Történelmet írt az első székely, aki teljesítette a Spartathlont

Szerettem volna magamnak bizonyítani ezzel a versennyel és teljesíteni az álmom. Amikor az ember egy ilyen 36 órás megmérettetésen összezárva találja magát a saját gondolataival, az sok olyan kérdésre választ adhat, amire eddig nem talált az élete során. Tökéletes fizikai és mentális felkészültség szükségeltetik egy ilyen eseményre” – fejtette ki Csizmadi.

A tapasztalt atléta hozzátette, hogy egy ehhez hasonló versenyt kísérő nélkül lehetetlen teljesíteni, valamint több tényezőt is szem előtt kell tartani. „A sok felkészülés mellett szükség van egy tökéletes kísérőre, akire nagyon nehéz feladat hárul. Az ő felelőssége, hogy mindig támogasson engem szaladás közben, ugyanúgy talpon van 36 órán keresztül. A majdnem 250 km-es táv alatt több vízválasztó rész is van, amelynél eldől, hogy ki az, aki ott lesz majd a célegyenesben, és ki az, aki nem. Nem lehet aludni másfél napig, a meghökkentő meleg után éjszaka is szaladni kell. Különös figyelmet kell fordítani a megfelelő hidratációra és táplálkozásra, amiről a futás közben is folyamatosan gondoskodni kell. Voltak olyan holtpontok, ahol mentálisan nagyon erősnek kellett lennem, és meg kellett győznöm magam, hogy folytassam a munkát és szaladjak tovább” – folytatta.

 „Részben sorsolással is történik a kijutás, tehát úgymond szerencse is kell hozzá, ezért ha egyszer kijut az ember, akkor biztosra kell menjen, hogy mindent kiad magából, mert nem biztos lesz második lehetősége. Én elértem és teljesítettem a célom, de nem állok itt meg. Szeretném folytatni a munkát és újabb célokat kitűzni magam elé. Szerintem csak így lehet sikeres az ember, ha mindig újabb és újabb elérhető álmot kerget” – emelte ki.

A Spartathlon nehézségét remekül tükrözi, hogy a rajthoz álló versenyzőknek mindössze fele teljesítette a távot.

„Úgy gondolom, sikerült megfelelő időt teljesítenem, elégedett vagyok magammal és egészen hihetetlen, hogy a legjobb száz között tudtam végezni. Nekem az éjszaka a barátom volt, ekkor teljesítettem a legjobban. Már a felkészülés során nagy hangsúlyt fektettem erre, volt rá példa, hogy az edzés közben is 6–8 órát szaladtam éjjel, ebből pedig sikerült profitálnom. Az alvásmegvonás természetesen nagy hatással van az ember idegrendszerére és képességeire, de ez is fejleszthető.

Speciális étrendem volt a versenyt megelőző időszakban, különböző ételkiegészítőket is használtam, tényleg mindenre igyekeztem odafigyelni” – ecsetelte felkészülését.

 „Elsőre ijesztő belegondolni, hogy 36 órára össze van az ember zárva a gondolataival, ugyanis nincs más választása. Egy ekkora táv leszaladásánál nem igazán szabad a külső tényezőkre figyelni, mivel mentálisan az is fáraszt, aminek később lehet visszaütő ereje. Sokan úgy vélik, hogy a gondolkodás is rossz hatással lehet. De ha nem a múltról elmélkedünk, akkor csak az fog az eszünkben járni, hogy még 200 km hátravan a versenyből, ami szorongást válthat ki és csökkenhet a motiváció is. Én igyekeztem csak arra koncentrálni fejben, hogy átgondoljam mi hogyan történt az életben, illetve okokat keresni ezekre a dolgokra. Spirituálisan át kellett állni a verseny hangulatára” – folytatta az ultrafutó.

 „A legnehezebb része a versenynek az az alkalmazkodás. Először melegben kell futni, majd éjszaka, az időjárásviszonyok nem könnyítik meg az ember dolgát. A kísérőnek pedig mindig résen kell lennie, folyamatosan autóznia, és a kijelölt pontokon megfelelő ellátmányt biztosítania. Szó szerint volt olyan atléta, aki szaladás közben elaludt és azt sem tudta hol van, milyen dátumot írunk és hasonlók. Ez egy pokolian megterhelő és nehéz verseny, bizonyos esetekben a teljes regenerálódás akár 3–6 hónapba is beletelhet. Én igyekeztem csak önmagamra koncentrálni és nem a többi versenyzőre, csak egy konkrét cél lobogott a szemem előtt és elmélkedtem. Ennyi a kulcsa az egésznek” – mondta Csizmadi.

„Azt tudni kell, hogy a felkészülés az három évbe is beletelhet, akár saját edzővel, akár nélküle. Ebben a sportágban nincs hétköznap, hétvége, fáradtság vagy betegség. Minden egyes nap rá kell szánni 3–4 órát, hétvégente akár 7–8-at is, valamint különböző terepeken kell szaladni, hogy majd a versenyen ne okozzon problémát a szintkülönbség” – árulta el Csizmadi Mihály Zsolt.

Zárásképpen üzenni szeretne minden embernek, miszerint bízzanak és higgyenek saját magukban, ugyanis bármire képes a test, ha megfelelő felkészülésben részesül.

Sebestyén Ervin