyezés utáni gazdasági bumm páratlan volt a maga korában. Nem csak Temesvár e korszak sikertörténete, hanem Bécstől Orsováig az összes város akkor nyerte el ma is ismert arcát, nem beszélve a masszív vasúti építkezésekről és más infrastrukturális beruházásokról. Tulajdonképpen ez lett az Osztrák–Magyar Monarchia veszte. Nem a kis nemzetek óhajai döntötték el tragikus sorsát, hanem a félelem, hogy a megerősödött közép-európai birodalom komoly versenytársa a francia és angol tőkének. A 20. század elején Temesvár több városból állt össze. Amiatt volt szétterpeszkedett, nagy kiterjedésű település, mert

A vár erődjellegét 1892-ben adták fel, így 1914-ig, az első világháborúig robbanásszerű gyorsasággal építették be az üresen maradt telkeket a belváros körül.

Többször is küldtek sváb delegációt Párizsba, ahol petícióban kérték, maradhassanak meg Magyarországon, ne csatolják el őket. Közben a szászok eljöttek Temesvárra, hogy számonkérjék magyarbarátságukat és hergeljék őket. Végül az lett az álláspontjuk, hogy bárhová is tartozzon a Bánság, a tájegységet hagyják egyben, ne szabdalják fel, ami sajnos, nem teljesült.

– A népszámlálási adatok szerint a két világháború között Temesvár sváb és magyar lakossága az összlakosság 70 százalékát tette ki. A kommunista Románia betelepítési politikája érvényesült itt is az ötvenes évektől?

– A svábok létszámbeli csökkenése a második világháborút követően kezdődött el, amikor a németeket elhurcolták a Szovjetunióba. Akik megmenekültek, sokan elköltöztek Temesvárról.

Amit felerősített a svábok Németországba történő exodusa a hetvenes és nyolcvan években. Naponta több vasúti szerelvény is érkezett a Kárpátokon túli megyékből: a moldvaiakat és az oltyánokat buszba pakolták, és elvitték őket a kiüresedő szász falvakba, hogy válasszanak házat maguknak.

Emlékszem, gyakran találkoztam a villamoson olyan helyzettel, amikor több nyelven beszélgettek egymással az emberek, váltogatták egymás nyelvét. Akik itt nevelkedtek, megtanulták mind a három vagy négy nyelvet. A békés többnyelvűség a nyolcvanas években szűnt meg, amikor az új betelepülőkkel látványos többségbe került a román lakosság.

Egy fiatal tanárnő találóan megírta, hogy a magyar színházba is főleg fülhallgatós románok ülnek be, mert eleve olyan a darabválaszték. Egy Amerikába elszármazott román rendezőnő darabját mutatták be legutóbb. Mi köze egy ilyen darabnak a temesvári magyar kulturális örökséghez? Engem és sok temesvári magyart sokkal jobban érdekelne például az, hogy mit tett Hunyadi János a városért.

– Ma már sem a temesvári helyi, sem a megyei tanácsban nincs képviselete a magyarságnak. Mi az oka az utóbbi két évtizedben felgyorsult létszámbeli fogyásnak?

– A helyi magyarság legnagyobb ellensége az elvándorlás. A rendszerváltás utáni években nagyon sokan elmentek, elsősorban a fiatal nemzedékek, akik családot és gyereket vállalhattak volna Temesváron. Ma az ő hiányuk érződik leginkább. A helyi magyarságnak a kommunizmusban az volt a szerencséje, hogy a masszív román betelepítések mellett jöttek magyarok is Székelyföldről és a Szilágyságból. Mára a magyar utánpótlás megszűnt. Az elöregedő bánsági magyar falvakból alig számíthatunk utánpótlásra. A hatvanas évek végén

Mára ez is megszűnt. Ha a sok veszteséget összeadjuk, akkor világossá válik, hogy a temesvári magyarság életében eljön az a pillanat, amikor az utolsó magyar jelképesen leoltja a villanyt.

– A Magyar Ház tavalyi avatóján úgy éreztem, valami elindul, valami újrakezdődik. Lát erre esélyt?

– Nagyon fontos gesztus volt ez a magyar kormány részéről, hogy a helyi magyarság által a harmincas években felépített házat visszavásárolta. Nyilván, ennek szerepe van és szerepe lesz a magyar kultúra megőrzésében. Azonban látni kell, hogyha nem lehet megállítani a magyarság rohamos fogyását, évről évre csak zsugorodunk. Ha a Magyar Házról beszélünk, érdemes megemlíteni a két világháború közötti temesvári magyar zsidóság szerepválallását is. Több gazdag zsidó bankár és iparos ember adta össze a magyar ház felépítéséhez szükséges pénz nagyobb részét, amit a kisemberek által vásárolt téglajegyek ára egészített ki.

holott nagyszüleik még magyar identitásúak voltak. Elég megemlítenem a Szibériai garnizon világhírű szerzőjét, Markovits Rodiont, akinek az unokái egyetlen szót sem tudnak már magyarul. Szomorú története ez a temesvári kisebbségi sorsnak. Lehet ezt szépíteni a multikulturalizmus előnyeiről szóló hangzatos jelzőkkel, de mindez a valóságon semmit nem változtat.

korábban írtuk

Nem mindenki szereti a magyar zászlót, de szép számú román közönséget is vonz a református központ Temesváron

A román közönséget is vendégül látó Új Ezredév Református Központ az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat egyik helyszínének számít Temesváron. Gazda István lelkipásztor felemás ,,multikulturális” tapasztalatairól is beszélt a Krónikának.

korábban írtuk

Európa kulturális fővárosa: Temesvár történelmi örökségében hisz Dominic Fritz polgármester

Európa kulturális fővárosaként Temesvár vissza szeretne térni történelmi gyökereihez. Dominic Fritz polgármester a Krónikának adott interjújában azt is elmondta, hogy a magyar közösség jól látható a város életében.