A nyáron szedett fenyőfélék ennyire értek össze tavaly szilvaízfőzésig (archív felvétel)
Fotó: Beliczay László
A méhek ilyentájt hordják be a fenyőmézhez az édes harmatot. A régi asszonyok szintén ebben az évszakban gyűjtötték és dolgozták fel a fenyőújulásokat, hogy mire beköszönt a náthaszezon, megérjen a vitaminokban, cseranyagokban bővelkedő varázsital, a hörghurut házi gyógyítója.
2020. június 06., 15:272020. június 06., 15:27
A fenyőrügy- vagy -tobozszirup nyersen érlelve a leghatásosabb kanalas házi patikaszer. A forrázott vagy főzött variáns inkább szörp minőségű, hígítható, ám gyógyereje ekkor sem elhanyagolható. Az oroszhegyi Vass család ezekben a napokban gyűjti a hozzávalókat.
A moldvai, a székelyek által kalegereknek nevezett szerzetesek a fenyőtoboz-elixír valódi tudorai. Igaz, nem árulják el titkos tudományuk legfontosabb apróságait, de annyit igen, hogy a mézzel rétegelt piros fenyőtobozt tartalmazó ballonokat fekete zacskóba bugyolálva ássák el – a földben érik legalább fél évig. Aztán üvegcsékben forgalmazzák, elsősorban tüdőbántalmak gyógyítására, természetes köptetőként, továbbá általános roboráló avagy nyugtatószerként, és köszvényre is.
Nincs az a gyermek, aki ne jó szívvel venne részt a fenyőtoboz és -rügy befőzésének műveleteiben. Már maga a gyűjtés is felér egy kirándulással, hiszen olyan helyre érdemes elmenni érte, ahol bizonyosak lehetünk afelől, hogy nem szennyezett a levegő és nem éri por a fákat. Ebben az esetben nem is kell mosni a tobozt, a fenyőbojtot.
Ehhez egy nagy befőttesüvegben mézzel vagy cukorral alaposan le kell rétegelni a tobozokat, és pár hétig napon érlelni. Különleges látvány, ahogyan – mint a sűrű méz – lecseppen és összegyűl az üveg alján a varázsital, amit sötét üvegekben, hűvös helyen tárolunk. Tényleg minden cseppje orvosság, otthon nem is kaptunk belőle, csak ha kapart a torkunk, akkor is egy-egy kiskanálnyit.
A kicsepegtetett csalókákat leforrázta édesanyánk, egy napig állni hagyta, és abból főzött hígítható szörpöt. Hasonlóképpen készített nagy fazéknyi frissen szedett piros tobozból téli szirupot. Annyi lobogó vízzel öntötte fel, amennyi ellepte. Másnap a leszűrt léhez ízlés szerinti mennyiségű citromsót adagolt. Cukor nélkül fél órán át főzte, majd literenként 80 dkg cukorral újabb fél órát hevítette, miközben a képződő habot szűrőkanállal leszedegette. Még forrón üvegekbe töltötte, és száraz dunsztban hagyta kihűlni. Jótékony hatását ismerve ez a recept volt a legelső, amit beírtam saját gyűjteményembe.
Az oroszhegyi Vass család udvari lugasában fél évig érik a fenyőtobozt, -rügyet és -porzót, méz- és cukorréteget tartalmazó finomság, amit házi gyógyszer gyanánt alkalmaznak télen. Éva azt is elmondta, hogy piros és zöld tobozból, fenyőrügyből egyaránt főz szörpöt. A rügyet leforrázva másnapig állni hagyja, kicsavarja és literenként egy kiló cukorral addig főzi, amíg a tejszerű lé áttetsző lesz. Ízesítőnek olykor citromot is használ. A tobozt viszont addig kell főzni, amíg szétesik. A szirup megfázásra, nyákoldásra, köhögésre alkalmazható. Felhasználható hozzá a luc-, jegenye-, vörös- és ezüstfenyő fiatal hajtása, vagy vegyesen. Vass Éva kóstolt már tobozlekvárt is, tervezi, hogy kipróbálja ennek főzését is.
Még üde zöld a fenyőújulás, érdemes most begyűjteni a legjobb köhögéscsillapító alapanyagait. Készítsék örömmel, használják egészséggel!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!