Kis Júlia úgy látja, hogy a nehézkes indulás vagy rossz működés egyik alapvető oka a bizalmatlanság, valamint a vezetőség és a tagság közötti hibás vagy hiányzó kommunikáció. Miközben a tagság mindent a vezető(k)től vár el, nem veszi figyelembe, hogy a szövetkezetben a taggyűlés a perdöntő: ez a fórum dönthet a legtöbb kérdésben. A jogász szerint eleve úgy kell elkészíteni a szövetkezet alapszabályát, hogy az pontosan meghatározza a különböző hatásköröket, a feladatokat, illetve azt, hogy a taggyűlés milyen elvégzendő feladatokat bíz a vezetőségre. A jól működő szövetkezeteknél pontosan rögzítik a feladatköröket, a tagság számára pedig nyomon követhető a szövetkezet minden tevékenysége. Ugyanakkor az is gond lehet, ha a tagság nem motivált, illetve a gazdasági teljesítmény elmarad az alakuláskor meghatározott céloktól.

Közép-Erdélyben sok a jól működő mezőgazdasági egyesület, amelyek különböző tanfolyamoktól kezdve a mezőgazdasági termelésig széles palettát ölelnek fel. A jogász szerint egyesületet eleve könnyebb bejegyeztetni, és habár ezt a társulási formát nem profitorientált tevékenységre találták ki, bizonyos feltételek között erre is alkalmas. Például úgy, hogy a tagság – az egyesület égisze alatt – céget működtet a termelésre, a feldolgozásra vagy az értékesítésre.

– magyarázza a kolozsvári jogász.

A piac kényszerítő ereje

A lakosság számarányához viszonyítva Erdélyben a két székelyföldi megye nyeri el a legtöbb mezőgazdasági pályázatot és földalapú támogatást, tehát Hargita és Kovászna megye jellegzetesen agrártermelésre alapozó régió. A szövetkezeti összefogást támogató uniós és hazai pályázati kiírások azonban mégsem népszerűek, hiszen a két megyében mindössze egy tucatnyi szövetkezet van bejegyezve, és azok közül sem működik valamennyi. Könczei Csaba, a Kovászna megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője a baj okát abban látja, hogy a szövetkezést elméletben mindenki elfogadja, a gyakorlatban viszont nehéz életbe léptetni.

de azokban a faluközösségekben is gond van, ahol vállalnák szövetkezet bejegyzését, itt azonban nem találnak szakembert a vállalkozás irányítására. Az igazgató szerint szinte senki nem akarja vállalni az ilyen társulások menedzselését.

Könczei Csaba úgy látja, az utóbbi időben mégis van elmozdulás a szövetkezés terén. A megyében bejegyzett öt szövetkezetből három jól teljesít, ami követendő példa lehet a most születő új kezdeményezések számára. A kézdivásárhelyi Kézdi Lacto Coop Szövetkezet kényszerből jött létre, miután a sepsiszentgyörgyi Covalact tejfeldolgozó vállalat nem vásárolta fel többé a felső-háromszéki tehéntartó gazdák tejét. A székelykeresztúri Nagyküküllő Mezőgazdasági Szövetkezet mintájára ekkor a kézdiszéki gazdák összefogással jegyeztették be az új szövetkezetet, ami azóta sikertörténetté vált. Szárazajtán sok apró parcella tulajdonosa fogott össze, hogy szövetkezeti keretben jusson hozzá a területalapú támogatásokhoz és az egyéb mezőgazdasági pályázati forrásokhoz. Ma már mintegy 600 hektár területet művelnek, a korábbi eredményekhez képest sokkal nagyobb hatékonysággal.

– fogalmaz Könczei Csaba, a Kovászna megyei mezőgazdasági igazgató.

