Az alsó tagozatosok esetében már eleve kritikus problémák forrásának gondolták a szakemberek az online tanulást, és ez be is bizonyosodott
Fotó: Haáz Vince
Közel másfél éve „szenved” az oktatási rendszer, és annak minden érintettje – pedagógusok, diákok és szülők – a koronavírus-járvány és az annak megfékezése érdekében hozott korlátozások miatt. Az aktuális szabályok és előírások szinte hétről hétre változnak, és ma már jó eséllyel annak is nehezére esik lépést tartani, aki az elején zokszó nélkül vágott bele az online oktatásba. Ilyen körülmények között vajon ki tud megfelelő figyelmet szentelni a jövő generációjának? Pszichológussal, oktatási szakemberrel és egy sokat tapasztalt édesanyával jártuk körül a virtuális térbe szorult tanrend negatív hatásait és a közoktatást érintő gyermekjóléti kérdéseket.
2021. április 19., 12:462021. április 19., 12:46
Iskola másként évet éltünk az elmúlt időszakban, amelyben talán a rengeteg megszakítás volt leginkább fárasztó, hiszen számos tanintézetben néha már alig követhető ütemben váltották egymást a személyes jelenlét mellett és az online térben zajló oktatási időszakok. A bizonytalan kezdet és vég nagyfokú kontrollhiányt eredményezett a pedagógusok, gyerekek és családok körében, hiszen nem lehetett hosszú távra tervezni.
– fejtegette az online tanítás témáját kérésünkre Szalay Zsuzsanna székelyudvarhelyi pszichológus, iskolai tanácsadó.
Az első periódust a kuszaság jellemezte, a helyzetet pedig a minisztériumi rendeletek sem segítették. Kevés fogódzó állt rendelkezésre, és ami volt, az is gyorsan változott. A szakember szerint káosz jellemezte az első időszakot, de a gyerekek megpróbáltak alkalmazkodni a helyzethez. Az ősz aztán nagy reményekkel indult, a rövid ideig tartó jelenléti oktatás után azonban megint jött az online, ami azért volt kicsit jobb, mert voltak működő programok – például a Google Classroom –, stratégiák, a családok is fejlődtek időbeosztás szempontjából, de továbbra is nagy kihívást jelentett a digitális tanrend – elevenítette fel az elmúlt időszakot a pszichológus.
A legkisebbeknek hatalmas nehezítés volt az óvoda bezárása, hiszen számukra ott, a közösségben kezdődött volna el a szocializálódás, és a személyes jelenlét hiánya megnehezítette az alkalmazkodást.
– vélekedett Szalay Zsuzsanna. Az alsó tagozatosok, főleg az egy-négy osztályosok esetében már eleve kritikusnak gondolták a szakemberek az online tanulást, és ez be is bizonyosodott, hiszen az első három osztály a készségek – olvasás, írás, számolás – kialakításáról szól. Ezeknek a megtanításában, illetve begyakoroltatásában a digitális tér nem tudta hozni a személyes jelenlét hatékonyságát.
– magyarázta a pszichológus. Szalay Zsuzsanna rámutatott: ebben a szakaszban valóban problémás a helyzet, hiszen ekkor alakulnak ki az automatizmusok, ráadásul a hosszú távú hatások csak később fognak megmutatkozni. „Reméljük, hogy nem lesz túl maradandó, mert a készségek kialakításának nagyon szenzitív fázisában történt a kiesés. Ha borúlátóak vagyunk, azt is mondhatnánk, hogy ez a tanulási zavarok melegágya is lehet, de bízunk benne, hogy személyes oktatással pótolni lehet a hiányt” – hangsúlyozta Szalay Zsuzsanna.
A kiskamaszoknál már kialakultak a készségek, ott az új ismeretek átadása a fontos. Ezért ők a közösségi élet élményeit hiányolták az online oktatásban, ott volt számukra visszaesés. „Beszorultunk ősszel a négy fal közé, és ez pszichésen is megterhelte a közösséget. A járvány második hullámának a veszélyei is nagyfokú stresszel és bizonytalansággal jártak mindenki számára.
– fejtette ki a székelyudvarhelyi pszichológus. Ebben a korban egyfajta önállósodási és identitás-keresési folyamat zajlik le bennük, és a kortársak hatása most kevés volt, a kiskamaszok és a kamaszok ezt nehezen élték meg. Szalay Zsuzsanna szerint az oktatásban az volt a zavaró, hogy túl sok információ, túl sok követelmény jött szembe velük egy olyan csatornán – online formában –, amely esetében számolni kellett volna olyan tényezőkkel, mint az idegrendszeri terheltségi szint vagy a tanulási motiváció csökkenése. Ezek ugyanis törvényszerűen megjelennek egy idő után, hiszen nincs annyi kontaktus, a figyelem nagyon könnyen elterelhető, nehéz visszahozni, az együttműködés is csökken.
