Mindennapi kenyerünk ára: a termelőtől a végső fogyasztóig mindenki megszenvedi a kaotikus helyzetet

Ehelyett kukoricát, repcét, napraforgót vetnek, amelyek kisebb ráfordítással is megteremnek. A szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy ebben az ágazatban is egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a költséghatékonyságra, hiszen már nemcsak egymással, hanem a holland vagy lengyel termelőkkel is fel kell venniük a versenyt a gazdáknak. Másként nem tudnak kilábalni a válságból, és nem tudnak „labdába rúgni” a piacon.

A kiadások nőttek, a bevétel alig

A mezőgazdaságban a befektetések költsége jóval nagyobb mértékben növekedett, mint a termények ára, így a gazdák bevétele folyamatosan csökken – hívta fel a figyelmet Nyárádi Imre István agrármérnök, a Sapientia EMTE adjunktusa.

Az inputanyagok drágulása valamelyest mérséklődött, de még mindig tart. A szakember példaként azt említette, hogy két hét alatt egy adott típusú műtrágyából az 50 kilogrammos kiszerelés 240 lejről 270 lejre drágult, de ez mégsem olyan mértékű ugrás, mint korábban, amikor 80 lejről emelkedett 240 lejre.

Az már biztos, hogy a most betakarított termények ára valamivel magasabb, mint az elmúlt évben, de messzemenően nem olyan ütemű a növekedés, mint az inputanyagok esetében. Tavaly a napraforgó kilogrammját 2,30–2,50 lejért tudták eladni a termesztők, ennél a kultúránál pedig alig van áremelkedés, idén 2,55, legtöbb 2,70 lejért lehet értékesíteni.

A kukorica tavaly aratáskor 0,90 lej volt, most 1,35 lej. A drágulás mintegy 30 százalékos, de semmiképp nem a tavalyi ár többszöröse, mint a befektetések esetében – magyarázta Nyárádi Imre István.

A technológia látja kárát a költségcsökkentésnek

Azt lehetetlen megmondani, hogy milyen lesz a 2023-as esztendő, de az új mezőgazdasági évet mindenképpen el kell kezdeni. El kell ültetni a káposztát, el kell vetni az őszi búzát, de közben a veszteségeket sem görgethetik a végtelenségig maguk előtt a termelők, hiszen ha azok halmozódnak, a gazda elérhet egy olyan pontra, hogy csődbe megy a vállalkozása.

A szakember szerint nem nagyon van más lehetőség, mint bizakodni abban, hogy az árak valamilyen szinten igazodnak a realitáshoz, és a befektetések, technológia terén takarékoskodni, vállalva annak kockázatát, hogy csökken a hozam.

viszont az egy termelőre eső terület nagysága növekedni fog.

„Aki benne van a táncban, nem tud egyik napról a másikra váltani, mert nincs alternatívája. Így sokak számára az marad a megoldás, hogy spórolnak a költségekkel. A termelőt nem az érdekli, hogy 5 vagy 10 tonna termése lesz egy hektáron, hanem az, hogy mennyi a jövedelme. Ha kevesebb a termés, de olyan áron tudja eladni, hogy a kisebb befektetést leszámítva ugyanakkora a nyeresége vagy legalább annyi, ami biztosítja a működését, akkor ezt az alternatívát választja” – részletezte a szakértő.

Aki évek óta mezőgazdasággal foglalkozik, van 500 hektár földje, 100 tehene, és 5 alkalmazottat foglalkoztat, most nem fog egyik napról a másikra átváltani például ingatlankereskedelemre. Az adott feltételek mellett is folytatni fogja a tevékenységet ebben az ágazatban.

Minden gazda számít egy adott szintű bevételre, ha ez a forgatókönyv bukik, akkor visszafogja a költségeit, sőt az is lehet, hogy nem is lesz lehetősége finanszírozni a nagyobb kiadásokat. Így ha eddig kijuttatott 500 egység műtrágyát a földjeire, akkor most kivisz 150 egységnyit. Ez pedig azt eredményezi, hogy már eleve kisebb terméshozamra kell számítani.

