Milyen a jó egyház? Világméretű felmérést készítettek a római katolikusok

Ferenc pápa azért hirdette meg ezt a világméretű felmérést, hogy az egyház szinodális (egy úton járás) jellegét tudatosítsa, hogy az egyházat érintő különböző döntéseket az alulról jövő javaslatok, gondolatok mérlegelésével hozhassa meg.

Csont Ede tusnádi plébánossal, a püspöki szinódus főegyházmegyei szakaszának felelős koordinátorával beszéltünk arról, hogy milyenek voltak a tapasztalatok a szinodalitásról szóló világméretű szinódus első szakaszáról, illetve ennek összegzéséről, amelyet augusztusban továbbítottak Rómába, miután a felmérés a kontinentális szakaszba lépett.

Az emberek megkérdezése, válaszaik feldolgozása ugyanis három szakaszban zajlik,

az első az egyházmegyei szakasz, amely 2021. október 17. és 2022. augusztus 15. között tartott. Pünkösdig lehetett beküldeni a válaszokat, majd ezeket egyházmegyei szinten július 1-jéig, országos szinten (püspöki konferenciák szerint) augusztus 15-éig kellett összegezni, összefoglalni. A következő lépésben földrészenként összegzik a válaszokat, majd ezeket Rómába küldik.

Itt születik meg egy munkadokumentum, amelyet egy év múlva, 2023 októberében Rómában a püspöki szinóduson tárgyalnak meg.

A pápa az egyház fejeként hozza meg az egyházat érintő döntéseket, azonban úgy, hogy előtte konzultál a püspökökkel. A szinodalitás éppen azt jelenti, hogy az alulról érkező javaslatokat is figyelembe veszik a döntéseknél, azonban nehéz gyakorolni, mert sokan vagyunk” – magyarázta Csont Ede. Hozzátette, a felmérésre rövid volt a határidő, nehéz volt megszólítani az egész egyházmegyét, a kommunikáció sok esetben nehézkes volt.

Meglepő módon a legtöbb válasz a peremvidékekről érkezett, a kisebb közösségektől, imatársulatoktól.

„A tömbkatolicizmus (Csík, Udvarhely, Háromszék) gyakorlatilag nem válaszolt a szinodális felhívásra. Csak nagyon kis mértékben sikerült átadni a szinodalitás gondolatát az egyházmegyének, azt lehet mondani, hogy általánosságban mindenünnen egy 10% arányú válaszadás érkezett. Az, hogy a papság csak mérsékelten tulajdonított jelentőséget ennek a megkérdezésnek, részben annak tudható be, hogy a papok túlterheltek, illetve nincsenek meggyőződve arról, hogy túl egy bürokratikus feladatteljesítésen a visszaküldött válaszoknak lehet jelentőségük” – fogalmazott összefoglalójában Csont Ede.

Hozzáfűzte, hogy amíg a papság nem érzi, hogy egy ügy fontos, addig a hívek sem fogják azt komolyan venni, és amit a püspök nem érez fontosnak, azt a papok sem fogják támogatni.

Végül közel ötszázan válaszoltak, ki online kérdőívek kitöltésével, ki személyesen elbeszélgetve a papjával. Nemcsak római katolikusokat igyekeztek megszólítani, hanem más felekezetűeket, nemcsak vallásos embereket, hanem olyanokat is, akik elszakadtak az egyháztól.

A főegyházmegyei koordinátor szerint ugyan sok felületes választ kaptak, azonban akadtak köztük olyanok is szép számmal, amelyekből érződött a törődés, a szeretet az egyház iránt, még a kritikákból is az egyház iránti érdeklődést lehetett kiérezni.

Minden nehézség és kihívás ellenére mérvadó szintézis készült végül, amely valósan tükrözi a helyi egyház helyzetét. Az összefoglalóban tíz pontba szedve rendszerezte a válaszokból leszűrhető tudnivalókat. Mint olvasható, az embereknek elsősorban fontos az egyház közösségépítő ereje, amelyet még jobban erősíteni kell.

Ugyanakkor elvárás, hogy az egyház nagyobb hangsúlyt fektessen a karitatív tevékenységekre, jobban figyeljen a gyermekekre, fiatalokra.

Másrészt jobban szeretnék a hívek, ha az egyház nyitottabb lenne, hogy a tabutémákról is lehessen beszélni, szeretnék, ha kétoldalú lenne a kommunikáció a papsággal. Ugyancsak megfogalmazták azt is, hogy a liturgiába jobban bekapcsolódhassanak például több imával, énekléssel. Szintén fontos téma volt, hogy a pap személye mennyire meghatározó egy közösségben, a hívek véleményét is figyelembe kellene venni, hogy ki alkalmas a papságra, plébánosságra.

Az egyház és társadalom közötti párbeszédet erősíteni kell, például hogy jobban képviselve legyen a közéletben, a fejlődő társadalommal lépést kellene tartania. Az egyházat a más felekezetek felé való nyitottságnak, elfogadásnak kellene jellemeznie, ez szintén elvárás volt az emberek részéről.

Az egyháztanács hatékonyabban működhetne, ha nem alá- és fölérendeltségi viszony jellemezné a papokkal,

ugyanis az egyház hierarchikus felépítése sokszor gát is lehet abban, hogy a hívek is részt vegyenek az egyház életében. A hívek ugyanakkor kevesebb bürokráciát, több átláthatóságot várnak el az egyháztól, főleg az anyagiak kezelésében.

Végül tizedik témaként, de nem utolsósorban, sokan nem értenek egyet a papi nőtlenséggel, úgy gondolják, mintsem együtt éljenek a papok élettársukkal, inkább nősüljenek meg.

A hívek szempontjából főleg a házasság előtti nemi élet kérdése számít az egyházban tabutémának.

Más súlyos, tisztázásra, illetve rendezésre szoruló erkölcstani témakörök – mint a pedofília, a homoszexualitás, az alkoholizmus, a vatikáni botrányok, az anyagiak helytelen kezelése – is szerepeltek a visszajelzések között.

„A szinodalitásról nem beszélni kell, hanem sokkal inkább szinodális szellemben kell mindennapi munkánkat végeznünk. Szinodális szellemben, vagyis a hozzászólás és meghallgatás lehetőségét megadva kellene megszerveznünk találkozásainkat, gyűléseinket, konferenciáinkat, lelki napjainkat.

– emelte ki zárszavában Csont Ede. Ezt az összesített jelentést elküldték a romániai püspöki karnak, majd a kontinentális adatgyűjtés és feldolgozás után a püspöki szinódus elé kerülnek a kiválasztott, fontosabb visszajelzések.