Egy elúszott év története: a bürokrácia és a tehetetlenség útvesztőjében a tavaly átadott fedett uszoda Marosvásárhelyen

Ha az utóbbi egy hónap vizes világeseményeit, illetve a felnőtt úszóvébén, majd ifi Európa-bajnokságon David Popovici és társai által elért eredményeket vesszük figyelembe, ismét megbizonyosodhatunk, hogy Románia az ellentmondások országa. Az az állam, amely Európa egyik legsilányabb fedettuszoda-hálózatával is képes bajnokokat termelni.

Míg a megyeközpontok egynegyede rendelkezik olimpiai méretű medencével, a hatóságok megengedik maguknak azt a luxust, hogy a meglévő létesítményeket is zárva tartsák.

A legnagyobb sportkomplexumot, a Bukarest melletti Otopeni egy éve „száradó” uszodáját csak a junior Eb-nek sikerült feltöltenie vízzel és élettel. A marosvásárhelyi medence tizenkét hónap után is „uszodamúzeum” stádiumban vesztegel.

Ami ezelőtt egy évvel rossz viccnek tűnt, tizenkét hónap alatt kiderült, hogy valójában egy halálkomoly rémálom. Fél évszázados várakozás után Marosvásárhelynek végre megadatott, hogy a munkálatok befejezése után, 2021. július 13-án aláírják az átvételi jegyzőkönyvet.

Ezt követően, július 30-án megkötötték az átadás-átvételi protokollumot is az Országos Beruházási Társaság (CNI) és a Mureșul Sportklub között, melynek során a klub átvette az olimpiai medencét és a hozzá tartozó telket.

Az eseményen csaknem tizennyolc, jobbára RMDSZ-es politikus sorakozott fel, és csak az ollók korlátozott száma akadályozta meg mindannyiukat, hogy elvágják a szalagot.

A mikrofonból és a képletes piros szőnyegből még így is kijutott az összesnek, ellentétben az egykori sportolókkal, akiket az őrök még csak az épület közelébe sem engedtek. A tizenkilencedik személy, Coroş László egy vérbeli, olimpiai játékokat is megjárt sportember volt, az uszodatulajdonos Mureşul Sportklub volt elnöke.

Az eseményen részt vett az utódja, Cosmin Pop is, akinek bukaresti felettesei és a város elöljárói nem kis meglepetést tartogattak: a minisztérium alárendeltségében lévő klub vezetője akkor és ott tudta meg, hogy a szaktárca és a városháza közötti háttéregyezség alapján az uszodát – amelynek megvalósításáért évekig majdhogynem heti rendszerességgel kilincselt valamelyik fővárosi hivatalban – nem a Mureşul, hanem az önkormányzat nevére készülnek íratni.

– fogalmazott rendkívül diplomatikus módon lapunknak az avató napján a klubelnök. Cosmin Pop ma is ugyanígy gondolkodik: nem zavarja, hogy a város majd átveszi a sportbázist, azt tartja a legfontosabbnak, hogy az uszoda végre nyissa már meg kapuit a sportolók előtt. „Tizenhárom éves munkánk van benne, a lényeg, hogy már lássuk, hogy itt edzhetnek a gyermekeink” – adott hangot reményének a klubvezető.

A vásárhelyi fedett uszoda története az 1970-es évek elejére nyúlik vissza. Az építés gondolata mintegy fél évszázaddal ezelőtt született meg, amikor úszók, vízilabdázók és szüleik a kor divatjának megfelelően közmunkázni kezdtek, és két kezükkel ásták ki a majdani medence alapját.

A Kinizsi Pál utcai sportiskola udvarán jó ideig tátongott a gödör, azonban kibetonozása helyett, jó pár év múlva, a hatóságok visszatömték, majd aszfaltburkolattal borították. Téli időszakban a sportolóknak 1984 őszéig egyetlen edzési lehetőségük adódott: az orvosi egyetem alig 12 méter hosszú, egykori hullaáztatója.

Fedett uszoda építése szempontjából Marosvásárhelyt olyan települések előzték meg, mint Nagybánya, Brăila, Resicabánya, Buzău, Bákó, Târgovişte, ahol a vizes sportoknak szinte semmiféle hagyományuk nem volt.

Székelyföld egykori fővárosa kénytelen volt beérni az ígéretekkel és a dicső múlttal. Azzal a múlttal, amely számos úszót és vízilabdázót termelt a román válogatottnak. A város olimpikonjai – Deák Gyula, id. Kelemen Atilla, Nagy Poczó Gábor, Bordi János, Simon Ferenc, Both Mária, Daróczy László, Tóth-Pál József – annak a kiváló vásárhelyi úszó- és vízilabdaiskolának voltak a sportolói és edzői, amely az ’50-es években uralta a hazai mezőnyt.

Elődjük az a Hazai Kálmán volt, aki 1936-ban Berlinben a magyar vízilabdacsapatával nyert olimpiai aranyat. Méltó utódjuk, Trandafir Norbert három ötkarikás játékon képviselte Marosvásárhelyt és Romániát, persze úgy, hogy más városban készült.

Visszakanyarodva a tavaly nyári csinnadrattára és a masszív RMDSZ-es jelenlétre, el kell mondanunk, hogy a szövetség képviselői joggal érezhették úgy, hogy az összes hazai politikai párt közül ők tettek a legtöbbet az uszoda ügyének előmozdításáért.

Ezért be is zsebelték választóik dicséretét, valamint az ifjú vásárhelyi sportolók háláját. Felsőbb utasításra utóbbiak a fűtetlen és zavaros vízben úszó, vízilabda- és vízibalettbemutatót tartottak, miközben a félrevonult célközönségük egy része már rég az evés-ívásnál tartott.

