Milyen a jó egyház? Világméretű felmérést készítettek a római katolikusok

Az egyházban együtt kell járjanak a hívek és az elöljárók •  Fotó: Pinti Attila

Az egyházban együtt kell járjanak a hívek és az elöljárók

Fotó: Pinti Attila

A papi nőtlenségről, a tabutémák nyitottabb kezeléséről, a hatékonyabb párbeszédről szóltak egyebek közt a római katolikus hívek visszajelzései a püspöki szinódus egyházmegyei szakaszában, a gyulafehérvári főegyházmegyében. Az egyházzal és annak jövőjével kapcsolatos kérdésekre leginkább a kis közösségek válaszoltak.

Barabás Hajnal

2022. október 30., 15:282022. október 30., 15:28

Ferenc pápa azért hirdette meg ezt a világméretű felmérést, hogy az egyház szinodális (egy úton járás) jellegét tudatosítsa, hogy az egyházat érintő különböző döntéseket az alulról jövő javaslatok, gondolatok mérlegelésével hozhassa meg.

Alulról érkező javaslatok

Csont Ede tusnádi plébánossal, a püspöki szinódus főegyházmegyei szakaszának felelős koordinátorával beszéltünk arról, hogy milyenek voltak a tapasztalatok a szinodalitásról szóló világméretű szinódus első szakaszáról, illetve ennek összegzéséről, amelyet augusztusban továbbítottak Rómába, miután a felmérés a kontinentális szakaszba lépett.

Az emberek megkérdezése, válaszaik feldolgozása ugyanis három szakaszban zajlik,

az első az egyházmegyei szakasz, amely 2021. október 17. és 2022. augusztus 15. között tartott. Pünkösdig lehetett beküldeni a válaszokat, majd ezeket egyházmegyei szinten július 1-jéig, országos szinten (püspöki konferenciák szerint) augusztus 15-éig kellett összegezni, összefoglalni. A következő lépésben földrészenként összegzik a válaszokat, majd ezeket Rómába küldik.

Itt születik meg egy munkadokumentum, amelyet egy év múlva, 2023 októberében Rómában a püspöki szinóduson tárgyalnak meg.

Idézet
A római katolikus egyház a világ egyik legnagyobb szervezete, és minél nagyobb egy szervezet, annál fontosabb, hogy hatékony legyen a kommunikációja.

A pápa az egyház fejeként hozza meg az egyházat érintő döntéseket, azonban úgy, hogy előtte konzultál a püspökökkel. A szinodalitás éppen azt jelenti, hogy az alulról érkező javaslatokat is figyelembe veszik a döntéseknél, azonban nehéz gyakorolni, mert sokan vagyunk” – magyarázta Csont Ede. Hozzátette, a felmérésre rövid volt a határidő, nehéz volt megszólítani az egész egyházmegyét, a kommunikáció sok esetben nehézkes volt.

Kevesen kapcsolódtak be

Meglepő módon a legtöbb válasz a peremvidékekről érkezett, a kisebb közösségektől, imatársulatoktól.

„A tömbkatolicizmus (Csík, Udvarhely, Háromszék) gyakorlatilag nem válaszolt a szinodális felhívásra. Csak nagyon kis mértékben sikerült átadni a szinodalitás gondolatát az egyházmegyének, azt lehet mondani, hogy általánosságban mindenünnen egy 10% arányú válaszadás érkezett. Az, hogy a papság csak mérsékelten tulajdonított jelentőséget ennek a megkérdezésnek, részben annak tudható be, hogy a papok túlterheltek, illetve nincsenek meggyőződve arról, hogy túl egy bürokratikus feladatteljesítésen a visszaküldött válaszoknak lehet jelentőségük” – fogalmazott összefoglalójában Csont Ede.

Hozzáfűzte, hogy amíg a papság nem érzi, hogy egy ügy fontos, addig a hívek sem fogják azt komolyan venni, és amit a püspök nem érez fontosnak, azt a papok sem fogják támogatni.

Végül közel ötszázan válaszoltak, ki online kérdőívek kitöltésével, ki személyesen elbeszélgetve a papjával. Nemcsak római katolikusokat igyekeztek megszólítani, hanem más felekezetűeket, nemcsak vallásos embereket, hanem olyanokat is, akik elszakadtak az egyháztól.