Kérdés, hogy a kevesebb termés milyen mértékben elégíti ki az igényeket. A piaci szabályozás úgy működik, hogy ha csökken a kínálat, de a kereslet nem változik, akkor automatikusan kellene emelkedjenek az árak. De erre nem feltétlenül lehet számítani, annyira kaotikusak a körülmények, hívta fel a figyelmet a Sapientia adjunktusa.

„Érthető lenne egy 8 kilowattórás ajánlat, ha tudjuk, hogy a folyamatot megszenvedi a termelő, a szállító, a kereskedő. De méltánytalan, ha a piaci szereplők egy része a mi zsebünk kárára több jövedelemre tesz szert. Ha baj van, azt mindenkinek meg kellene szenvednie, a kicsiknek és a nagyoknak egyaránt, de ha a drágulás zömében a kicsiknél csapódik le, a nagyoknál pedig jobban alakulnak a gazdasági mutatók, az nem méltányos” – hangsúlyozta Nyárádi Imre István.

Ebben az időszakban rengeteg miniszter váltogatta egymást a mezőgazdasági tárca élén, és egyiknek sem volt hosszú távú elképzelése.

Az agrárium egyébként azért is van különösen nehéz helyzetben, mert amit megtermel, az alapélelmiszerek mindenki számára elérhetők kell legyenek. Az, hogy egy virágcsokor 10 vagy 20 lejbe kerül, nem ennyire lényeges, hiszen az nem egy nélkülözhetetlen termék. De a mindennapi kenyérre mindenkinek szüksége van.

„A mezőgazdaság nem úgy működik, mint például az IT-szektor, ahol azt mondják: »egy szoftver holnaptól ennyibe kerül, akinek kell, megveszi, aki nem tudja megfizetni, lemond róla«. A gazdák hiába mondják, hogy egy adott termék ma 5 lej, és holnaptól 15 lej lesz” – szögezte le Nyárádi Imre István.

Amikor magas az infláció és csökken az emberek vásárlóereje, első lépésben a minőségről mondanak le. Ebből a szempontból a biotermékek értékesítése jelenleg nehezebb. Viszont a befektetések szempontjából jobb helyzetben vannak, hiszen nincsenek – eddig sem voltak – kitéve a termésnövelő anyagok (műtrágya, növényvédő szerek) piacán tapasztalható változásoknak.

Egy másik tényező, amiről mindenképpen beszélni kell, hogy a székelyföldi gazdák többsége nincs felkészülve arra, hogy a terményt tárolja. Sokuk arra kényszerül, hogy betakarítás után, már a föld széléről eladja a termést, olyan áron, amennyiért megveszik tőle. Ilyen körülmények között a nyereség nagy részét azok fölözik le, akik a terméket a begyűjtés után három-négy hónappal tudják értékesíteni.

Mindez hiányt eredményez, és ha a kereslet nem csökken hasonló mértékben, az áremelkedés lenne a logikus következmény. Ebből a helyzetből viszont nem feltétlenül a gazdák profitálnak, hanem azok, akik felvásárolják a termést, raktároznak, majd később élnek a lehetőséggel, és drágábban adják tovább.

Átalakulhat a mezőgazdaság struktúrája

Az idei évet leginkább az állattenyésztők sínylették meg, ők tudják legnehezebben beépíteni költségeiket az áraikba, ezt már Könczei Csaba mezőgazdasági szakpolitikustól tudtuk meg. Az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselőjének meggyőződése, hogy bár hatványozottan megemelkedtek a gazdák költségei, nem maradnak megműveletlen területek.

Ez azt jelenti, hogy a gazdák egy része olyan területek, kultúrák felé fordul, ahol kevesebb befektetésre, kiadásra van szükség. Székelyföldön már most terjednek a gabonafélék, a repce, miközben a költségesebb kultúrák, mint a krumpli, visszaszorulnak. Létezik ugyan a hektáronkénti 200 eurós de minimis típusú támogatás az étkezési krumpli termesztésére, de ez nem akkora összeg, hogy hatékonyan ösztönözze a gazdákat.

Ezzel többlet keletkezett. A hazai termelők arra számítottak, hogy 1,80–2 lejes áron tudják értékesíteni a búza kilogrammját, de az érték visszaesett 1,50–1,70 lejre” – magyarázta.

Mi lesz a végső fogyasztóval?