„Próbálták a pedagógusok is változatos ötletekkel megoldani a problémát, de nehezítette a helyzetet, ha a pedagógus ugyanazt az óratartási módot választotta, mint élőben, és ez nem működött hosszú távon” – magyarázta a szakember. Az online tanrend ugyanakkor a cyberbullying, tehát az internetes zaklatás elterjedéséhez is hozzájárult.
Az oktatási rendszerben 800 gyerekre jut egy pszichológus. A szakma szerint mindenképpen javítani kell az arányon
Fotó: Veres Nándor
Az elmúlt időszak nagyfokú szellemi és lelki kifáradáshoz vezetett a pedagógusnak és gyereknek körében egyaránt. Sokaknak ezért valóságos áldás volt, amikor februárban számos településen visszaülhettek a diákok az iskolapadba. Akkor a székelyudvarhelyi pszichológus is azt gondolta, elég lesz pár hét a visszarázódáshoz, de azt kellett tapasztalnia, hogy egy hónapba is beletelt, amíg a gyerekközösségek felengedtek.
A kilencedik és tizedik osztályokban, ahol már építkeznie kell(ene) a közösségnek, nagyon megviselte a kohéziós erőt a digitális oktatás. „Az lett volna a jó, ha minél több időt vagyunk együtt, nekem több diákom is sírt, amikor megtudta, hogy vissza kell állni online tanrendbe. Sok iskola már reagált arra, hogy nem megy ez a fajta online oktatás, és átálltak egy másik módszerre több helyen” – tudtuk meg. Szalay Zsuzsanna azt is elmondta: ezúttal a tanárok is jobban együttműködtek, figyeltek arra, hogy ha az egyik Meet-találkozót tart, akkor mások vizsgafeladatokat adjanak. „Ezeket hamarabb életbe kellett volna léptetnie a pedagógusközösségnek, akkor ők is könnyebben viselték volna a helyzetet” – osztotta meg tapasztalatait a szakember.
A székelyudvarhelyi pszichológus
Jellemző egyfajta általános érdektelenség is: amikor már lehetőségük volt találkozni, nehezebben mozdultak ki a gyerekek. Ezenkívül a táplálkozási zavarok és a szorongásos zavarok is elterjedtebbek lettek.
Szakmai csoportokban már egy ideje szorgalmazzák, és most már minisztériumi szinten is
Szalay Zsuzsanna rámutatott: van, amikor nagy az igény az iskolai tanácsadókra, máskor mérsékelt, de amikor ismét visszatértek a személyes jelenlét mellett zajló oktatáshoz, egyértelműen túlterheltté vált a rendszer. Ez is jelzés arra, hogy a nyolcszázas határt le kell csökkenteni, és már 400-500 gyereklétszám esetén kellene egy külön szakember – nemcsak pszichológus, hanem szociális munkás is.
A pszichológus elmondása szerint sok esetben nem a gyerekkel adódnak gondok, hanem a családokkal. A gyerekek online tanrendbe való bekapcsolódását sok minden nehezítette, így például az internet-hozzáférés hiánya, vagy családi konfliktusok. „Sokszor szükség lenne szociális munkásra, aki kimegy terepre, feltérképezi a családokat. A segítő szakemberek szorosabb együttműködésére van szükség, a segítő hálózat átgondoltabb kidolgozására, hiszen jelenleg egyáltalán nincs szociális munkás a közoktatásban. Ők rengeteget tudnák segíteni a mi munkákat is, például általuk tudomást szerezhetnek a családok a segélyekről, juttatásokról, lehetőségekről” – részletezte a közoktatás szociális hálójának alapvető gondjait Szalay Zsuzsanna.
Az iskolai tanácsadási rendszer túlterheltségére világított rá Ferencz-Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) szakmai alelnöke is. „Az online oktatás nem tudta teljes mértékben visszaadni azt a fajta – jó értelemben vett – kontrollt, odafigyelést, amit a fizikai jelenlétű oktatás tud biztosítani az iskolában.
