Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök pásztorlevele

Jézus a válasz. Mire? Az emberrel, világgal, egyházzal kapcsolatos minden igazi, égető alapkérdésre napjainkban is van kérdés bőséggel: mi lesz gyermekeinkkel, a házasságokkal, a családdal, az otthonnal, hazánkkal, Európával, az egyházzal, az egész törékeny, válságot, krízist megélő nyugati kultúrával? Csaknem Jézus mindezekre a válasz?

De igen. Hiszem és tudom, hogy ő a megoldás, a válasz: tanítása, élete, váltsághalála, feltámadása; Szentlélek általi folyamatos munkálkodása az akarata, szándéka szerint megújult egyház által.”
Szeverényi János evangélikus lelkész találóan fogalmazza meg napjaink, 2012 húsvétra készülődő böjtjének egyik alapgondolatát. Tanácstalan tekintetű emberek sokasága keresi az élhetőbb holnap felé vezető utat.

Tanácsra, iránymutatásra szomjaznak ott, ahol a jövőkép újra és újra szilánkokra tört. Mi a válasz? Miért történik mindez? Miután összedőlnek stabilnak hitt rendszerek, mi az, amire még hagyatkozhatunk? Mi az, amiért érdemes küzdeni? Melyik a megfelelő érték, irány, amit követni kell? Kire lehet, kire szabad, kire tanácsos odafigyelni? A szavak hatalmával sokszor visszaéltek. A régi értékekről volt és van idő, amikor azt hazudták, hazudják, hogy már idejétmúlt kacatok, fölösleges, felejtésre érett szellemi ballasztok, haszontalan régi limlomok.

Van-e egyáltalán hiteles, megbízható válasz, amire lehet építeni egy emberibb, élhetőbb világot, amire álmodni lehet valamiféle jövőt? A személyes és társadalmi gondok nagyon sokrétűek. A divatos, a mindent megmondó, megoldó szakemberek válaszaiban, a haladást, a folyamatos növekedést szolgáló nagyszerű ötletekben nincsen hiány.

Szociológusok, pszichológusok, közgazdászok, a mindenható műszakiak hozzák egyre-másra megoldásaikat, a válaszok bőséges piaci kínálatait. A 21. század szakemberei dolgoznak fáradhatatlan kitartással a válaszokon. És nyugodtan kijelenthetjük, mindenre van recept, van szakszerű kínálat, válasz és megoldás.

A családok, házasságok krízisére, a társadalom burjánzó anomáliáira, a gazdaság, a pénzmozgás akadozásaira jobb, korszerűbb és szakszerűbb megoldásokat kínálnak, mint bármikor. A tudományok és a technika fejlettsége továbbra is biztatóan mosolyog ránk. Nem egy 2000 évvel ezelőtt élt ács szakmai tudásával és nem írástudatlan halászemberek, pásztornépek kompetenciájával rendelkező emberek vezetik ma a gazdaság, a nemzetek, a világ életét. Hát persze, hogy tudnak ők, a jól képzett, tanult és tapasztalatokkal rendelkező szakemberek a felvetett kérdésekre választ adni. Válasz mindenre van, megoldás azonban kevés.

Bármennyire is magabiztosan és bármennyire is jól képzetten áll a 21. század magát „emberfelettinek” tartó embere a körülötte örvénylő válság közepén, a legnagyobb kérdésre a végső választ mégsem tudja. A halálfélelem, a jövőtlenség, a végesség idegtépő nagy kérdésére nincs válasza. Csak félelmei, bizonytalanságai és megválaszolatlan kérdései vannak. Lehet-e, van-e egyáltalán perspektívája, értelme, célja, az emberi életnek, a földi létnek? Miért is vagyunk a világon? Az alapokat megrengető kérdésre a választ tegnap, ma és mindörökké, minden böjtben és minden húsvétkor változatlanul Jézus tudja megadni. Az ember, aki Isten Fia.

Mert ő valóban emberfelettit vállalt az emberért. „A pörnek vége.” Jézus fölött kimondták a halálos ítéletet. Vége. Jézusnak, aki gyógyított, megbocsátott, vígasztalt, tanított, életre támasztott fel embereket, kereszthalált kell halnia. A meggyötört és megalázott embert viszik, vállán a nagy kereszt, és a poros, meredek úton halad kimerülten, ki a városon kívülre. Az egész éjszakán át tartó gyötrelem után, a Kajafás, Pilátus és a nép előtt lezajlott fájdalmas perek után Isten Fia a via dolorosán elindul. Tizennégy stáció, összecsuklás, találkozások, búcsúkönnyek, és a halálra kínzott Jézus megérkezik a Koponyák hegyére.

Bűnösök közé jött, bűnösökért jött, és bűnösök között feszítették keresztre. „Véres a kereszt tövében a fű.” Nincs tovább. A gyász és a fájdalom óriási erővel járja át a levegőt. A Koponya-hegyen fényes nappal sötétség lesz. Három órán keresztül elsötétedik minden. A templomban kialszik a mécses, kinyílik váratlanul az ajtó, és a kárpit kettészakad. A föld megrendül, sötétség borul a világra. És a néma éjszakában ott áll a kereszt.

Ott, a kereszten áll az emberiség sok évezredes kérdése, ott áll a napjaink Európájának is a kérdése. A válasz a mindenkor világosságot hozó húsvét hajnala. Van értelme, van célja, van tovább. Jézus az egész emberiség válságát maga cipelte fel a Golgotára. Maga szenvedte el azt a világégést, a mélységet, azt a pusztulást, amitől mi, modern emberek 2012-t emlegetve babonás félelemmel rettegünk. Jézus az, aki a kereszt éjszakájából, a lezárt sír reménytelenségéből kiemelte és ki tudja ma is emelni a magába roskadt szíveket. Maga mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet.”

Az Ő kereszthalála és feltámadása egy olyan időkfeletti esemény, amely ma is a végső, a nagy Választ adja. Ezáltal kap a mi véges, töredezett, ellentmondásokkal terhelt emberi létünk értelmet, célt, mélységet, egy olyan nagyszerű jövőperspektívát, amely túlmutat a végesség, a mulandóság tragikumán, a nemlét abszurditásán.