Amint a járványügyi rendelkezések engedték, szabadtéren tartottak felolvasószínházi előadásokat, szeptember közepén pedig – szintén szabadtéren – új bemutatóval jelentkeztek: a Szerb Antal VII. Olivér című regénye alapján készült előadást Zakariás Zalán rendezte. A nyár folyamán ugyanakkor Radu Afrim rendezésében létrehozták az Amikor telihold ragyog a turkáló felett című produkciót, ezt október 9-én már a nagyteremben színpadra épített nézőtér előtt mutatják be. Az előző évadban bemutatott előadások közül többet is műsorára tűzött a színház, mivel a vírushelyzet miatt kevés alkalommal tudták játszani azokat.

„Megpályáztunk olyan technikai felszereléseket, amelyek lehetővé teszik az előadások felvételét. És ha besötétedik fölöttünk a felhő, és ismét bezárnánk, akkor megpróbálunk online-szerű előadásokat közvetíteni. Nemcsak egyszerűen lefilmezünk egy előadást, hanem néhány nap alatt készítünk egy tévéfilm, tévészínház felé hajló produkciót, amely számunkra is újdonság lenne. De mindenképp közelebb van ahhoz, hogy élvezni lehessen, mint ha csak egyszerűen levetítünk egy előadást” – magyarázta a teátrum igazgatója.

Igyekszünk, hogy amikor visszatérünk a normalitáshoz, közben ne legyen olyan szünet, ami alatt egészen elsorvadhat a teátrum. És nagyon fontos, hogy a nézőkben fenntartsuk az igényt, hogy a kultúra részesei legyenek” – hangsúlyozta Bocsárdi László.

Teljesen újszerű helyzettel találta szembe magát a csíkszeredai teátrum is, ahol az évadtervezés során az jelentette a legnagyobb nehézséget, hogy több forgatókönyvvel kellett készülniük, és a bizonytalanság sok mindent keresztülhúzhat – magyarázta Kányádi Szilárd, a Csíki Játékszín igazgatója. „Az eddigiekhez képest nem lehetett szokásos módon tervezni, mert mindig ott volt a kérdés, hogyan alakul a járványhelyzet. Most egyelőre azzal gazdálkodunk, amit hagynak. Az évadot tehát megterveztük, leegyeztettük a művészekkel, de mindenkinek jeleztük, a kommunikációba is bekerült, hogy: »amennyiben, ha…«”.

Az új évadra hét bemutatót tervez a csíkszeredai színház. Az elsőt, Kárpáti Péter Pájinkás János című darabját október elején tekinthették meg a nézők. A következő bemutató a Mikó-vár udvarán már játszott és az ottani térre adaptált III. Richárd című királydráma beltéri változata lesz. Ezekre az előadásokra lesznek érvényesek a tavalyi bérletek. A bizonytalan helyzet miatt a további produkciókra nem hirdetnek bérletházat, az előadásokat jegyekkel lehet majd látogatni.

– magyarázta az igazgató.

Mindezek mellett vagy ellenére terveznek, már túl vannak három bemutatón: a S.Ö.R – Shakespeare Összes Rövidítve című előadást Barabás Árpád rendezésében, Gianina Cărbunariu STOP THE TEMPO! darabját, amelyet Faragó Zénó rendezett, valamint az Albu István rendezte Sirály című Csehov-darabot láthatta a közönség. „Improvizálni kell folyamatosan, de ez ad egy jó lélekjelenlétet. Nekünk olyan szempontból tett jót ez a leállás, hogy nagyon sok mindent meg tudtunk valósítani ez idő alatt, például felújításokat, amire máskor nem volt idő” – tudtuk meg.

A nyáron felállítottak két szabadtéri színpadot, ezeken felváltva láthattak előadásokat a nézők. Eddig ez jelentette az alternatív megoldást, hogy szabadtéren játszottak, ha pedig rá lesznek kényszerülve, online játsszák majd az előadásokat. „Ennek csak úgy látom értelmét, ha az profin meg van csinálva, szinte mintha egy filmet néznénk, nem csak egy előadás felvételének a vetítését. Bármilyen előadásnak elég nagy munkába és pénzbe kerül az online adaptálása” – hívta fel a figyelmet Albu István.

– mondta. Albu István emiatt kaotikusnak nevezte az előadóművészet helyzetét, amire még mindig nem találtak ki egy jól átgondolt és megfontolt szabályozást, amelyet mindenki tud adaptálni és követni úgy, hogy az ne menjen a produkciók minőségének a rovására, és amin mindenki el tud igazodni. „Mindannyian vagyunk annyira felelős színházi közösségek, hogy nem szeretnénk bajt okozni, mindenki sokkal jobban odafigyel a fertőtlenítésre, a járványügyi szabályok betartására, de vannak egyedi, speciális helyzetek, ezekre gyakran nem lehet ugyanazt a szabályozást ráhúzni. Reméljük, hogy ez még változni fog” – hangsúlyozta.