– vélekedett a csíkszeredai pedagógus. A tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy a kisebb korú gyermekekre a család és a pedagógus is fokozottabban figyel, az óvodai és elemi oktatásban tehát erőteljesebb a szülők és pedagógusok ilyen fajta kontrollja. Az online oktatásban így a kockázati kategóriát elsősorban a kiskamaszkor jelenti, hisz ez az a kor, amikor a családok úgy gondolják, hogy önállóbbak a gyerekeik, és kevesebb következetesebb odafigyelésre van szükségük. „Holott az életkori sajátosságukból fakadó érdeklődés és kíváncsiság sok esetben elvonta a tanulásról a figyelmet az online oktatásban” – magyarázta az RMPSZ alelnöke. Ez megmutatkozik a tanulmányi eredményekben, vagy abban, hogy gyakran hiányoznak a digitális órákról, de az is megfigyelhető, hogy jobban bezárkóztak, és érdeklődőbbé váltak a nem feltétlenül pozitív üzenetű tartalmak iránt.
Az öt-nyolc osztályosok – csakúgy, mint a középiskolások – önmagukban voltak otthon, és jellemzően nem kapták meg a következetes odafigyelést. Ferencz-Salamon Alpár szerint ezzel a jelenséggel foglalkozniuk kell a közoktatásban dolgozó pszichológusoknak, nevelési tanácsadóknak, más szakembereknek, mert az online tér, mint sok minden más, függőséget tud kialakítani. „Bár jelmondatok szintjén sok minden ott van a közoktatásban, ezek közül kevés valósul meg. Ilyen többek között a túlterhelt nevelési tanácsadási rendszer átszervezése.
– magyarázta Ferencz-Salamon Alpár.
A középiskolások esetében az osztályközösségek sínylették meg az elszigetelődést, ami nagyon kikezdte a kohéziós erőt
Fotó: Árvai Károly/MTI
Az RMPSZ szakmai alelnöke úgy véli, az államnak fel kellene tudnia mérni, amit Finnországban vagy Észtországban már megtettek: hogy
Ennek érdekében szorosabb együttműködést, kölcsönös támogatást kell kialakítania a társadalmon belül a család és iskola között. Mindehhez azonban hiányoznak az oktatáspolitikai irányvonalak és az ezekhez hozzárendelt költségvetés.
„Amíg ezt nem tudatosítja magában az oktatási irányítás, a döntéshozás, addig sajnos esetlegesebbek a megoldások és azok hatékonysága is. Sok szakember szorgalmazza Romániában is – mind kisebbségi, mind többségi vonalon – hogy a digitalizáció hatására is oda kell figyelni. De szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a válság- és járványkezelési intézkedések, például a meghosszabbított vakáció hatásainak a magyarázása, illetve a tanévszerkezettel való elfoglaltságok közepette mikor lesz kész ebben a tekintetben is lépni a tanügyminiszter? Nem úgy gondolom, hogy nincs elég szakember a hazai közoktatásban vagy azon kívül, hanem nincs elég humán- és pénzügyi erőforrás szánva erre” – szögezte le Ferencz-Salamon Alpár.
Szerinte amíg ebben a tekintetben nincs előrelépés, addig nem tud mélyrehatóan foglalkozni a rendszer a jelenséggel, és a szorongó, lelki zavarokkal küzdő, függőségekkel élő gyerekek ott maradnak a tanintézetek vagy a család hatáskörében. Csakhogy nem mindegyik család vagy iskola képes egy ilyen helyzetet megfelelően kezelni.
A digitális oktatással kapcsolatban talán arról esik a legkevesebb szó társadalmi szinten, hogy miként hatott az elmúlt egy év a szülőkre, akik sok esetben munkájuk rovására maradtak otthon, hogy gyerekeik pedagógusai legyenek. Csíky Csengele, a marosvásárhelyi Magyar Szülők Szövetségének elnöke arról számolt be: négy éve, amióta a szülők képviselőjeként tevékenykedik, nem tapasztalt még ilyen szintű fáradtságot a szülők részéről. Úgy érzi, visszaesett az érdeklődés az oktatással kapcsolatban.
– magyarázta az édesanya.Eközben azt tapasztalja a saját gyerekein is, hogy nem akarnak iskolába menni, tanulni, kialakították a maguk kis zárt társaságát, öt-hat gyerekkel, és csak az érdekli őket, hogy együtt legyenek. „Nem a városi szórakozóhelyi együttlétre vágynak, hanem kint akarnak lenni nálunk, falun. A szerelmi életük sem kamaszosan történik, hihetetlen nagy frusztráltság van bennük. Nincs külső visszajelzés, ezért a személyiségfejlődésük is másként alakul. A hat gyerek közül három már nagykorú, a kamasz fiammal pedig teljesen új helyzet elé kerültem. Azt látom, hogy megváltoztak a társkeresési paraméterek is ezekben az időkben, mert ők is másként fejlődnek” – mondta el tapasztalatait Csíky Csengele.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap havonta megjelenő közhasznú tájékoztatási kiadványában, a Látótér legfrissebb számában látott napvilágot április 19-én.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
szóljon hozzá!