Régimódi ordás béles: nagymamák almáriumának visszaköszönő ízei

Reneszánszát éli az orda hasznosítása, amióta tudományosan is igazolták, hogy a sajtkészítés mellékterméke, a tejsavó milyen jótékony hatású az egészségre, mennyi ásványi anyagot, B-vitaminokat, értékes fehérjét és zsírt tartalmaz.

Molnár Melinda

2020. június 28., 19:042020. június 28., 19:04

Egy kiadós leves kísérőjeként vagy desszertként is megállja a helyét •  Fotó: Erdély Bálint Előd

Egy kiadós leves kísérőjeként vagy desszertként is megállja a helyét

Fotó: Erdély Bálint Előd

Reneszánszát éli az orda hasznosítása, amióta tudományosan is igazolták, hogy a sajtkészítés mellékterméke, a tejsavó milyen jótékony hatású az egészségre, mennyi ásványi anyagot, B-vitaminokat, értékes fehérjét és zsírt tartalmaz.

Molnár Melinda

2020. június 28., 19:042020. június 28., 19:04

A régi bácsoknak és nagyanyáinknak nem magyarázta senki a fentieket – tapasztalatból tudták. Nem fanyalogtak az ízétől, így nem is hagyták veszendőbe menni a savó javát.

Ünnepszámba ment az esztenai orda érkezése, gyermeköröm volt a vele készült sütemény. A recsenyédi Nagy Edit régimódi ordás bélessel örvendeztetett meg.

Régen, sőt még pár évtizede sem volt ennyi margarin, abból sütöttek, ami a zsírosbödönben, sajtárban, szuszékban akadt – kezdte az emlékidézést Edit. Édesanyja szeretett és tudott is sütni-főzni. Ha egy új receptre szert tett, leírta, és ki is próbálta. Ezt örökölték lányai is. Úgy tíz éve elővették az irathagyatékból a receptes füzetet, és a megsárgult lapokon átörökített gazdasszonyi tudást Edit panziójuk, a Nagyhomoród kínálatába is beépítette. A minap az ordás béles került terítékre. És mint hajdanán, szinte minden alapanyag a háztájiból került bele.

Tepsi nagyságúra nyújtjuk előbb az alsó, majd a felső lapot •  Fotó: Erdély Bálint Előd

Tepsi nagyságúra nyújtjuk előbb az alsó, majd a felső lapot

Fotó: Erdély Bálint Előd

Nem édes, de béles

Személy szerint visszakaptam azt az ízt, amit sok-sok évvel ezelőtt a falumbéli öreg nénik kínálkodása alkalmával éreztem. Nem édes, hiszen a régi asszonyok csínján bántak a cukorral; páratlan állagú és ízharmóniájú a zsírral, illetve tejföllel készült süteményalap és az orda a töltelékben – korábban nem lazították felvert tojásfehérjével.

Edit azt is elmondta, hogy ha nem elég lágy, azaz nem krémes az orda, szokott tenni bele egy-két kanál tejfölt. Ennél a sütésnél nem volt szükség rá – kiváló minőségű volt a házi alapanyag.

A búzadara vagy zsemlemorzsa felszívja az orda nedvességét •  Fotó: Erdély Bálint Előd

A búzadara vagy zsemlemorzsa felszívja az orda nedvességét

Fotó: Erdély Bálint Előd

Készítsék örömmel!

Hozzávalók egy nagy tepsi tésztához: 50 dkg liszt, 15 dkg disznózsír, fél tasak sütőpor, egy csipet só, két egész tojás, két evőkanál porcukor, öt evőkanál tejföl, egy tasak vaníliás cukor.
A töltelékhez: egy kiló orda, öt tojás sárgája, két vaníliás cukor, 10 dkg porcukor. Kevés búzadara a szóráshoz, ami felszívja az orda nedvességét, hogy ne legyen „szalonnás” a tészta.

Legyen bőséges a béles ordatölteléke! •  Fotó: Erdély Bálint Előd

Legyen bőséges a béles ordatölteléke!

Fotó: Erdély Bálint Előd

Elkészítése: A lapok hozzávalóit összegyúrjuk, és kétfelé osztjuk. Az egyik adag tésztából tepsi nagyságú lapot nyújtunk, a kizsírozott, lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, majd egyenletesen megszórjuk búzadarával. Az ordát összetörjük, és a tejföllel, tojássárgákkal, a por- és vaníliás cukorral simára keverjük. A tölteléket ráterítjük a megszórt lapra, majd az ordakrémet is megszórjuk búzadarával. Befedjük a másik lappal, ha szükséges, elegyengetjük. A tésztát villával megszurkáljuk, hogy sülés közben ne púposodjon fel.

180 Celsius-fokos sütőben 35–40 perc alatt készre sütjük. Porcukorral meghintve, kockákra, háromszögletűre vagy rombusz alakúra vágjuk. Langyosan is tálalhatjuk.

Mielőtt sütőbe helyeznénk, szurkáljuk meg a tésztánkat •  Fotó: Erdély Bálint Előd

Mielőtt sütőbe helyeznénk, szurkáljuk meg a tésztánkat

Fotó: Erdély Bálint Előd

Tipp: A töltelék ízesíthető citromlével vagy reszelt citromhéjjal, más módon apróra vágott kaporral. Aki szereti, bármelyik variáció esetén tehet bele mazsolát is.

Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztró legfrissebb számában látott napvilágot június 24-én.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei