Nyalható ízkavalkádok: a fagylalt a meleg napok elengedhetetlen kelléke

A feljegyzések szerint fagylaltot körülbelül ötezer évvel ezelőtt is készítettek már a kínaiak gyümölcsökből, tejből és hóból, más megállapítások pedig a rizset is ide sorolják. Európába nagy valószínűség szerint a világutazó Marco Polo juttatta el a fagylaltot, Magyarországon pedig a XV. századi cukrászok feljegyzeséseiben lehet találni hasonló recepteket Aragóniai Beatrix, Mátyás király feleségének idejéből.

Jóllehet Székelyföldön a fagylalt és a jégkrém egyszerűen csak a fagyiként épült be a köztudatba, a gasztronómiában teljesen eltérő fogalmak. A fagylalt és jégkrém közötti alapvető különbségek az előállításuk meghatározásában rejlenek.

Míg előbbi jellemzően vendéglátóipari cikk, továbbá cukrászati technológiával, a fogyasztás helyszínén készül, addig a jégkrém már meghatározott alapanyagokból (gyümölcs, zsiradék, fehérje, ízesítő anyagok), üzemi körülmények között készül, a kiszolgáló egységekbe pedig fagyasztott állapotban kerül. 

Fagylaltból megkülönböztetünk hagyományos, kézműves- és por alapúakat – nem egyértelmű a szakmabeliek között, hogy a gombócos típusú finomság is ide sorolható-e.

Előbbiek esetében az adagalópult legalább -8 Celsius fokon kell legyen, hogy az anyag meg tudja tartani eredeti állagát. Hagyományos viszonylatban tejszínből, tejből, tojássárgájából és cukorból áll össze, de mára már a növényi zsiradékok, édesítők, citromsav, savópor és víz helyettesíti, illetve egészíti ki ezeket. Ezzel szemben a jégkrémek jóval alacsonyabb, legalább -18 fokot igényelnek szállítás és tárolás alatt egyaránt.

Világviszonylatban lakosságarányosan Új-Zélandon és az Amerikai Egyesült Államokban fogyasztanak a legtöbb fagylaltot és jégkrémet, előbbi esetében csaknem 30 kilogramm jut egy lakosra évente. Egy tavaly készült hazai felmérés szerint ehhez képest elenyésző a romániai fogyasztás a maga 3-4 kilogrammjával – Magyarországon is hasonló szinten áll a fogyasztás.

Ha ezt számokra fordítanánk le, nagyjából 35 fagylaltnak felelne meg évente lakosságarányosan.

Világszinten a vanília ízesítés első helye megkérdőjelezhetetlen, de szorosan a nyomában ott van a csokoládé is. Hazai viszonylatban e kettő kombinációja a nyerő, majd sorban a vanília, a csokoládé, a karamell, a kakaó és az erdei gyümölcs a legkeresettebbek. Térségünkben a legelterjedtebbek a dobozos – a székely nyelvjárás szerint „torta” – fagylaltok, a pálcikások, poharasok, tölcséresek, keksz-gofri-szendvics típusúak, a lágyfagylaltok – a tipikus „kinyomós” –, a gyümölcsös jégtömbök, illetve a gombócosak.

Egy fagylaltot árusító egység üzemeltetője érdeklődésünkre elmondta, nem túl gyakori hazai viszonylatban, hogy rangsorolják a gyártókat, de nem mellékes, hogy például Hargita megyei gyártósor is beverekedte már magát a piacra csaknem harmincéves múlttal a háta mögött.

„Tizenöt, húsz évvel ezelőtt a poharas ostyába belefagyasztott csoki és vanília ízesítésű fagyik uralták a piacot. Aztán kiharcolta a maga helyét a piacon az adagológépből nyomott fagyi, szintén nosztalgikus élményt nyújtva, de közel sem annyi ízfokozót tartalmazva, mint manapság.

Nagyot ívelt az elmúlt években a jégkrémek és fagylaltok piaci, aminek egyszerű magyarázata van: nem luxuscikk, bárki számára szinte bárhol elérhető és az alapanyagok drágulása is minimális áremelkedéssel terheli a nagyobb tömbökben gyártott termékeket. Egy olyan dologról beszélünk, ami soha nem volt és nem is lesz állandó, napi szinten fogyasztott termék, így az előállítók az eladási számokból könnyen meg tudják határozni a gyártás mértékét. Másodsorban teljesen időjárás- és évszakfüggő, így csak nyáron dübörög a piac, de akkor nagyon”– közölte.

Úgy fogalmazott, 2010 óta már bőven megduplázódott a fagylaltot és jégkrémet előállító üzemek száma Romániában, túllépve a 200-at. Csaknem tízéves eladási tapasztalataira hagyatkozva úgy látja, a vásárlók – az alapélelmiszerekkel ellentétben – sem a fagylaltnál, sem a jégkrémnél nem garasoskodnak.

„Az ízvilág az, amiből nem enged a fogyasztó. Sokszor elég egy különleges aromával megfogni a vásárlót és évekig magához tudja láncolni az eladó, hiszen folyamatosan azt az ízet fogja keresni újra és újra. Nem véletlen, hogy olyan exkluzív nevekkel találkozunk, mint például a puncsos álom, mediterrán szerelem, balatoni randevú, thai masszázs, ír whisky, muskotály vagy éppen a népszerű rajzfilm nevét viselő jégvarázs. A legtöbb esetben csupán az eladhatóság miatt van ezeknek jelentősége, de tény, hogy a kreatív nevűekre jobban ráharapnak a vásárlók” – világosított fel.

Mint megjegyezte, a csokoládé és a vanília székelyföldi megvilágításban is verhetetlenek, de a népszerű ízek között ott van még az eper, a málna, a tiramisu, a zöld alma és a citrom is.

Azt tanácsolja, engedjük el magunkat, minél több ízvilágot és kombinációt próbáljunk ki, hiszen így mindig csak gazdagabbak leszünk, mert – meglátása szerint – nincs rossz fagyi, csak eltérő ízlés. „Ha valóban nem akarunk kísérletezni és minőséget keresünk, akkor a Häagen-Dazs, a Ben&Jerry, a Carte d’Or és a Magnum termékekkel nem tudunk melléfogni, hiszen ezek a világpiaci éllovasok” – mutatott rá. 

Jelezte, a higiéniai feltételekre mindig figyeljen oda a vásárló, ha fagylaltot vásárol.

„A fagylaltpult legyen tiszta, napfénytől védett, a fagylalt ne legyen olvadt, minden gombóc után használják a kanálöblítőt, továbbá eltérő kézben kerüljön sor a fizetésre, illetve a fagylalt átvételére és fogyasztására. Ez saját egészségünk miatt is fontos óvintézkedés” – osztotta meg az alapvető tanácsokat.

Pálkövi Bence