Székelyudvarhelyről Budapesten át a tokiói olimpiára

Zátyi Tibor 2020. január 14., 14:22

Bő fél év múlva kezdődik a nyár egyik legjobban várt sporteseménye, a tokiói olimpia. Az már korábban eldőlt, hogy birkózásban a Magyar Birkózószövetség ügyvezető alelnöke, Bacsa Péter lesz a verseny technikai igazgatója. Tavaly év végén derült ki, hogy a székelyudvarhelyi születésű, Budapesten élő Pál Szabolcs bekerült a nemzetközi szövetség szűkített birkózóbírói keretébe, így ő is készülhet a nyári ötkarikás játékokra.

Pál Szabolcs nem szakadt el szülőföldjétől, napirenden van az itthoni birkózással Fotó: Beliczay László

– Első komoly nemzetközi versenye 2013-ban az Universiade volt Kazanyban. Mi történt azóta?

– Rengeteg munka. 2016-ban kerültem bele ebbe a bírói kategóriába. Ha nemzetközi szintű bíró leszel, akkor előbb a nemzetközi harmadosztályba kerülsz, majd jön a másodosztály, az első osztály, és végül az úgynevezett szuper első osztály, ahol most is vagyok. Ebből a kategóriából mennek a bírók a felnőtt Európa-bajnokságokra, innen kvalifikálnak a felnőtt világbajnokságokra, olimpiákra. 2019-ben 97 ilyen ún. szuper első osztályos bíró volt, ebből hatvanöt került be a világbajnokságra, és közülük válogatták ki, hogy kik mennek az olimpiára. Aki nem vett részt a tavalyi vébén, annak már esélye sincs kvalifikálni az olimpiára.

– Ön ott volt.

– Persze, már ezelőtt három évvel a párizsi felnőtt világbajnokságra beválogattak, a 2018-as budapesti vébén, illetve a tavalyi nur-szultánin is ott voltam, és mindegyiken vezettem döntőt is. A legutóbbi vébén egy szabadfogású súlycsoportban vezettem döntőt, amelyen egy amerikai egy iránival találkozott.

Még mosolyogtunk is, hogy egy amerikai–iráni konfliktust egy székelyre bíztak.

– Hogyan zajlik az olimpiai kvalifikáció, miként áll össze a bírói mezőny?

– Vannak országok, amelyeknek nincs bírójuk ebben a kategóriában. Például ott van Grúzia, amely nagyhatalomnak számít birkózásban, a vébén viszont nem volt bírójuk, így nem lesz képviselőjük az olimpián sem. Nem egyszerű ide bekerülni. Számunkra is hasonló a kvalifikáció, mint a versenyzőknek, ám sokkal hosszabb, nekünk a budapesti vébén kezdődött. Ez abból áll, hogy minden mérkőzésen, amin szerepet kapsz, lehetsz pontozó, a meccset vezető bíró vagy szőnyegelnök. A bírói asztalnál ülő instruktorok – akik egyben oktatnak minket –

öt kritérium szerint osztályoznak: miként alkalmazod a szabályokat, mozogsz a szőnyegen, mutatod fel a pontokat, alkalmazod a passzivitást, milyen a megjelenésed.

2019-ben elő volt írva, hogy kötelező részt venni egy rangsorversenyen, ezeken döntik el, hogy ki lesz kiemelt a következő vébén, elkerülvén azt, hogy a két legjobb rögtön a verseny elején összekerüljön. Legalább egy ilyen rangsorversenyen a bíróknak is kötelező részt venniük, továbbá a felnőtt kontinensbajnokságon. Elméletileg Nur-Szultánban zárult a bírók kvalifikációja az olimpiára, ám igazából mégsem. Összesen negyvenöt bíró lesz ott az olimpián, eddig harmincnyolcnak mondták, hogy utazik. A szuper első osztályból még hét bekerülhet a mezőnybe. Én már novemberben, a budapesti U23-as világbajnokság után nagyjából tudtam, hogy bekerültem.

Amikor egy székelyre bízzák az amerikai–iráni konfliktus megoldását Fotó: Martin Gábor/UWW

– Az olimpián a versenyigazgató is magyar lesz.

