Miért nincs járvány, ha van?

– mondta az egyetemi oktató, aki szerint ez a szélsőséges hozzáállás a mai napig kitart.

A fiatalok szkeptikusabbak

„Az egyik nagy probléma az, hogy az emberek nem értik, hogyan is működik az exponenciális növekedés, mert nincs sok ilyen folyamat a világon, hajlamosak vagyunk lineárisan gondolkodni” – jelentette ki a szakember, aki más területek mellett epidemiológiai folyamatok modellezésével is foglalkozik. Még márciusban készített olyan Youtube-videókat, amelyekben elmagyarázta, hogyan is működik a járvány terjedése.

Az exponenciális növekedéssel együtt jár az, hogy az elején nagyon gyorsan emelkednek a számok, amiről a média be is számolt, olykor klikkvadászat céljával. „Ezért történhetett meg, hogy az elején kitöltötte az emberek mindennapi diskurzusát a koronavírus” – mutatott rá Csala Dénes, aki szerint a jelenségnek a kijárási tilalom is kedvezett, hiszen az emberek jóval több időt töltöttek a közösségi oldalakon.

Tapasztalatai szerint a fiatalok szkeptikusabbak: nagyobb eséllyel gondolják meg kétszer is, hogy amit az interneten olvasnak, egyáltalán beleilleszthető-e a valóságba. A középkorúak eközben arra hajlamosabbak, hogy beleessenek a visszhangeffektus csapdájába, függetlenül attól, hogy Székelyföldön élnek vagy mondjuk Kolozsváron.

Székelyek a nagyvilágban

A Székelydatán (önálló adatelemző és adatvizualizációs blog, amelyet Csala Dénes szerkeszt – szerk. megj.) közzétett bejegyzései alapján ugyanakkor azt látja, hogy vannak bizonyos témák, amelyek a székelyföldi közösséggel nagyon rezonálnak, míg mások egyáltalán nem. Az egyetemi oktató szerint az olyan globális témáikra, mint a klímaváltozás vagy a közlekedés jövője, annak ellenére nem voltak vevők a Hargita megyei olvasók, hogy ezek Erdély- vagy Magyarország-szerte népszerű anyagok voltak. Ehhez képest a székelyföldi kultúrához közel álló témák, mint a csíksomlyói búcsú vagy a vallási felekezetek eloszlása, taroltak.

Kialakulhat egy automatikus pszichológiai védekezés is: »kint« csak rossz lehet, onnan csak veszély jöhet. Ez vezethet oda, hogy elhiggyünk, megosszunk mindenféle álhíreket” – magyarázta.

Ahogy az internet és a közösségi média hamar áttért a szöveges tartalomról a kép-, majd videóalapúra, úgy a szöveges álhíreket is gyorsan váltották az „álképek”, „álvizualizációk”. A leggyakoribb a szöveg és kép kombinációja olyan formában, hogy egy címhez olyan fotót társítanak, ami kontextuálisan nem kötődik hozzá, de „ütős”. A másik gyakori stratégia, hogy rémhíreket elevenítenek fel az álhírgyártók, míg sokszor az információ, ami a képen, illetve a szövegben van, nem egyértelmű. „Nagyon gyakori hiba a közösségi médiában a kontextusból való kiragadás, ebből gyorsan vita fakad. Ezért gyakori álhírgyártási technika, hogy egy kétórás beszédből például kiragadnak pár részt, ami a saját nézetükkel egyezik” – vázolta Csala Dénes.

A nagy, közös ellenség

Egyénfüggő, hogy mennyire fogékony valaki az álhírekre, összeesküvés-elméletekre, mondja Gujdár Gabriella pszichológus. „Néha könnyebb az összeesküvés-elméletekre kenni a saját életünk nehézségeit és kihívásait, mint elkezdeni önmagunkkal dolgozni és megnézni, mi magunk mit tehetünk azért, hogy visszanyerjük egyensúlyunkat vagy jobbá tegyük az életünket.

– magyarázta az aradi szakember. Ez látszólag a könnyebb opció, viszont bezárja a kapukat és eltörli a választási lehetőségeinket, hiszen fölöttünk álló, globális erőkkel kisemberként esélyünk sincs megküzdeni vagy nyerni.

„Az összeesküvés-elméletekbe vetett hit a paranoid zavar előszele lehet. A korrektség jegyében azonban azt is el kell mondani, hogy szélsőséges körülmények között, mint amilyen a koronavírus okozta járványhelyzet is, teljesen egészségesnek mondható emberek is produkálhatnak kezdetleges paranoid reakciókat, mondjuk minden előjel nélkül bizalmatlanná, gyanakvóvá válhatnak a környezetükkel szemben. Ezek a reakciók azonban általában megszűnnek az őket kiváltó helyzet megszűnését követően” – magyarázta.

