Fotó: Halmágyi Zsolt
Gombfociversenyt és -bemutatót tartottak a napokban Csíkszeredában, a Vásárnapok keretében. A Stick Breakers Szektorlabda Klub által kezdeményezett vetélkedőn jelen volt Horváth Imre, a sportág nemzetközi szövetségének elnöke is. A magyarországi szakemberrel a sportágról, mai kilátásairól beszélgettünk.
2021. augusztus 22., 16:282021. augusztus 22., 16:28
– Sportági vezetőként vagy sportolóként elért eredményei a fontosabbak?
– Viccesen el szoktam mondani, hogy elnöki széket lehet venni, lehet összeügyeskedni, de hat világbajnoki címet nehezebb elérni.
– Hogyan alakult a sportág, mennyire van elterjedve ebben a mobiltelefonos világban a gombfoci?
– Érdekes a helyzet, mert a gombfoci még ma is ismert és kedvelt játék. De akkor volt igazán népszerű játék Magyarországon, amikor mindenki Puskás Öcsiéket utánozta, az Aranycsapat fénykorában. A gombfocit mi, magyarok találtuk ki, fontos kihangsúlyozni, hogy magyar eredetű játékról van szó. Akkor jelent meg, amikor a futball meghonosodott Magyarországon – az 1900-as évek elején. Hogy a politika is megbékéljen ezzel a mondatommal, én úgy fogalmaznék, hogy a 20. század eleji Magyarország területén alakult ki és terjedt el (tehát a trianoni békediktátum előtt – szerk. megj.).
Megalakulása után kialakult egy vetélkedés, egy olyan spontán dolog, ismerős társaságok, baráti körök kezdték el rendszeresen játszani. Kihívták egymást, a spontán vetélkedőkből pedig kialakult egy szervezett vetélkedés. Az egyik csoportnak a felhívására 1958-ban összegyűltek az egyik étteremben, és megbeszélték, hogy kellene valami közös bajnokságot szervezni. Kellett ehhez játékszabály, vezetőség, és ezt megvalósították. 1956 után vagyunk.
Egyedül az volt a baj, hogy az akkori magyar állam, az akkori hatóságok nagyon megijedtek, hogy mi ez a titkos szerveződés, ezért nem engedélyezték, hogy szövetségként működjenek a fiúk. A szövetség megalakítására a rendszerváltásig kellett várni. 1989-ben alakult meg hivatalosan a magyar gombfociszövetség. Onnantól folynak a bajnokságok, beszálltak ebbe a külhoni magyarok is. Egészen Ausztráliáig mindenki előkerült, aki korábban játszott és szeretett gombfocizni.
A gombfocihoz kell egy kis ügyesség, taktikai érzés és koncentrálás, és ez ugye fárasztó. Sok más nagyon jó játék van ma már, a sportágak is szaporodnak, tehát rengeteg vetélytársa van a gombfocinak. Régebben, gyerekkorunkban még televízió se nagyon volt, most meg hány csatornát nézhetünk? A rengeteg szórakozási lehetőség mind egymásnak vetélytársa, emiatt aztán mi kisebb közönséget tudhatunk magunkénak, mint Puskásék idejében például, amikor nem volt más szórakozási lehetőség.
– Változtak a szabályok, az eszközök?
– A szabályok már az első gyűlések óra kezdtek formálódni. Megalakult egy szabályalkotó bizottság, összegyűjtötték a kluboktól, hogy ki milyen szabály szerint játszik, és ebből alakultak ki az első szabályok. Persze hogy voltak kisebb változások, de azért olyan nagyon sok új szabály nem jelent meg, mert
Az eszközök változtak, mert a technikai fejlődés nagyobb utat tett meg. Már nem fröccsentik, hanem CNC-esztergán készítik az eszközöket (Computer Numerical Control – olyan szerszámgép, amely programozható mikroszámítógépet is tartalmaz, ami a vezérlését végzi – szerk. megj.). A tapasztalat összeadódik, és akkor jobb és jobb minőségű eszközök jelennek meg. Ez azért jó, mert jobban kihozza az egyéni tudást, az ügyességet.