A növénytermesztők egyébként idén még annyira nem érezték meg a termésnövelő szerek nagymértékű drágulását, mert sokan jó gazda módjára már tavaly beszerezték a szükségleteiket, így a tavaszi áremelkedés nem hatott akkora mértékben. Az aszály miatt viszont csökkent a hozam, amit az állattenyésztők sínylenek meg leginkább, hiszen drágán jutnak hozzá a takarmányhoz.

A jelenlegi helyzetben kétséges sok állattenyésztő nyeresége, sőt az is, hogy egyáltalán tovább működhetnek-e. Könczei Csaba ugyanakkor rámutatott: jövőre a növénytermesztők esetében is elkerülhetetlenné válik, hogy az idei magas inputköltségeket beépítsék az áraikba.

– fogalmazott a képviselő. Mezőgazdasági szempontból a termelési folyamat erre mutat, viszont még mindig megvan az a lehetőség, hogy az állam valamilyen szinten beavatkozik, meghoz olyan döntéseket, amelyek ezt a folyamatot valamennyire kiegyensúlyozzák vagy visszaszorítják. Még az is kérdés, hogy az energiakompenzációs rendszerek milyen hatást gyakorolnak a mezőgazdaságra.

„Nem látom rózsásnak a jövőt, de bárcsak ne lenne igazam, és minél hamarabb visszatérhetnénk a normális helyzetbe, amibe nagymértékben bekavart a háború” – hangsúlyozta Könczei Csaba.

– magyarázta. A közgazdász szomorúnak tartja például, hogy tőle a biotejet felvásárolják literenként 2,75 lejért, a szupermarketek polcain pedig 14 lejért árusítják. A különbség óriási, és egyértelmű, hogy nem a termelő, de még csak nem is a felvásárló-feldolgozó pumpálja az egekbe az árakat, hanem a viszonteladók dolgoznak óriási profittal.

„Zsonglőrködnek az árakkal” – vélekedik a vállalkozó. A kilátások ilyen körülmények között nem túl biztatók: a farmok egy része megszűnik, aki pedig kitart, annak egy idő után ugyan jobbra fordulhat a sora, de addig a veszteségeket tudnia kell finanszírozni, menedzselni.

Most sokan arra kényszerülnek, hogy az átlagos teljesítményű állatokat a vágóhídra küldjék, így próbálják túlélni ezt az időszakot. A meglévő takarmányt azoknak az állatoknak adják, amelyek valóban visszahozzák a befektetést. Eddig ha egy tehén átlagosan napi 18 litert tejelt, az még rendben volt, most már csak azt az állatot tartják meg, amelyik ugyanazzal a költséggel 25 literes hozamot ad.

A gazdák nem tudnak árat emelni

Zsigmond Péter arra is rámutatott, hogy a gazdák számára lehetetlen több pénzt kérni a nyers tejért, mert akkor rögtön beindul az import. „Nekünk nem a szomszéd bácsi a versenytársunk, hanem a holland vagy a lengyel gazda, aki hatalmas mennyiséget és jó minőséget állít elő költséghatékonyan” – magyarázta a szakember.

Úgy véli, nálunk azért is nagyok a költségek, mert nem gazdálkodunk elég hatékonyan, például egy-egy faluban több tucat termelő gazdálkodik egymástól függetlenül, holott közösen, egy géppel, egy ráfordítással meg lehetne művelni az egész területet.

„Nincs más út, fel kell zárkózni, konkrét számításokat kell végezni, odafigyelni a költségekre, használni a zöld energiát, profi gépekkel, robotokkal dolgozni, javítani a genetikai állományt. Ez a megoldás, hogy kilábaljunk a jelenlegi helyzetből és labdába tudjunk rúgni a piacon” – szögezte le Zsigmond Péter.

aki egyszer eladja a teheneit, az nem fog neki még egyszer az állattenyésztésnek, hanem elmegy dolgozni egy multinacionális céghez.

A folyamat ugyanakkor az egész gazdasági helyzet függvénye, hiszen amikor dübörög a gazdaság, sokan figyelnek arra, hogy például olyan tejet vásároljanak, ami olyan farmról származik, ahol a tehén a hegyi legelőn kamillát és kakukkfüvet legelt. Viszont ha lassul a gazdaság teljesítménye, az lesz a legfontosabb szempont, hogy a termék olcsó legyen, a luxus iránti kereslet folyamatosan csökken.