Minőség hagyományos módszerekkel: a szigorúbb áruházláncot részesíti előnyben a marosludasi agrárvállalkozó

A marosludasi Varró István agrárvállalkozó 180 hektáros farmja a szó szoros értelmében zöldmezős beruházás egy nagy kiterjedésű szántóterület közepén, több kilométerre a színromán lakosságú Maroskece utolsó házaitól. A falu leaszfaltozott mellékutcája autóval is jól járható, kövezett határútba torkollik, amely kivezet a farmra. A járható út nagy fontossággal bír, hiszen a telephelyről tavasztól késő őszig folyamatosan szállítanak áruházláncoknak paradicsomot, paprikát, padlizsánt és káposztát. Varró István farmján szinte egész évben folyamatos a szüret, a kereslet függvényében.

A pikírozásra váró palánták fűtött fóliasátrában telepszünk le beszélgetni, mert egyedül itt van meleg. Mintegy hatvanezer palánta várja a szorgos kezeket, hogy egyenként különültessék. Ha a szántóföld nedvességtartalma megengedi, a megerősödött káposztapalántákat már március első vagy második hetében végleges helyükre ültetik géppel, a növényekre pedig azonnal fátyolfólia kerül, hogy az esetlegesen túl hideg időjárás ne tegyen kárt bennük. A vállalkozó hét elejére vár nyolc asszonyt, akik a palánták további útját egyengetik. A fóliasátrak alatt is nemsokára kezdődik a nagyüzem.

Február derekán háromezer négyzetméternyi fűtött fóliasátorba kerül előbb paprikapalánta, majd utána jön a többi is.

A közkedvelt szabadföldi padlizsán (vineta) első nyári szüreteit megelőzi a fóliasátrakban előállított korai hibridek termése. A téli időszakban állandó jelleggel dolgozó 14 munkás tavasztól késő őszig további 10–15 személlyel egészül ki, attól függően, hogy találnak-e elegendő munkáskezet. Mint mindenhol az országban, a maroskecei farmon is a munkaerőhiány a legnagyobb gond. A cég a környező falvakból szállítja saját járművein oda-vissza az alkalmazottakat, de a jónak mondható fizetés és tisztességes munkaszerződés ellenére is nehéz elegendő munkáskezet toborozni.

– magyarázza a gazda, aki közben az új fóliasátrakat felállító csapatot irányítja, hogy idejében elkészüljenek a kora tavaszi hajrára.

A 180 hektárból mintegy 60 hektárnyi saját termőfölddel rendelkező farmon a zöldségtermesztésre 24 hektárnyi területet szántak, ami a mai munkaerőhiányos világban nagy területnek számít. Helyzetüket bonyolítja, hogy Varró fóliaházaiban hagyományos termőtalajon folyik a zöldségtermesztés, amit kétévente hektáronként 150 tonnányi istállótrágyával javítanak fel. Vendéglátóm szerint ez sokkal ízletesebb és egészségesebb zöldségeket eredményez, mint a manapság terjedő termőgyapoton nevelt paradicsom, paprika vagy uborka. Valamivel kisebb a hektárhozam, de jobb a termés minősége.

A hazai zöldségek iránti keresletnek köszönhetően Varró Istvánnak nem okoz gondot az értékesítés. A kilencvenes évek elejétől mintegy két hektáron zöldséget termelő gazda új telephelyét 2015-ben építette ki a Marosludastól mintegy tíz kilométerre fekvő maroskecei farmon. Erre találtak megfelelő földterületet bővülő mezőgazdasági vállalkozásukhoz. A korábbi években a Maros megyében üzleteket fenntartó Darina cég vette át termékeiket, de szállítottak Kolozsvárra is. Újabban lehorgonyoztak a folyamatosan nagy mennyiséget igénylő Lidl, Kaufland és Profi üzletláncok mellett.

„A Kolozsvár szomszédságában lévő Dezmér Szamos nevű mezőgazdasági szövetkezetének lettem a tagja.

