Györgypál Tamás: „Az Isten sok gyermeket megáld tehetséggel, talentummal. Mindig azt kértem tehetségesebb tanítványaimtól, hogy ők többet dolgozzanak, legyenek alázattal a szeretett sportáguk iránt, mert csak így lehetnek igazi nagy hokisok”
Fotó: Dobos László
Közel negyven éve dolgozik a csíkszeredai utánpótlásképzésben, 1983 óta több száz jégkorongozót nevelt ki, tanítványai közül többen meghatározó játékosok voltak a magyar és a romániai felnőtt válogatottban, Eduard Cășăneanu pedig aranyérmes lett az ifjúsági olimpián. Györgypál Tamás csíkszeredai jégkorongedzőt, pedagógust kérdeztük.
2021. március 01., 10:352021. március 01., 10:35
– Hogyan került kapcsolatba a jégkoronggal, hol játszott ifiként, majd felnőttként?
– Taplocán laktunk, de az első négy osztályt Csíkdánfalván végeztem, ahol nagyszüleim tanítók voltak. Ötödik osztálytól kerültem be Csíkszeredába, hokizni viszont későn, csak hetedik osztályos koromban kezdtem el, Mezey Imre tanár vezetésével. Öcsém (Györgypál Kadocsa, aki Svédországban futott be szép edzői karriert – szerk. megj.) már korábban hokizott, ő csábított el.
Kilencedik osztályban megalakult a híres Lyceum csapata a Matematika-Fizika (mai Márton Áron) Gimnáziumban, ahol a mi sportosztályunkba összegyűjtötték a korosztály legjobb csíki hokisait, de Gyergyóból és Felcsíkról is érkeztek tehetséges játékosok. Harmincan voltunk az osztályban, mindenki hokizott, ebből az osztályból kerültek ki a minden idők legjobb romániai hokisai közé tartozó játékosok: Antal Előd, Gál Sándor, Sólyom László, Bartalis Lajos, Nagy Zoltán, és a sort folytathatnánk.
Felnőtt szinten a Lyceum után játszottam Kolozsvár, Gyergyószentmiklós és később a Bukaresti Sportul Studențesc csapatában. Nem volt könnyű akkortájt a Testnevelési Főiskola nappali tagozatára bejutni, többször felvételiztem Kolozsváron, de ott a felvételinél a jégkorongot nem fogadták el, labdarúgás volt a választható szak a felvételinél, ahol nagyon lepontoztak, pedig tornából és anatómiából kiválóan teljesítettem. Letöltöttem a hosszú katonaságot, végül simán bejutottam a bukaresti főiskola nappali tagozatára, ott végeztem egyetemet testnevelés szakon. Az egyetem után kihelyeztek Vaslui megyébe, a Băcești nevű településre tanárnak, de ott már az elején elmondtam nekik, hogy nem fogok maradni. Pár hónap után sikerült átkerülnöm Kézdivásárhelyre, majd egy év után Mezey Imre segítségével a csíkszeredai sportiskolához. Azóta, az 1980-as évek elejétől ott tevékenykedem.
– Több hokis generációt kinevelt. Hogyan emlékezik vissza ezekre a csapatokra?
– Amikor az egyik edzőkolléga, Ferencz Jancsi bácsi átköltözött Magyarországra, átvettem a csapatát, vittem tovább.
A folytatásban pedig két korosztályt vittem ki teljesen, az óvodától a 12. osztályig, az 1986 utáni, illetve a 2000–2002-es generációt. Ez utóbbiakból szintén számos jó hokis került ki, az előbbi a Molnár Zsolt és Virág Csanád által fémjelzett csapat, az utóbbinak pedig Eduard Cășăneanu volt a vezéralakja, aki 2016-ban Lillehammerban aranyérmet nyert Romániának az ifjúsági olimpia jégkorongügyességi próbáján.
A harmadik sorunk 14 évesekből állt. Az első évben még nem, de a másodikban már a Steauán és a Sportklubon kívül szoros meccseket játszottunk a többi gárdával, igaz, akkor csak a Sportklubnak és a Steauának voltak idegenlégiósai. Emlékszem arra is, hogy Marius Gliga, a Steaua akkori edzője kérte játékosait, hogy kevésbé alkalmazzák a fizikai kontaktusokat a gyerekek ellen.