– Milyen nagy világversenyek vannak gombfociban?
– Az olimpiát sajnos még nem értük el, de ahogy más sportágakban, világ- és Európa-bajnokság, illetve dél-amerikai bajnokság is van. Rendezünk világkupát, amely inkább demonstráció, és a kiválogatott élversenyzők szűk körben játszanak nagyon elit és profi körülmények között.
– Kik a gombfoci, a szektorlabda történetének legnagyobb egyéniségei?
Ez a romániai válogatott úgy állt össze, hogy a tagjai átjárnak a magyar bajnokságba, és ott a legjobb csapatok leigazolt versenyzői. Ha neveket kell mondani, akkor Pákai, Mártonfy, Simon, Havas dr. és Varga feltétlenül kell szerepeljen köztük. Egy nagyon rangos, nívós, intelligens emberekből álló társaság a gombfocisok világa.
– Hogyan látja a sportág jövőjét?
– A jövőt nehezíti, hogy továbbra is gombamód szaporodik minden egyéb játék, s ami mögött üzleti érdek van, az gyorsabban terjed. Mi nem az üzlet miatt csináljuk, amit csinálunk, hanem mert szeretünk gombfocizni és hagyományőrzők vagyunk.
Ez hátrány, és az is nagy hátrány, hogy ez a sport tévében nehezen közvetíthető. Kicsi a labda, gyorsan repül, a pályát csak néhány ember tudja körülállni. Kipróbáltuk, hogy ha lelátót építünk egy gombfocis asztal (pálya) köré, azt maximum csak száz ember tudja nézni. Ha kivetítjük, akkor elhomályosodnak az eszközök, jó minőségű képhez, kivetítéshez csúcstechnika kell, és az egyelőre nem a mi zsebünknek van kitalálva.
Mi a gombfoci, a szektorlabda?
A gombfoci a labdarúgást szimuláló asztali játék, amelyben a játékosokat gombokkal vagy hasonló műanyag korongokkal reprezentálják. A játék Magyarországon és Brazíliában valószínűleg egymástól függetlenül alakult ki a XX. század első évtizedeiben. A játékot ekkor iskolás korú gyerekek játszották, a futball elterjedésével párhuzamosan. A csapat tíz korong alakú mezőnyjátékosból és egy téglatest alakú kapusból áll. A labda a játék Magyarországon elterjedt változatában egy gomb, a brazil változatban egy apró filcgolyó volt. A játék céljai azonosak a labdarúgáséval: a játékidő alatt gólokat szerezni a labdának az ellenfél kapujába való bejuttatásával. A különböző változatok abban megegyeznek, hogy: a kapura lövést be kell jelenteni, és lehetőséget kell adni az ellenfélnek, hogy a kapusát pozícióba helyezze; a gombokat csak meghatározott esetekben helyezhetik át; a játékosok összeütközése szabálytalanságnak minősül. Ismert a 12 érintéses változat, ahol minden csapat egy legfeljebb 12 érintésből álló lövéssorozattal próbál meg gólt elérni. Van a háromérintős, ahol csapatonként három egymás utáni lövésre van lehetőség, a kapura lövés csak passz után lehetséges. Nagyon elterjedt még az egyérintős, ahol a csapatok felváltva lőnek egyet-egyet, ezt a változatot bővítették ki a passz lehetőségével, és megszületett a szektorlabda. Kétféle módja van a passznak: a szektorszabály és a közelségi szabály. A szektor a bábuk szélétől mért 4,5 cm távolságú övezetet jelenti. Ha sikerül a labdát közvetlenül (tehát más bábu érintése nélkül) saját bábu szektorába juttatni, a lövő újabb lövésre jogosult, egészen addig, amíg ezt meg tudja ismételni. A közelségi szabály egyetlen pluszlövést jelent, ha a labda a lövés után közelebb kerül a saját bábuhoz, mint az ellenféléhez. (Forrás: Wikipédia).
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő sportkiadványában, az Erdélyi Sportban látott napvilágot augusztus 17-én.
szóljon hozzá!