– Így van, Bacsa Péter. Erre már korábban volt példa, hiszen Pekingben és Londonban Hegedűs Csaba volt a birkózás versenyigazgatója. Bacsa tavaly bekerült a nemzetközi birkózószövetség elnökségébe is, ahol komoly pozíciót tölt be. Pekingben és Londonban még bíróként szerepelt. Ő már rendezett pár világversenyt, a 2018-as budapesti vébét minden idők legjobbjának tartják, ő volt a szervezőbizottság elnöke. A nur-szultáni olimpiai kvalifikációs vébén Bacsa volt a versenyigazgató, akárcsak az olimpián is, továbbá ő felel a bírókért is. Rióban volt pár érdekes dolog, azt próbálják megoldani, hogy ezek ne történjenek ismét meg.

– Mik voltak azok?

– A kvalifikációk után olyan bírók is bekerültek az olimpiai keretbe, akik nem voltak a helyzet magaslatán.

Voltak olyan tévedések, hibák, amelyek nem tettek jót a birkózásnak. De biztosra nem lehet tudni, mi is történt ott. Ezt próbálják most helyrehozni.

Aki dolgozik, az hibázik. Ám erre egyre kisebb a lehetőség, hiszen nagyon komoly technika is a bírók rendelkezésre áll, például öt kamera van szőnyegenként, így bármikor vissza lehet nézni a történéseket.

– Szóval akkor benne van a keretben, de még nem biztos semmi.

– A bíróknak kötelezően részt kell venniük a felnőtt kontinensbajnokságon, ez Rómában lesz február végén, majd Budapesten az európai kvalifikáción, április végén és május elején pedig Szófiában világkvalifikáción. Ezeken kötelezően részt kell venni, és nem szabad hibázni.

– Komoly nyomás van önökön.

– Hát nem egyszerű ez a műfaj. Én úgy mentem fel a ranglétrán, hogy először kadett Eb-n voltam, majd vébén, jött a junior Eb és vébé, illetve világkupa, aztán a felnőtt Eb és vb. Ha ezeken végigmegy az ember, beleszokik a rendszerbe. Most is előfordul olyan, hogy bekerül az olimpiai kategóriába pár fiatal bíró, aki korábban csak ifjúsági olimpián szerepelt. Ott 15–17 éveseknek vezettek meccseket, a felnőttek között pedig összeroppantak. Hiába jó bíró, nem találja a helyét. Én annak örülök, hogy lassan, fokozatosan mentem felfelé a ranglétrán, megszereztem minden tapasztalatot.

A marosvásárhelyi Gyarmati Ferenc nagyon sokat segített nekem, ő jelenleg a világ egyik legjobb bírója, Nur-Szultánban Aranysípot kapott.

Az instruktorok döntötték el, ki az a három bíró, aki kap, és mindegyiknél Gyarmati volt az első, toronymagasan.

Fotó: Beliczay László

– Mind a három fogásnemben kell teljesíteni?

– Természetesen. Párizs óta a vébéken csak apró módosítások történtek a szabályzatban. Főleg a kötöttfogásnál volt inkább probléma, hogy van-e vagy nincs akció, ki a passzív, bírók döntötték el a mérkőzéseket. Párizs óta sok minden változott itt is, ami jó irányba vitte el a kötöttfogást. Volt arról is szó, hogy az olimpián csak férfi és női birkózás lesz, a szabadfogás maradna, mivel nagy hagyományai vannak.

A kötöttfogás kiesésével azonban meg is ölnék az európai birkózást, hiszen a legtöbb helyen, így a magyaroknál is ebben a fogásnemben vannak többen.

Lassan kötöttben több induló van, mint szabadfogásban. Nur-Szultánban például olyan erős mezőny volt, hogy tíz emberből bárki megnyerhette volna az adott súlykategóriát. Például az előző két olimpián győztes orosz Roman Vlaszovnak nincs még kvótája Tokióba, akárcsak a koreai Kimnek, akitől Lőrincz Tamás kikapott a londoni olimpia döntőjében, vagy a vajdasági világbajnok Nemesnek sincs még.

– Tehát az elmúlt években sok minden változott a birkózásban.

– Igen, sok minden fejlődött, ezek közé tartozik a technika is. A bíróknak pedig minden évben tanfolyamaik vannak, vizsgázni kell.