Szép emlék az is, hogy már az első csapatommal, az 1976 utániakkal cserekapcsolatot alakítottunk ki a magyarországi klubokkal. A magyar szövetség későbbi vezetője, a magyarországi hokisport fejlődésében oroszlánrészt vállaló Kovács Zoltán volt akkor a Budapesti KSI edzője, velük működtünk együtt, a gyerekeket családoknál szállásoltuk el. A KSI-ben játszott akkor a később szép karriert befutó Szuper Levente kapus. Mi az elején simán vertük őket, azonban amikor 12. osztályosok lettek a gyerekek, szorosak lettek a meccsek, mert ők járták a világot, jobban fejlődtek. A későbbi csapataimmal is rendszeresen számos külföldi tornán (Bled, Auronzo, Rosenheim) vettünk részt, aztán később elindulhattunk a magyar bajnokságokban, ahol az általam irányított csapatok mindig az érmes helyekért küzdöttek.
Régebb minden gyerek hokis akart lenni, rengetegen jelentkeztek, és a legjobbak megmaradtak. Azóta sokat bővült a sportágak palettája, kevesebb gyerek akar jégkorongozni, nagyon kicsi korban például sokkal többen választják a labdarúgást. Egy másik probléma a sportiskoláknál, hogy a jelenlegi törvények szerint egy tanárnak két csoportja kell legyen, holott szakmailag már nem vita, hogy egy csapattal legalább két edzőnek kellene foglalkoznia, és a kapusok mellé külön szakember kellene.
Fotó: Dobos László
– Nem gyúródott, nem szívesen vállalta a korosztályos válogatottak vezetését, de azért csak letett valamit ezen a téren is asztalra.
– Legtöbbször azért utasítottam vissza korosztályos válogatott edzői tisztségét, mert más elveket vallottam, nálam a korrektség, a gerincesség volt az első, a szövetségnél pedig sokszor történtek olyan dolgok, amibe nem egyeztem volna bele, például abba, hogy olyan bukaresti gyerekeket válogassanak be a vébékre utazó keretekbe, akiknek nem ott a helyük. Négy évig voltam az U18-as és az U20-as válogatott edzője.
ahol szép eredményeket értünk el, döntetlent játszottunk Lengyelországgal, és csak gyengébb gólkülönbség miatt estünk ki. Érdekesség a 2006-os januári, bukaresti U20-as vébé, ahová az utolsó pillanatban hívtak be. Az akkori vezetőedző a tanítványaimnak megtiltotta, hogy egymás között magyarul beszéljenek, ezért ők december végén buszra ültek és elindultak haza. Kurkó János György volt a szakszövetség akkori vezetője. Én éppen a családdal készültem szilveszterezni a Hargitán, amikor felhívtak telefonon. A bukaresti román sajtó mesterségesen felnagyította az esetet, etnikai konfliktust fabrikált. Én magyarul is tartottam az edzéseket a válogatottnál, mert a gyerekek 90 százalékának magyar volt az anyanyelve.
– Mi a véleménye a romániai, pontosabban a székelyföldi jégkorong-utánpótlás jelenlegi helyzetéről?
– Pénzügyileg a Székelyföldi Jégkorong Akadémia nagyon jól áll, kezében van minden adu, amin keresztül a fejlődést elő tudja segíteni.
Én nem látom jónak az ott állandó jelleggel történő edzőcseréket. Egy évig edzek egy csapatot, majd átveszek egy másik csapatot. Mindenki vet a másikra, nem vonható felelősségre végül senki. A jelenleg az U18-as csapaton kívül majdnem minden magyar bajnokságban részt vevő akadémiai csoport a második vagy harmadik értékcsoportban szerepel, és ez semmiképpen sem előrelépés. Ha visszagondolok, hogy a jégkorong-akadémia megjelenése előtt a Csíkszeredai ISK csapatai minden korosztályban az első öt között voltak a magyar bajnokságban,
– Többször, több helyen elhangzott, hogy a hokis akadémiát nem Karcfalván, hanem Csíkszeredában kellett volna létesíteni. Mi a véleménye erről?
– Politikai döntés volt, a szakmát nagyon nem kérdezték meg erről. Az első fázisban még Ráduly Róbert Kálmán akkori csíkszeredai polgármester és Zsigmond Barna Pál konzul is úgy szerette volna, hogy Csíkszeredában létesüljön a Székelyföldi Jégkorong Akadémia, de aztán más érdekek érvényesültek. Bizonyos fokig végül meg is értettem ezt a döntést.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő sportkiadványában, az Erdélyi Sportban látott napvilágot február 23-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!