A főegyházmegyei koordinátor szerint ugyan sok felületes választ kaptak, azonban akadtak köztük olyanok is szép számmal, amelyekből érződött a törődés, a szeretet az egyház iránt, még a kritikákból is az egyház iránti érdeklődést lehetett kiérezni.

Csont Ede, Tusnád község plébánosa, egyben a püspöki szinódus főegyházmegyei szakaszának felelős koordinátora •  Fotó: Pinti Attila Galéria

Csont Ede, Tusnád község plébánosa, egyben a püspöki szinódus főegyházmegyei szakaszának felelős koordinátora

Fotó: Pinti Attila

Kiértékelés

Minden nehézség és kihívás ellenére mérvadó szintézis készült végül, amely valósan tükrözi a helyi egyház helyzetét. Az összefoglalóban tíz pontba szedve rendszerezte a válaszokból leszűrhető tudnivalókat. Mint olvasható, az embereknek elsősorban fontos az egyház közösségépítő ereje, amelyet még jobban erősíteni kell.

Ugyanakkor elvárás, hogy az egyház nagyobb hangsúlyt fektessen a karitatív tevékenységekre, jobban figyeljen a gyermekekre, fiatalokra.

Másrészt jobban szeretnék a hívek, ha az egyház nyitottabb lenne, hogy a tabutémákról is lehessen beszélni, szeretnék, ha kétoldalú lenne a kommunikáció a papsággal. Ugyancsak megfogalmazták azt is, hogy a liturgiába jobban bekapcsolódhassanak például több imával, énekléssel. Szintén fontos téma volt, hogy a pap személye mennyire meghatározó egy közösségben, a hívek véleményét is figyelembe kellene venni, hogy ki alkalmas a papságra, plébánosságra.

Az egyház és társadalom közötti párbeszédet erősíteni kell, például hogy jobban képviselve legyen a közéletben, a fejlődő társadalommal lépést kellene tartania. Az egyházat a más felekezetek felé való nyitottságnak, elfogadásnak kellene jellemeznie, ez szintén elvárás volt az emberek részéről.

Az egyháztanács hatékonyabban működhetne, ha nem alá- és fölérendeltségi viszony jellemezné a papokkal,

ugyanis az egyház hierarchikus felépítése sokszor gát is lehet abban, hogy a hívek is részt vegyenek az egyház életében. A hívek ugyanakkor kevesebb bürokráciát, több átláthatóságot várnak el az egyháztól, főleg az anyagiak kezelésében.

Végül tizedik témaként, de nem utolsósorban, sokan nem értenek egyet a papi nőtlenséggel, úgy gondolják, mintsem együtt éljenek a papok élettársukkal, inkább nősüljenek meg.

A hívek szempontjából főleg a házasság előtti nemi élet kérdése számít az egyházban tabutémának.

Más súlyos, tisztázásra, illetve rendezésre szoruló erkölcstani témakörök – mint a pedofília, a homoszexualitás, az alkoholizmus, a vatikáni botrányok, az anyagiak helytelen kezelése – is szerepeltek a visszajelzések között.

Következtetések

„A szinodalitásról nem beszélni kell, hanem sokkal inkább szinodális szellemben kell mindennapi munkánkat végeznünk. Szinodális szellemben, vagyis a hozzászólás és meghallgatás lehetőségét megadva kellene megszerveznünk találkozásainkat, gyűléseinket, konferenciáinkat, lelki napjainkat.

Idézet
A szinodalitásról csak annyit kellene beszélnünk, hogy eszünkbe jusson: ne felejtsd el a másikat is meghallgatni”

– emelte ki zárszavában Csont Ede. Ezt az összesített jelentést elküldték a romániai püspöki karnak, majd a kontinentális adatgyűjtés és feldolgozás után a püspöki szinódus elé kerülnek a kiválasztott, fontosabb visszajelzések.

Mi a szinódus, mi a szinodalitás?

A szinódus egyházi zsinatot, nagygyűlést jelent, a szó latinul synodus, amely zsinatot jelöl, a görög szünodosz szó pedig gyűlést. A szün jelentése együtt, össze, a hodosz pedig menést, járást, utat jelöl. Az egyház szinodalitása tehát az együtt gondolkodást, az egy úton haladást jelképezi.

Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap Hit-Vallás mellékletében látott napvilágot október 24-én.

1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei