Székelyföld alatt érthetjük Hargita és Kovászna megyét vagy Hargita, Kovászna és Maros megyét, az egykori Maros-Magyar Autonóm Tartomány területét vagy a jelenlegi magyarlakta részeket, esetleg azokat a területeket, ahol a népszavazáson magukat székelynek vallók élnek.

Kié lehet az elkészült brand?

Ha ezt sikerül meghatározni, akkor el kell dönteni, ki a márka tulajdonosa: ki felel a brandépítésért, ki rendeli meg, fizeti ki, dönt arról, hogy a több márkázási terv közül melyik lesz a végleges, majd kezeli a kész brandet. A települések és megyék esetében a törvény előírja, hogy a helyi, illetve a megyei önkormányzat a márkatulajdonos. Romániában viszont a megyék fölött nincs olyan kiterjedtebb közigazgatási szint és egység, amely egy egész régió márkatulajdonosa lehetne. A szakember szerint a meglévő fejlesztési régiók erőltetettek, mesterségesen összeférceltek, például a központi fejlesztési régióban van három magyar, illetve székely megye, két többnyire szász hagyományú megye van, a központja pedig a Fehér megyei Gyulafehérvár, amely a vezetés meghatározása szerint a románok spirituális fővárosa.

Kádár Magor egyébként részt vett Románia gazdasági imázsának felépítésében, elmondása szerint azt a gazdasági és fejlesztési minisztérium koordinálta, mert annak feladata a befektetők vonzása, az ország gazdasági lehetőségeinek kifelé történő kommunikálása.

Ugyanakkor gazdasági szempontból is lehet brandépítésre gondolni akkor, ha a potenciális befektetők előtt egységes térségként akarjuk bemutatni a régiót. A kettő között különbség van, hiszen a turisztikai népszerűsítés egy szélesebb csoportot kell megszólítson: látogatók érkezhetnek a szomszédos országokból, egész Európából vagy más kontinensről, de megszólíthatjuk vele a nagyvilágban élő magyarokat is. A beruházók csoportja ehhez képest egy szűkebb réteget jelent, és az őket célzó márkázás során sokkal több adatra, elemzésre, illetve más típusú infrastruktúrára van szükség, fejtette ki a szakértő.

A márkaépítés során ugyanakkor elsődleges fontosságú a belső célcsoport, vagyis az ott élő közösség. Meg kell vizsgálni, hogy a Székelyföldön élők mit gondolnak Székelyföldről, miként viszonyulnak hozzá, mit tartanak értéknek, mi az, amivel együtt tudnak élni, ami kifejezi az identitásukat. Kádár Magor úgy véli: mindenképpen be kell vonni a helyieket a brandépítésbe. Ha azt magukénak érzik, növeli a komfortérzetüket, és szívesebben maradnak, élnek, dolgoznak vagy költöznek egy olyan térségbe, amelyik kommunikál magáról, az előnyeiről, erősségeiről.

Együttműködésből egység

A kommunikációs szakember a székelyföldi márkaépítésre vonatkozó eddigi próbálkozásokat is hasznosnak tartja, hiszen ezekből számos tanulságot lehet leszűrni. Meg lehet tudni például, hogy a belső csoport hogyan vélekedik a térségről, mit tekint értéknek, tehát korábban tulajdonképpen feltérképezték a márkázás lehetőségeit. Az eddig összegyűjtött adatok, információk mind hasznosak, ebből a megközelítésből egyetlen brandépítési kezdeményezés sem vallott kudarcot, ezek mind előbbre vitték a folyamatot, magyarázta.

Hasonló megközelítésre van példa a világban, a közelben is: Magyarországon a járásnál nagyobb, de a megyénél kisebb és azokon átnyúló régiókat egy közös elem, például a termálvíz alapján határozzák meg, és ezt a vonzerejét mutatják meg a turistáknak. Romániában erre kevés jó példa van, pedig Székelyföld, a szász vidék, Máramaros vidéke vagy Bukovina megyéken átnyúló régiók, önmagukban népszerűsíthetők és felhelyezhetők a turisztikai térképre.

A szakember szerint az országos helyreállítási terv alapján kialakított tematikus utak létrehozása is jó kezdeményezés, van benne fantázia, és logikai egységként kezeli a régiókat. A kastélyok útja, az erdélyi kúriák útja, az erődtemplomok útja, a hagyományos gasztronómia útja vagy a hagyományos építészettel rendelkező falvak útja mind hatékonyan promoválható, és ezekre felépíthető egy közös arculat. „Ha létrejönnek a desztinációmenedzsment-ügynökségek, ezek lehetnek a márkatulajdonosok. Akkor már egy lépéssel előrébb leszünk, ha tudjuk, ki a téma felelőse, kit kell támogatni, illetve számonkérni az elvégzett vagy el nem végzett munkáért” – tette hozzá a szakember.

