Virsliválaszték vákuumcsomagolásban. A dobozon megtaláljuk az összetevőket
Fotó: Kisréti Zsombor
A közkedvelt virsli fogyasztásának rizikóit sokan szóvá teszik. A hústermék összetevőiről számos tévhit kering, ugyanakkor tény, hogy a kereskedelemben kapható virsliválaszték sok mesterséges adalékanyagot tartalmaz. Hét terméket kóstoltunk meg, és a címkék alapján elemeztük összetevőiket.
2021. március 14., 13:512021. március 14., 13:51
A kilencvenes évek derekán ettem utoljára disznóhúsból készített házi virslit. Néhai Suciu bácsi – aki évtizedekig hentes mesterként dolgozott a kolozsvári vágóhídon – könyvet is írt a háztáji disznóvágásról és húsfeldolgozásról. Ismerősként nálunk is bevállalt egy-két disznóvágást, és az ő receptje alapján készítettünk juhbélbe töltött virslit. Nehéz volt juhbelet beszerezni, így aztán a házi virslikészítés elfelejtődött. Pedig az volt az igazi!
A recept szerint a kétharmad sovány és egyharmad rész kövér disznóhúst tartalmazó házi virslibe hideg víz, só, bors, pirospaprika és szerecsendió került. A párórás enyhe füstölés után megfőzött virsli jó darabig elállt a hűtőszekrényben.
A régi emlék minduntalan eszembe jut, amikor virslit vásárolok az üzletből. A családban szeretjük a mustárral vagy kecsuppal fogyasztható hústerméket, akárcsak a kiflibe sütött vékony virslidarabkákat is.
Aki interneten utánaolvasott a virsligyártás nagyüzemi összetevőinek, az előtt horrortörténetek jelennek meg e kolbászfélék tartalmáról. Sokan a legmérgezőbb hústermékként állítják be, amelyet rengeteg vegyszerrel lehet csak tartósítani, miután a gyártók olcsó húshulladékból állítják elő. Ezt a közvélekedést próbálják cáfolni a húsipari cégek, amikor a közönség megnyugtatására saját készítésű filmben mutatják be a virsligyártás folyamatát. Filmjeikből az derül ki, hogy a virsli a legszebb disznó- és marhahúsból, vagy csirkemellből készül, amihez csak természetes fűszereket és jeget adnak hozzá.
Abból az alapállásból kell kiindulnunk, hogy a tömegáruként előállított hidegfelvágottak, főtt hústermékek tartósítása az élelmiszeripar nagy kihívásának számít ma is. A romániai kereskedelemben aligha találunk olyan virslit és párizsit – a két hústermék összetétele nagyjából megegyező –, amely ne tartalmazna legalább egy antioxidánst és tartósítószert. Aranyszabályként fogadjuk el, hogy minél kevesebb a hús aránya a virsliben (azaz minél olcsóbb), annál több mesterséges adalékanyagot kevernek bele.
Erről a „pótlólagos” listáról a vákuum csomagolásban megvásárolt virslik műanyagdobozának tájékoztató szövegéből értesülhetünk: sertésbőr, szójaszármazékok, burgonyakeményítők, illetve az ízfokozók, stabilizátorok, tartósítószerek és füstaromák széles tárháza. A mesterséges füstaroma azért felkapott a virsligyártásban, mert az emészthetőként eladott, de valójában rossz minőségű műbelekbe kerülő virslit nem lehet füstölni, ezért egy megoldás marad: a húspéphez keverik hozzá a füstaromát. Ezzel szemben a magas, 70-90 százalék hústartalmú virslik olyan prémiumminőséget jelentenek, amelyben jóval kevesebb a mesterséges adalékanyagok jelenléte.
A roppanósnak hirdetett szegediPick-virsli
Fotó: Kisréti Zsombor
A kereskedelemben kapható több tucatból összesen hét virslit teszteltünk. Arra törekedtünk, hogy az Erdély-szerte megvásárolható termékeket kóstoljunk meg, így esett a választás a marosvásárhelyi Petry, a szegedi Pick Szalámigyár, a dél-romániai Fox, Caroli és Meda, a lengyel Pikok és a Németországban gyártott Dulano termékeire.
A választék egy része frankfurti típusú, azaz disznóhúsból készülő virsli, ezzel szemben a bécsi disznó- és marhahúst tartalmaz. A sokat hangoztatott „roppanós” tulajdonság egyenesen arányos a hústartalommal: a húsból készült virsli roppan, a szójával telepakolt húsutánzat pedig lágy massza. A tesztelt választékból leginkább „roppanós” a Pikok-, a Pick-, a Dulano- és a Petry-virsli. Az utóbbi kettőt juhbélbe töltik, a többi marhabőrből készült kollagén alapú műbélben készül.
A műbelek minősége is változó: van, aki eleve eltávolítja a hártyát a virsliről, de a juh- vagy báránybél jól emészthető, természetes anyag. Speciális eljárással készül a hártya nélküli virsli: füstölés után a színes műanyagbelet eltávolítják a termékről, így a fogyasztó csak a virsli alapanyagát kapja. A hét kipróbált termék közül a Pikok-virsli ilyen. A Lidl-termék
A „tiszta recept” felirattal forgalomba hozott termékben antioxidánsként aszkorbinsavat (C-vitamin), tartósítószerként nátrium-nitritet használnak. A szintén „tisztának” számító Petry-virsliben a nátrium-nitrit mellett megtalálható a nátrium-diacetát is.
Összesítésünk alapján a hétféle tesztelt virsli közül a Petry és a Pikok tartalmazza a legkevesebb vegyszert, ugyanakkor mindkettőben megtalálható az egészségre káros nátrium-nitrit. A többi termékhez képest ezek a virslik azonban tiszták, hiszen a magyarországi Pick, a dél-romániai húsfeldolgozó cégek, illetve a Lidl-termékként forgalmazott német Dulano bécsi virslije több adalékanyagot tartalmaz.
A Petry-virslik aprók, de jók
Fotó: Kisréti Zsombor
Az ízvilág és a roppanós állag alapján tesztelt termékek közül
A Petry vállalat disznóhúsból gyártott aprócska virslije a Lidl-termékkel egy mezőnyben végzett. A romániai piacon egyre ritkább módon mindkettőt juhbélbe töltik, másrészt nagyon jó a természetes fűszerezésük és a füstölésük, így a fogyasztónak nincs hiányérzete.
A dél-romániai cégek közül a Caroli féle virsli hústartalma a legmagasabb
Fotó: Kisréti Zsombor
Harmadik helyre került a „színhús” Pikok-virsli, amelynek a fűszerezettsége viszont nem a legjobb. A sorban a szegedi termék következik: a Pick-virsli bőséges fűszerpaprika-ízesítése közelebb áll a magyar fogyasztóhoz, viszont nem jó minőségű műbélbe került, és a masszájában sok a vegyszer. Ahogyan a dél-romániai cégek választékában is. A három román élelmiszeripari cégóriás termékei közül a Caroli ízlett legjobban. Ebben nem találtam ízfokozókat, a füstölést viszont ők is füstaromával spórolják ki.
A virslifogyasztásra is igaz a mondás: kevés legyen, de jó. Ha nem csak újévkor, hanem gyakrabban fogyasszuk, ne sajnáljuk a pénzt: vásároljunk egészségesebb, „tiszta” recept alapján készülő húsárut.
Kisréti Zsombor
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztróban látott napvilágot március 10-én.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
szóljon hozzá!