– hangsúlyozta Nagy Pál igazgató. A székelyudvarhelyi társulat már a vészhelyzet alatt dolgozott: májusban és júniusban létrehoztak két produkciót, egy gyerek- és egy stúdióelőadást, és szabadtéren játszottak korábban bemutatott produkciókat.

Tavasszal is ez volt, amikor előadásokat vetítettünk, nem is akartuk a végletekig kipréselni” – magyarázta Nagy Pál. Az igazgató ugyanakkor nem hiszi, hogy a tavaszi történések megismétlődnek. Az udvarhelyi színház társulata mindenesetre nem túl optimista, de azt sem gondolják, hogy az évadról teljesen le kellene mondaniuk. Vannak ugyanis olyan előadásaik, amelyeket kevesebb néző előtt tudnak játszani, és variálják, hogy gyerek-, felnőtt- vagy éppen kocsmaszínházi előadásokhoz nyúljanak.

A tervek szerint október közepén a magyarországi Lendvai Zoltán érkezik rendezni a társulathoz. Itt a szereposztásnál történt már változás, mert az egyik vendégművész visszamondta az együttműködést, de házon belül megoldják a szereposztást. „Mi teljesen normális évadra készültünk. Március közepén jött a krach, ezért elmaradt néhány felnőtt- és gyerekbérletes előadásunk. A gyerekbérletben a három előadásból kettő maradt el, ezért idén nem is fogunk gyerekbérletet hirdetni, hanem arra koncentrálunk, hogy bepótoljuk azt, amit már tavaly kifizettek és nem sikerült megtartani az előadásokat, mert nem tudott sem a gyergyói színház, sem a Csíki Játékszín jönni. A diákoknál úgy néz ki, hogy sikerül pótolnunk, kevés előadás marad el. A felnőtteknél ami elmaradt, azt a bérletet úgy hirdetjük meg, hogy annyival olcsóbb lesz a bérlet, visszaszámoljuk belőle azt, amivel tartozunk. Mindenképp kitaláljuk a megoldást, hogy kompenzáljuk a nézőinket” – fogalmazott Nagy Pál.

– tudtuk meg Gáspárik Attila igazgatótól. Olt Tamás Abszint című és Méhes György Dupla kanyar című produkcióját már láthatták a nézők, most Boris Vian Piros fű című darabján dolgoznak, amely meglehetősen előrehaladott állapotban van, de mivel a rendező Magyarországról érkezik, kissé kérdéses a befejezés. „Félkész állapotban, mirelitként kész van az előadás” – fogalmazott Gáspárik.

A továbbiakban Radu Afrimot várják, hogy elkezdjenek egy új produkciót. Volt még egy zárt kapus bemutatójuk, Henrik Ibsen Nórája, amit Keresztes Attila rendezett. „Nemhogy kevesebb bemutatónk született, hanem több is, mint normális körülmények között” – hívta fel a figyelmet az igazgató.
Vendégszerepléseket sem mondtak le, ha úgy érezték, hogy a társulat biztonságban, a járványügyi előírásokat betartva el tud utazni. Voltak a váradi és a kisvárdai fesztiválon, van egy aradi meghívásuk és egy szabadkai is. A szebeni színházi fesztiválon online formában vettek részt, és sajnálatukra a nemrég érkezett New York-i fesztiválmeghívásnak is csak így tudnak eleget tenni.

Ha netán a járványhelyzet úgy alakul, hogy az előadásaikkal is csak online térben tudják elérni a nézőket, akkor élőben közvetített produkciókban gondolkodnak. „Ez azt jelentené, hogy hetente, kéthetente egyszer játszanánk, kisebb jegyár ellenében. Mert amit eddig csináltunk, az ingyenes volt. Szeretnénk tökéletesíteni az online vetítést.”

Azért volt fontos, hogy még többet dolgozzunk, hogy ezt ne érezzék az emberek, hanem azt érezzék, hogy ők igenis nagyon fontosak. Számomra ma a csoportos identitástudatnak szinte a kizárólagos egyetlen formája a színház. Könyvet közösen nem olvasunk, képzőművészeti kiállításra csoportosan nem megyünk. Az, amikor együtt gondolkodunk és együtt vagyunk, az a színház. A színháznak hihetetlen fontos szerepe volt és van ma is, és nagyon-nagyon komolyan kellene venni” – összegzett Gáspárik Attila.