– magyarázta a kutatómérnök, aki maga is nyitott lenne az együttműködésre a brand megalkotásánál.

Székelyföld lehetne a digitális és a tradicionális ötvözete

Csala Dénes Székelyföldet egy technológiai központként tudná elképzelni. Úgy véli, ez részben megvalósult már, hiszen elsősorban a kolozsvári élet drágulása miatt szélesedett a technológiai és informatikai cégek palettája, illetve elkezdtek terjeszkedni. „Székelyföld a digitális és a tradicionális ötvözete lehetne. Akkor tudunk hosszú távra tervezni, ha megértjük és felkaroljuk a hagyományainkat, majd digitális eszközökkel marketingeljük” – magyarázta.

A kutató szerint az igaz, hogy sokszor ajánlott a bevált modellek másolása, ebben az esetben viszont nem biztos, hogy nálunk is működne, ami máshol igen. „Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy az egységes demokratikus vezetés kellene az összefogó erő legyen. De mivel Romániában országos szinten alacsony a politikumba vetett bizalom, ezért minél politikamentesebb, annál sikeresebb lehet a projekt” – fejtette ki.

Ugyanakkor úgy véli, mernünk kell a székelyföldről elszármazott, szerte a világban élő, így más perspektívákkal rendelkező emberektől ötletet és tudást meríteni egy ilyen terv összeállításához.

A karnagy úgy látja, Székelyföld sokszínűségét nehéz egységesíteni, viszont szükség lenne arra, hogy egy-egy területen, például a székely vendéglátásban – a szálláshelyeken, a gasztronómiában – meglegyen a hagyományos értékekkel kapcsolatos elvárás. Szerinte a korlátozott pénzügyi lehetőségek és a botorkáló ízlésvilág miatt születnek olyan melléfogások, amelyek rontják a térség megítélését.

„Nincs szükség a modern bóvlira, gombnyomásra működő ajtóra, tujával beültetett kertekre, amikor a deszkakerítés, a székely kapu, az egres- és ribizlibokrok visszahozhatják a régi Székelyföld hangulatát” – fogalmazott Haáz Sándor.

A karnagy hasznosnak találná egy olyan honlap elindítását, ahol a jó és rossz példákat felsorakoztatva lehetne segíteni a vállalkozókat. Ezt a feladatot szerinte egy székelyföldi régióban működő bizottságnak kellene felvállalnia.

Ha mégis sor kerül ilyesmire, akkor általában az egyébként előremutatóan turisztikai vásárokon jelenik meg a közös Székelyföld stand.

„Az a baj, hogy nem egy csónakban evezünk, hanem mindenki kapitány” – fogalmazott Fazakas Szabolcs. Azt is elmondta: az elmúlt évtizedben rengeteg logó, hűtőmágnes készült, ám a túl sok elem összezavarja az embereket, ezek helyett egységes megjelenítésre lenne szükség.

Meglátása szerint a márkát előbb fel kell építeni, majd áldozni kell rá, tudatos reklámkampányt szervezni a médiában, online felületeken, hogy a brand beleégjen az emberek tudatába. A három megye összepótolhatna, és végigvihetnének egy erős brandépítést, egy kemény reklámkampányt.

„Mi a Székelyföldi Legendáriummal, a Mini-Erdély Parkkal ehhez hozzájárultunk. A rajzfilmet lefordítjuk tíz nyelvre, de nekünk nem a brandépítés a szakterületünk” – összegezte Fazakas Szabolcs.

– fogalmazott.

Bármely országreklámra is gondol, amit látott, naplementés, tiszta vizes, táncos, roskadozó asztalú csodavilág mutatkozik meg benne.

„Na de a mai turistát nem is a valóság érdekli, hanem csak és kizárólag saját maga a valóságban, bárhová is megy. Unalmat akar űzni, szórakozni akar, a maga igényeit kiszolgálva látni – úgyhogy ha Székelyföld úgy is megjelenik a reklámokban, mit a testi-lelki kényeztetés, szórakoztatás, egészségmegőrzés helye, azzal biztosan nem lehet tévedni” – összegezte Botházi Mária.