Gazdag hagyományok

Ma már kevesen tudják, hogy Erdélyben igen gazdag hagyománya van a szövetkezésnek. A sztálinista rendszer az ötvenes években ezekre alapozva vezette be a kényszerszövetkezetesítést, amelynek azonban semmi köze nem volt az önkéntes alapon történő összefogáshoz. Dr. Hunyadi Attila Gábor gazdaságtörténész, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója, az erdélyi szövetkezeti hagyományok szakavatott kutatója szerint az

A Székelyföldön elindított szövetkezeti háló kiépítése egész Erdélyben elterjedt. „Szakembereik részt vettek Erdély-szerte a hitel-, a fogyasztási-, a tejszövetkezetek, valamint az állat-, a tűzkár- és a terménybiztosítási rendszer kidolgozásában” – fogalmaz a történész, aki 1100 romániai magyar szövetkezetről tud, amelyeket a negyvenes évek végén olvasztottak be a román Centrocoop hitel- és fogyasztási szövetkezeti hálózatba, és ebből a rendszerváltás óta gyakorlatilag semmit nem sikerült visszaszerezni.

„A sors fintora, hogy akik ma az Erdély-szerte ismertté vált székely­keresztúri Nagyküküllő Mezőgazdasági Szövetkezetet elindították, azoknak a szüleitől, nagyszüleitől a román állam tetemes szövetkezeti vagyont vett el 1948-ban... A mai székelykeresztúri tejszövetkezet elődje egy igazi sikertörténet volt. 1938-ban jött létre tejszövetkezeti vajgyárként a helyi, illetve a szövetkezeti központ üzletrészeivel és kiváló szakértőkkel.

A bukaresti vajpiac felét a két világháború között az erdélyi magyar tejszövetkezetek látták el” – magyarázza a történész. Mint mondja, az erdélyi szövetkezeti mozgalom jeles képviselője, Balázs Ferenc unitárius lelkész sem légüres térben szervezkedett, hiszen mészkői szolgálata idején már 30 éves hagyománya volt az erdélyi szövetkezeteknek.

A haszon a gazdák zsebében marad

Hunyadi abban látja a korabeli szövetkezetek nagy sikerét, hogy mindenhol akadt egy-egy lelkes szervező, akiben megbíztak az emberek. „Kecskeméthy István kolozsvári teológiai professzor nevét említem, aki a kolozsvári hóstáti gazdák számára szervezett hitelszövetkezetet. Ugyanez elmondható Ürmösi Józsefről is, aki szintén Kolozsváron végzett az unitárius teológián, majd néhány év dunántúli szolgálat után Homoródszentpálon lett lelkész 1902-ben. Most kiadásra kerülő emlékirataiban olvasható, hogyan sikerült néhány év alatt hitelszövetkezetet, Hangya Fogyasztási Szövetkezetet, tej- és biztosító szövetkezetet szervezni a faluban” – összegzi a korabeli sikertörténeteket a történész.

A szakember azt is fontos fejleménynek tartja, hogy az erdélyi magyar gazdasági szakembereket tömörítő Közgazdász Társaság vándorgyűlései immár érdemben foglalkoznak a témával. Ugyanakkor fontos szerepe lehet a szövetkezet megszervezésére igényelhető több tízezer euró támogatásnak is.

„Félévente nyitják meg a szövetkezést támogató 16.4-es pályázati tengelyt, és amikor a keret betelik, a kapu bezárul. Megvizsgálják, kik jogosultak, kik felelnek meg a minimális követelményeknek, és ha marad pénz, a pályázati kaput ismét megnyitják. A 16.4-es pályázati kiírás éppen arról szól, hogy szövetkezeti keretben a legrövidebb értékesítési láncot szervezzék meg a termelők, feldolgozók, csomagolók, illetve a végső fogyasztók részvételével. A szövetkezeti kiírásban pluszpontot jelent, ha a pályázó oktatási intézményt is bejelöl az értékesítési lánc részeként” – összegzi Hunyadi Attila Gábor történész, aki az elmúlt években Erdély-szerte számos előadáson népszerűsítette a szövetkezeti mozgalom fontosságát.