Az elmúlt három évben több vizsgám volt, mint középiskolás koromban.

Én szabadfogású birkózó voltam, az elején nehéz volt észrevenni, hogy láb vagy nem láb volt, gáncsolás történt stb. Most, hogy Magyarországon jobb a kötöttfogás, sok komoly mérkőzést vezethettem. A világon pedig úgy tartanak számon, mint kötöttfogású specialista bíró. Az Európa Játékokon én voltam az első, Magyarországot képviselő magyar bíró. Magyar bírók vannak még, például az olasz birkózóbizottság elnöke, Dózsa Edit, vagy a román bírók elnöke, Gyarmati Ferenc. Ők már voltak Európa Játékokon, én voltam az első magyar színeket képviselő bíró.

– Meg lehet élni a birkózóbíráskodásból?

– Sajnos ez nem foci. Szerintem mindegyik focibíró sem tud megélni a bíráskodásból, mindenkinek van más munkahelye is. A birkózás messze elmarad a focitól. Mi sokáig ingyen jártunk a nemzetközi versenyekre.

Én szeretem ezt a sportágat, hiszen nem mindenki kerül barátságba olimpiai, világ- és Európa-bajnokokkal, vezet meccseket nekik.

Minden világversenyen megfordultam már, csak az olimpia hiányzik. Magyarországon másfél éve én vagyok a bíróbizottság elnöke, onnan már nincs fennebb.

Maximális koncentrációt igényel, nem szabad hibázni Fotó: Martin Gábor/UWW

– A hazai történéseket követi?

– Természetesen. Attól, hogy nem vagyok itthon, érdekel, hogy mi történik. Örülök, hogy lett felnőtt csapat, remélem, fenn is tudják tartani, mivel nem egyszerű a működtetése. Úgy látom, keményen próbálkoznak, az utánpótlás pedig továbbra is jól működik. Aranyév volt a 2019-es, ebben is nagy szerepe volt Gyarmatinak. Ő próbálja összefogni a magyarokat, hogy minél jobb eredmények legyenek. 

A székely összefogásnak köszönhetően mind a három korosztályban sikerült aranyérmet nyerni. Mindig is ez volt a régió erőssége, hogy összefogtak.

Még az én időmben is így volt, hogy a közös cél érdekében Zetelaka, Farkaslaka, Korond, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely összefogott. Most is ez a legfontosabb, hogy együtt folytassák a munkát, hiszen akár a következő szezonban is kimagasló eredményeket érhetnek el. A birkózás egy olyan sport, ahol nagyon sokat kell dolgozni, és nincs akkora elismerés és pénz benne, mint a fociban.

Magyarországon szerencse, hogy kicsivel több a pénz, egyelőre csak az olimpia utánig. Hogy aztán mi lesz, majd meglátjuk. Egy biztos, jelenleg mindenben 100 százalékban támogat a Magyar Birkózószövetség. Amúgy nemcsak a sportágfejlesztésre kell nagy hangsúlyt fektetni, hanem a reklámokra is, hogy így a gyerekek kedvet kapjanak ahhoz, hogy kipróbálják. Ezért jó, ha jönnek az eredmények, mert akkor nagyobb publicitást kap a sportág. 2018-ban Dagesztánban volt az Európa-bajnokság, ott bármerre mentél, bármilyen reklámot láttál, csak birkózó szerepelt rajta. Hiába van ott az Anzsi Mahacskala focicsapat, ott a birkózók az elsők.

– Mik a remények Tokióval kapcsolatban?

– Nagyon remélem, hogy a magyar csapat érmet, érmeket szerez. Hogy a románok mit fognak elérni, azt nem tudom, de bízom benne, hogy ők is sikeresek lesznek.

Most megkezdődött a honosítás, ez eléggé elviszi egy irányba a sportágat, de nincs mit csinálni.

A románoknak is egy dagesztáni szerezte Rióban az érmet, de nem azt nézik, hogy ki szerezte az érmet, hanem azt, hogy van vagy nincs. A lengyeleknél a szabadfogású válogatott edzője dagesztáni. Érdekes volt, amikor az Eb-n egy orosz egy lengyellel birkózott, és az egész csarnok a Dagesztánból honosított lengyelnek drukkolt, mivel az orosz valahonnan északról jött. Egy másik példa egy olaszé, kadett Eb-t nyert, de nem azért, mert Olaszországban tanult meg birkózni, hanem Dagesztánban gyűjtötte a tudást.