Ők felelnek a termékek értékesítéséért, mert nekem erre nincs időm. Folyamatosan itt kell lennem az alkalmazottak között, hogy haladjon a munka” – magyarázza a szövetkezeti tagság előnyét a marosludasi vállalkozó. Cserébe a szövetkezet minimális részt kér a termények árából. A tíz szövetkezeti tag közül Varróé a legnagyobb farm, így ő biztosítja a teljes árukészlet túlnyomó részét. De megéri a kisebb, egy-két hektáros területtel rendelkező gazdáknak is, hiszen valamennyien biztos piachoz jutnak.

Varró szerint mindhárom áruházlánc tisztességesen viszonyul beszállítóihoz. Időben fizetnek, és ha a termelő biztosítani tudja a szerződésben vállalt termésmennyiséget, zavartalan a kapcsolat. Igaz, Romániában igen különböznek az áruházláncok minőségi elvárásai. Ilyen szempontból messze a Lidl a legigényesebb.

Ezt saját költségükön vállalják erre szakosodott laboratóriumokban, és ha növényvédőszer-maradványt találnak, első körben figyelmeztetik a termelőt. Ha megismétlődik a kihágás, az illető céggel azonnal szerződést bontanak. Több ilyen eset volt már. Én ennek kimondottan örülök, mert szívügyem a tiszta zöldség termelése” – fogalmaz vendéglátóm, aki sajnálatosnak tartja, hogy a többi kisebb-nagyobb áruház alkalomszerűen vagy egyáltalán nem vizsgáltatja be a zöldségeket és gyümölcsöket.

Ezt a fajta ellenőrzést időnként a fogyasztóvédelem is elvégzi, de ezeknek a megyei hivataloknak nincs kapacitásuk a teljes romániai zöldség- és gyümölcspiac lefedésére. Varró meglátása szerint emiatt sok szennyezett termék kerül az üzletek polcaira. Azt mondja, azért szállít legszívesebben a Lidl radnóti logisztikai raktárába, mert tiszteli következetességüket, azaz a minőségi termékek iránti igényt. Amit sok termelő túlzottnak tart, valójában azonban könnyen teljesíthető, ha a gazda pontos nyilvántartást vezet a permetezésről, illetve szigorúan betartja azoknak a vegyszereknek a használati listáját, amelyek megengedettek a növénytermesztésben.

Így sem fenékig tejföl az erdélyi agrárvállalkozó élete. Varróék termőterületeik 85 százalékán szántóföldi haszonnövényeket termesztenek, elsősorban cukorrépát és kukoricát. A marosludasi cukorgyár teljes egészében felvásárolja a nyersanyagot, de a cukor világpiaci árának csökkenése sokat rontott a cukorrépa-termesztés jövedelmezőségén.

A mezőgazdasági termelés tehát több lábon állást feltételez,

így Varróék cége nagybani vetőmag- és növényvédőszer-kereskedelemmel is foglalkozik, illetve élelmiszerüzletet tartanak fenn Marosludason. Szinte minden zöldségvetőmagot külföldről szereznek be. A vállalkozó szerint az erdélyi, romániai fajtákkal nem mennének semmire, mivel a rendszerváltás óta felszámolódott vagy takaréklángon él az agrárkutatás, a régi fajták hozama és minősége pedig nem felel meg a piac elvárásainak.

Varró Istvánnak mezőgazdasági végzettsége nincs, azonban több szaktanfolyamot is elvégzett, és számos szakkönyv segítségével autodidakta módon mélyült el a rendszerváltás után választott új szakmájában. Jól tájékozódik a nálunk is jó hozamú német vagy holland zöldségfajták között, de olyan spanyol környezetbarát zöldségtermesztési technológiát is meg akar honosítani farmján, amivel több növényvédő szer használatát tudná kiiktatni. Azt vallja, nagyüzemi körülmények között nem kell feltétlenül biotermesztésben gondolkodni, hanem a meglévő, hagyományos termesztési technológiák fejlesztésével és korszerűsítésével megfelelő terméshozamok mellett is megtermelhető az egészséges, jó minőségű élelmiszer.