Az árkülönbség azzal magyarázható, hogy az intenzív sertéstelepeken tápokkal „felfújt” disznóhoz képest a mangalica hizlalása sokkal több időbe kerül. Külterjes tartásban a százkilós sertés egy év alatt éri el a mázsás súlyt, a 150 kilós vágóállat hizlalási ideje másfél esztendő.

A külterjes tartásnak köszönhetően a haszonállat húsából és a zsiradékból készülő termékek sokkal ízletesebbek, mint a többi sertésfajtáé. Amennyiben az állattartó gazda betartja a rideg tartás követelményeit, a mangalicazsír egészségesebb, mint más sertészsír – telítetlen zsírrsavakat tartalmaz –, és a zsírrétegekkel átszőtt hús minősége kiváló.

Az állomány a tágas pajtában telel ki, az év többi részében az istálló körüli szabad területeken túr, legelészik és dagonyázik. A buzai állattelep ideális hely a mangalica számára. Vendéglátóm szerint a mangalicának akkor a legjobb a húsa, ha nincs túletetve, ha a disznótartó nem arra törekszik, hogy minél hamarabb felhízlalja az állatot.

Télen szárított lucernaszénát és kukoricát esznek. A disznók közé dobott bálozott szénát az állatok hamar szétbonják, és a szarvasmarhához hasonló étvággyal ropogtatják. Az istálló egyik elkerített részében frissiben malacozott koca szoptatja apróságait.

Évekkel ezelőtt híre terjedt tenyészetének, amikor a korábbi szociáldemokrata kormány idején, Petre Daea minisztersége alatt beindult a mangalicaprogram. A „de minimis” mezőgazdasági támogatás keretében a szakminisztérium mangalicatenyésztőktől vásárolt malacokat a pályázó sertéstartó gazdák számára, akik vállalták, hogy felhízlalják és húsfeldolgozó cégeknek értékesítik.

A program azonban kifulladt, mert nem volt elegendő tenyészállat. A Szász portáról 75 malacot vittek el a programban részt vevő gazdák. Szász György szerint folytatni lehetett volna, így ma jóval nagyobb ázsiója lenne a mangalicatartásnak.

Marhahússal vegyített szalámi is készül, de a receptekben csak mangalica szerepel, más disznóhúst nem használnak. „Nem tartok más sertést, annyira megkedveltük a mangalicát. Ennél ízletesebb disznóhús nincs, az ügyfeleim is nagyon elégedetettek” – magyarázza a családi vállalkozás henteseként is dolgozó gazda.

Az ötlet azonban nem vált be, mert Kolozs megyében nincs disznóvágóhíd: a Fehér megyei Marosdécse kisvágóhídjára szállított sertéseket vissza is kellett hozni a feldolgozóba. A megnövekedett költségek miatt az állatvágást és húsfeldolgozást a mezőségi Kolozsra telepítenék át.

A szövetkezet tagjai abban reményekednek, hogy egy sikeres uniós pályázatból vágópontot és húsfeldolgozót tudnak építeni a sósfürdőjéről híres Kolozs megyei faluban. „A mangalicatermékekre van kereslet, de csak úgy éri meg, ha közösen dolgozzuk fel és nagyobb tételben értékesítjük, ezért hoztuk létre a szövetkezetet.

A romániai bürokrácia nagy hátráltató tényező, csak kis lépésekkel haladunk előre. Azonban sok visszajelzést kapunk, hogy nem csak vásárokban, hanem üzletekben is várják a mangalicatermékeket. A szövetkezetben maradt 12 tagunk a közös értékesítésre alapoz” – foglalja össze a fejlesztés lehetőségeit Szász György.