Gujdár Gabriella szerint egy világjárvány okozta bizonytalanságérzet, amely a halandóságunkkal szembesít bennünket, ha ráadásul elzártsággal, a szociális kapcsolataink hirtelen korlátozásával, a személyes találkozások kényszerű megszűnésével párosul, komolyan meg tudja viselni az emberi pszichét. A hosszan tartó bizonytalanság állandó készenléti állapotban tart. „A »fuss, vagy harcolj« helyzet megemelkedett adrenalinszintet, folyamatos stresszhelyzetet jelent, ami rövid távon életmentő lehet, hosszú távon viszont pszichés és fizikai zavarokat, szorongásos és pánikrohamokat, álmatlanságot, esetleg depressziót idézhet elő” – magyarázta. Hogy ki milyen védekező mechanizmust alkalmaz a nehéz helyzetekben, teljesen egyénfüggő, és az emberek általában a korábbi kritikus élethelyzeteikben már kipróbált, számukra bevált modell szerint járnak el.

Olykor komolyan eltorzíthatják a valóságot, a reálisnál súlyosabbnak vagy könnyebbnek láttathatják számunkra a külső történéseket, megakadályozva ezzel, hogy a helyzetnek megfelelő, racionális döntéseket hozzunk” – mutatott rá a pszichológus. Ezeknek a mechanizmusoknak a szerepe minden esetben ugyanaz: megvédeni az „én”-t a széteséstől, az összeroppanástól, elviselhetőbbé tenni számára a kritikus helyzetet, lehetővé tenni azt, hogy az új élethelyzetben is működőképes maradjon.

A tagadás egyike a védekező mechanizmusoknak, és egyben a gyászfolyamat második szakaszának is tekintik. Bizonyos életesemények ugyanis olyannyira fájdalmasak, hogy ha nem hárítanánk el a valóságot, nem erőszakolnánk távolságot magunk és a történések közé, a pszichénk nem tudná elviselni az adott eseményt, mutatott rá. „Egy világjárvány is hozhat a halál okozta fájdalomhoz hasonló veszteségeket, hiszen nagyon sokan, még ha nem is vesztették el valamelyik közelállójukat, lehet, hogy elvesztették a munkahelyüket, az anyagi biztonságukat, az addigi életmódjukat, a feltöltődési lehetőségeiket, bizonyos emberi kapcsolataik pedig komoly átalakuláson mentek át” – hívta fel a figyelmet Gujdár Gabriella.

– jelentette ki a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója. Krízishelyzetben a hatóságoknak kellene legyen egy forgatókönyve, terve, hiszen ilyenkor nagy a feszültség, és minden részinformáció számít.
„A mindenkori kormánynak az lenne a feladata, hogy nagyon gyorsan és pontosan tájékoztasson, megmondja, hogy ő mit tesz, illetve mit vár el a lakosságtól. Ez nem történt meg – értékelte a hatóságok járvánnyal kapcsolatos kommunikációját Kádár Magor. – Ha nem történik meg, az teret ad annak, hogy mindenféle elméletek kapjanak szárnyra. Az agyunk ugyanis úgy van kitalálva, hogy válaszokat keres és problémákat próbál megoldani a meglévő információk alapján. Ha ezekből nincs elegendő, értelemszerűen megjelennek az álhírek, az összeesküvés-elméletek, amelyek egy sajátos logika szerint fűzik láncra a létező információkat.”

A mindenkori romániai kormányok sokkal inkább központosítani akarják az információt, ahelyett hogy az átláthatóságra és követhetőségre törekednének. Inkább információt csonkítanak, például a járvány kezdetekor megtiltották, hogy a közegészségügyi hatóságok megyei szinten kommunikáljanak a lakossággal – mert „majd Bukarest megmondja”. De nem volt hivatalos platform, honlap stb., ahol elérhetők, visszakereshetők lettek volna a bejelentések, a stratégiai kommunikációs csoport pedig részinformációkat adott, ráadásul ha valaki összesítette megyei szinten a betegek számát, az gyakran nem egyezett a kormány által közölt számokkal.