Vagy ott van a kubai származású, de már olasz színeket képviselő világbajnok, olimpiai bronzérmes Frank Chamizo Marquez, aki jelenleg Dagesztánban edz. Mahacskalában van négy-öt birkózóklub, és több mint ezer gyerek jár edzésekre, van kiből válogatni. Egyik tehetségesebb, mint a másik, és azért kezdenek más országokba eligazolni, mert nem tudnak bekerülni az orosz válogatottba. Így jutott Magyarországra Iszmail Muszukajev is, aki bronzérmes volt a vébén és kvótát szerzett Tokióba.

Fotó: Beliczay László

– Ahol két székely ott lesz, hiszen Gyarmati is utazik Tokióba.

– Ennek a harmincnyolc bírónak azt mondták, 99 százalék, hogy ott lesz az olimpián, de nem szabad hibázni. Elég nehéz. Január végén megyek Krasznojarszkba, Szibériában rendezik a világ egyik legnagyobb szabadfogású versenyét. Én felelek az Ivan Jarigin Emlékversenyért, nem szabad hibáznom, mindennek rendben kell lennie.

– Lehet tudni, hogy hány kvótánk van?

– A magyaroknak jelenleg négy kvótájuk van, a Lőrincz testvérek, Viktor és Tamás, szabadfogásban Iszmail Muszukajev és a nőknél Sastin Mariann. A románoknál egyelőre egy kvóta van, ez a világbajnoki ezüstérmes Alina Vucé.

A kvóták zöme úgyis tavasszal dől majd el, remélem, három-négy további kvótájuk lesz a magyaroknak és a románok is szereznek párat.

Van rá esély, de nehezebb, mint négy évvel ezelőtt, hiszen 2016-ban súlycsoportonként húsz ember kvalifikált, most csak tizenhat. Hat-hat szabad-, kötöttfogású, illetve női birkózó súlycsoport lesz Tokióban.

– Sűrű a program. A család hogyan viseli?

– Nem egyszerű, például Antalyából húsvét hétfőjén jövök haza, a május 1-jei hosszú hétvégén pont világkvalifikáción leszek Szófiában. Nem viselik könnyen, de élvezem a támogatásukat. Sokat köszönhetek a barátnőmnek, hogy kitart mellettem, mivel az elmúlt pár év nagyon húzós volt. Hiába volt ünnep vagy bármi, ha menni kellett versenyre, hát menni kellett.

Rettenetes a tempó, ha kimaradsz valahonnan, akkor megszakad a vonal.

Ahová kiküld a nemzetközi szövetség, oda kell menni. 2018-ban az egyetemi világbajnokságot Brazíliában rendezték. Mindenki mondta, hogy milyen jó nekem. Pedig a vébé az ország közepén, egy kis városban volt megrendezve. Nem is kívántam oda elmenni, de ha már beválogattak, nem mondhattam, hogy nem megyek, mivel akkor legközelebb nem hívnak. 2018-ban négy világversenyen voltam, ami 4x10 napot jelentett.

Fotó: Martin Gábor/UWW

– Mi a véleménye a női birkózásról?

– Amikor elkezdődött a női birkózás, én nem voltam oda érte. Az ökölvívás, birkózás nem nőknek való sportágak.

Az utóbbi években sokat fejlődött a női birkózás is, de továbbra is nagyon oda kell figyelni a mérkőzéseken, mert még húzzák egymás haját, mezét, csípnek, harapnak, ám egyre kevesebbszer fordulnak ezek elő, és egyre látványosabb meccsek vannak.

A japánok még mindig fényévekre vannak a világ birkózásától, lassan azonban a többi ország is kezd felzárkózni. De azért továbbra is a Kelet uralkodik. Sokat fejlődött és változott ez a szakág is.

Interjúnk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő nyolcoldalas sportkiadványában, az Erdélyi Sport legfrissebb számában látott napvilágot január 14-én.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat