Közös piacon nincs olcsóbb energia: magasabb a kereslet Európában a kínálatnál, nem helytállók a spekulációk

A szakember elmondta, a leállást senki nem támogatja, így a ciklikusság jellemzi az exportot és az importot: amikor csúcsfogyasztás van, importra szorulunk, a köztes időben pedig kivisszük az energiát.

Nagy-Bege Zoltán rámutatott, összecsatolt, közös európai piac van, a belföldi termelők akkor sem tudnák olcsóbban adni az energiát, ha erre lenne akarat, hiszen ha kijön a piacra egy olcsó ajánlattal, arra azonnal lecsapnak a kereskedők, és fellicitálják.

– ecsetelte Nagy-Bege Zoltán –, aláhúzva, az éves összehasonlítások értelmetlenek, az éves átlagokból nem lehet következtetéseket levonni.

A földgáz esetében például a ciklikusság szezonális, télen többet fogyasztunk, mint nyáron, a november és március közötti időszakban használjuk el az éves fogyasztás 70 százalékát, tehát egyértelmű, mikor van a csúcsfogyasztás, mikor szorul az ország importra.

A kritikus időpontokban is fedezni kell a fogyasztást, ilyenkor van szükség az importra. Gyakran előfordul, hogy egy nap alatt Románia importálja és exportálja is az energiát, reggel és este külföldről vásárol, napközben, amikor teljes kapacitással működnek a napelemparkok, a szélerőművek, és a cernavodai atomerőművel sincs éppen semmi gond, akkor eladja a felesleget.

Csökkent a fogyasztás, nőtt az export aránya

„Idén csökkent a fogyasztás, és a mérleg átbillent az export felé, tehát az év első felében Románia több energiát adott el külföldre, mint amennyit vásárolt” – fejtette ki egyúttal kérdésünkre Nagy-Bege Zoltán. Mint részletezte, az elmúlt 10–15 évben, amióta megjelentek a megújuló energiaforrások, Európában egyetlen ország sem törekszik arra, hogy akkora termelőkapacitása legyen, ami csúcsidőben is fedezni tudja a szükségleteket, inkább külföldről pótolja, hiszen amikor nem pörög a fogyasztás, az erőműveket nem lehet leállítani, vagy ha mégis megtennék, akkor nagyon hosszú idő alatt térülne meg a beruházás.

– szögezte le Nagy-Bege Zoltán. Kiemelte: az a lényeg, hogy a rendszer legyen rugalmas, épüljenek ki a határkapacitások, hogy lehessen importálni és exportálni, a szükségletet lehessen mindig fedezni, a megtermelt többletet pedig értékesíteni, hiszen ma már az állami tulajdonban levő vállalatok is próbálják maximalizálni a profitot.