„Értelemszerűen ezzel, ha nem is pánikot, de bizalmatlanságot szítanak, mintsem megértést és kooperációt. Sokkal jobb a magyarországi operatív törzs tájékoztatója, ahol három személy ugyanazt mondja. Romániában az egyik katonai rendelet módosítása kapcsán egy nap alatt négyen – az államelnök, a miniszterelnök, a belügyminiszter és a belügyi államtitkár – nyilatkoztak, hogy egészen pontosan mit jelent az új szabályozás, és négyen négyfélét mondtak, esetenként egymásnak ellentmondót.

– példálózott Kádár Magor. Ha pedig a kormány keveset kommunikál, az feltételezéseknek ad teret. „Vajon mit akarnak elrejteni előlünk?” – kérdezhetik az emberek, és az ismeretlentől való félelem szüli a valóságtól elrugaszkodott tartalmakat, hozzáállásokat.

Segítőkész álhírterjesztők

Az álhírek esetében megkülönböztetünk gyártókat és terjesztőket: előbbiek általában gazdasági vagy politikai szándékot követnek, például választások esetén, de olyanok is akadnak, akik saját hangjukat akarják hallatni valós elfoglaltság hiányában. Áldozataik, az álhírterjesztők többnyire kiszolgáltatott csoportokból kerülnek ki, és nem rendelkeznek kellő információval. „Tudjuk, hogy ez egy vírus, ráadásul olyan törzshöz tartozik, amit rég ismernek, tehát sok minden ismert számunkra. Ennek ellenére szárnyra kaptak olyan álhírek, hogy ha sós vízzel gargalizálsz, megelőzöl, meggyógyulsz.

– példálózott a szakember. A tájékozatlanok csoportja téma szerint változhat, hiszen az 5G-vel kapcsolatos konteók kiszűrése másfajta technikai tudást kér.

„Vannak, akiket azért vezetnek meg az álhírek, mert olyan ügyesen vannak megfogalmazva, mintha az ő gondolataikat, aggodalmaikat fejeznék ki, rezonálnak vele érzelmileg, és a racionális tartalom eltörpül. Vannak ugyanakkor a túlbuzgó, főleg idősebb személyek, akik olvasnak egy információt az interneten, és nem néznek utána, hogy igaz-e vagy sem, hanem »segítő szándékkal« megosztják, ha már ők megtudták a gyógymódot, más is részesüljön belőle” – mutatott rá Kádár Magor. Hangsúlyozta, krízishelyzetben különösen fontos a tájékozottság, hogy az információkat több helyről szedjük össze. „Így észrevehetjük, hogy sok terjedő hír egymásnak ellentmond, ennyi »igazság« pedig nem létezhet” – fogalmazott.

Nem székely sajátosság

Hargita megye esetében is az információhiány vezethetett oda, hogy a járvány elején az emberek összeesküvés-elméleteket kezdtek gyártani arról, miért nincs fertőzött, ugyanis bár ennek több logikus oka lehetett (nagyobb fegyelmezettség, kevesebb külföldről hazatérő stb.), hatóságilag nem indokolták.

Ha nincs elég információ, az ember feltételezésekbe fog bocsátkozni, mert szeretné megérteni a helyzetet. Ez normális agyi funkció: van egy helyzet, megpróbálom feldolgozni és megérteni, válaszokat keresek, és ha nem szolgáltat senki, kitalálom. Innen jött, hogy nincsenek is fertőzöttek, és ez nem székely sajátosság, Kolozsváron is működik” – mutatott rá Kádár Magor. A kommunikációs szakember szerint ez arra vezethető vissza, hogy a kormány nem adott átlátható tájékoztatást. „Nagyon sok országban megtették, és egészen más a lakosság tájékozottsága és hozzáállása a járványhoz” – összegzett.

„Ez egy realitás, világjárvány van”

Korábban járványügyi szakemberek is igyekeztek a lakosság értésére adni, hogy nincs szó elhallgatott összeesküvésről, hanem valóban világjárvánnyal állunk szemben. Molnár Géza epidemiológus nemrég úgy fogalmazott: alaptalan kijelentés, hogy a koronavírus, a járvány nem létezik.

– nyilatkozta korábban a Krónikának a járványügyi szakember, volt egészségügyi államtitkár. Mint emlékeztetett, a koronavírusok családja számtalan vírusváltozattal már legalább 20 éve jelen van Európában és az Amerikai Egyesült Államokban is. „Romániában az 1990-es évek közepén a virózisok 14 százalékát koronavírus okozta. Gyakorlatilag koronavírus-fertőzésen – nem a mostani, SARS-CoV-2-n – Románia lakosságának 2–3,5 százaléka már átesett” – mondta.