– Nem ősi székely név a Sprencz. Honnan érkeztek az ősök?

– Német név a Sprencz, őseink az 1800-as évek elején ácsmesterekként érkeztek Székelyföldre, a Mikó-vár felújítására. A Bánságból jöttek, népes, 14 gyermekes bánsági sváb családból származunk, amelynek egy része letelepedett Csíkban. Az első Sprenczek a Mikó-vár környéki, akkor még lápos, mocsaras területeket vásárolták meg, ezekre a telkekre épült később a leányiskola és a református imaház, amely eredetileg Sprencz-ház volt.

A Sprenczek nevéhez kötődik Zsögödfürdő kiépítése, az első zsögödfürdői hidat az Olton át és a bekötő utat Sprencz Pál építette. A posványos zsögödi részen a területet feltöltötte, fürdőházakat épített, a hegyoldalba sétautakat létesített, fákat ültetett. Mára csak egy ága él a családnak Csíkszeredában.

– Kik voltak az első Sprenczek a csíki hokiban?

– Dr. Sprencz György, aki 1910-ben született. Ő már az első csapatban szerepelt 1931-ben, de később elkerült Budapestre, nem folytatta a hokit. Pál nagybátyám 1915-ben született, édesapám, Ferenc pedig 1917-ben. Mindketten kapusok voltak, így volt köztük egyfajta rivalizálás, hiszen egyszerre csak egy kapus védhetett.

Mindhárom fiam, Tamás, György és István szintén jégkorongozott, közülük talán István érte el a legjobb eredményeket, bajnok volt a Sportklubbal, játszott a romániai válogatottban, jelenleg pedig a Sportklub menedzsere. Van négy fiú unoka, akik remélem, szintén hokizni fognak. Ha jól megszámoljuk, akkor eddig 13 Sprencz játszott Csíkszereda hokicsapataiban.

– A hoki mellett a művelődés terén is maradandót alkotott az elmúlt évtizedekben a Sprencz család…

– Bár a második világháború és a fogság, majd az új rendszer rányomta bélyegét a családunkra, Pál nagybátyám és édesapám is elismert emberek voltak munkahelyükön, mindketten edzősködtek is, komoly eredményeket elérve. Tivai Nagy Imre is megemlíti az 1800-as évek második feléről szóló visszaemlékezéseiben egyik ősünket, Sprencz Pált, aki dalárdavezető volt és a színházi életben jeleskedett.

Tivai könyvében a családunk őseit regiment asztalosként említi. Nagynénénk, édesapámék testvére elismert gordonkaművész, ő volt az utolsó hivatásos zenész, de a családban korábban mindenki zenélt, több hangszeren játszottak, kamarazenekara volt a Sprencz családnak. A csíksomlyói kegytemplomban az orgona mögött van egy fénykép a régi dalárdáról, amelyen öten képviselik a Sprencz családot. A sport mindig az életünk része volt, a hoki mellett mindenki sízett, bátyámmal még autóversenyen is indultunk.

– Gazdag fényképalbum örökíti meg a Sprencz család hokis történéseit. Vannak más jellegű ereklyék is?

– A család régi fényképei, évszázados okiratainak egy része a Sprencz kávéházban láthatók. Megvan édesapám korcsolyája, egy CCM márkájú, amelyet a második világháború után viselt, elég alacsony volt, a cipő orrára pedig – mivel kapus volt – szereltek házilag egy bőr és fém ötvözetű védőréteget.

Érdekesség, hogy a csíki hoki első évtizedeiben a hokisok még nem hordtak fejvédőt, a legelső maszkok is később jelentek meg. A kapusoknak akkor még nem volt ütőkesztyűjük, az egyik kesztyűjére rászereltek egy kemény kartondarabot, és ezzel ütötte vissza a korongokat.

Érdekesség, hogy édesapám a csíki hoki ötvenedik évfordulójára otthon kézimunkával kis emlék hokibotokat faragott, ezeket osztotta szét a régi csapattársaknak, és ezeken a régi hokisok aláírásai is rajta vannak. Kuriózum, hogy amikor az 1968-as megyésítés utáni években az ország pártvezetése megígérte Csíkszeredának, hogy műjégpályát építenek, akkor Sprencz Pál volt Csíkszereda felnőtt csapatának az edzője, és van egy olyan fénykép, amelyen Pál nagybátyám, Ceaușescu és a jégpálya makettje látható.