Most, amikor az egyéves kiesést is ugyanazoknak a személyeknek kellene felvállalniuk, hiszen a sportminisztériumot, a várost, az országos kataszteri hivatalt és nem utolsósorban miniszterelnök-helyettesi pozícióból a kormányt irányítják, hallgatnak, hárítanak, egymásra mutogatnak.

Kelemen Hunor kormányfőhelyettes válaszolt volna, de amint megtudta, hogy a kérdés a vásárhelyi „uszodamúzeumra” vonatkozik, rögtön elzárkózott.

„Ezt a kérdést először a polgármesternek, utána a miniszternek kell feltenni. Erre kizárólag ők tudnak érdemben választ adni” – jelentette ki. A múlt év júliusában még úgy tűnt, Kelemennek is köze van a dolgokhoz, egyébként nem tartott volna díszbeszédet, nem vágott volna szalagot, nem érkezett volna saját filmező stábbal a helyszínre, és nem posztolt volna a sikertörténetről.

Mivel amúgy is kíváncsiak lettünk volna Soós Zoltán marosvásárhelyi polgármester és kommunikátor csapatának az álláspontjára, megfogadtuk az RMDSZ-elnök tanácsát. Két kérdést tettünk fel: egyrészt az érdekelt volna, miben látja a polgármesteri hivatal a megnyitás – még romániai szinten is hosszúnak tűnő – késését, másrészt arra szerettünk volna választ kapni, hogy történt-e olyasmi, ami esetleg a városháza vagy döntéshozó testülete téves, késői, netán elhamarkodott döntésén vagy hibáján múlott, de utólag sikerül vagy már sikerült helyrehozni.

Az írásban feltett kérdésekre szintén írásban érkezett a válasznak szánt másfél mondat.

„Tájékoztatjuk, hogy az olimpiai medence nem képezi Marosvásárhely municípium tulajdonát. Ezért arra kérjük, forduljanak közvetlenül a Mureşul Sportklubhoz, amelynek ügykezelésében van” – áll a kérdés feltevését követő negyedik napon érkezett válaszban, amelynek megfogalmazásához és aláírásához a városháza két vezető beosztású munkatársat vett igénybe: Cosmin Blaga aligazgatót és Aurel Trif osztályvezetőt.

Amikor már napok óta úgy tűnt, Novák Eduárd sportminiszter elérhetetlen, Barabási Antal Szabolcsnál próbálkoztunk. Tudatában voltunk annak, hogy ő a mezőgazdasági minisztérium államtitkára, de reméltük, mégiscsak van némi köze a Maros-parti beruházáshoz. Elvégre tavaly júliusban őt is ott találhattuk a díszesen feszítő RMDSZ-es politikusok sorában.

Megkeresésünkre őszintén megvallotta, hogy ő csak a mezőgazdasághoz és az állattartáshoz ért.

Az agrártárca államtitkárának becsületére szóljon, hogy mindezek ellenére megígérte, utánanéz a dolgoknak és készségesen tájékoztat. Ehhez azonban hozzá kell fűznünk, hogy mindez június 24-én történt, és az azóta eltelt időszakban nem jelentkezett.

Szerencsére július elején előkerült az addig szabadságát töltő sportminiszter. Novák Eduárd elmagyarázta, hogy az átadást követően a Mureșul SK elvégezte a földtani méréseket, és az ingatlant a román államhoz tartozó és a sportminisztérium által adminisztrált közterületként telekkönyvezte. Csakhogy mindez nem ment úgy, mint a karikacsapás.

– mutatott rá a sporttárca csíki vezetője. Sajtóinformációink szerint a Maros megyei kataszteri hivatalnál is kötötték az ebet a karóhoz: semmiképp nem akarták a Mureșul nevére úgy telekelni az uszodát, hogy az iratokban a minisztérium is szerepeljen. Holott nem magán- és nem is önkormányzati klubról van szó, hanem a szaktárcának alárendelt jogi entitásról.

Miután nagy későre mégiscsak telekkönyvezték a sportbázist, a minisztérium előterjesztett egy kormányhatározat-tervezetet, amellyel a beruházás állami közterületté vált, aktualizálták a leltári értékét, és módosították a műszaki adatait.

A 2022/708-as számú kormányhatározat ez év június 3-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben.

Ennek értelmében a szaktárca átadta az ingatlant a Mureșulnak, az erről szóló átadási-átvételi protokollumot június 16-án írták alá. Szintén a jogi bonyodalom része, hogy a közigazgatási törvénykönyv és a 2006/1705-ös kormányhatározat értelmében a sportminisztériumnak kötelessége volt aktualizálni a pénzügyminisztériumtól átvett állami közterületet. Ezt pedig csak jogszabály előterjesztésével lehetett elvégezni.

Mindeközben Marosvásárhely önkormányzata sem ült tétlenül, hiszen nem mondott le az uszoda korábban hangoztatott megszerzéséről. Néhány hónap leforgása alatt két tanácsi határozatban is igényelte a létesítmény átvételét: először múlt év nyarán, másodjára idén tavasszal. A „repetának” több magyarázat is van – mindkettő a logika határain túl.

Egyrészt azért kellett újra benyújtani a kormányhoz címzett, azonos tartalmú kérést, mert időközben változott a minisztérium megnevezése. Pedig azt senki nem vitatja, hogy a jelenlegi sporttárca a korábbi ifjúsági és sportminisztérium jogutódja volna. Másrészt a tanácsi határozatokba néhány hiba csúszott be – erre már Thomas Moldovan, a sportminisztérium államtitkára hívta fel a figyelmünket.

– magyarázkodott a lapunk által megkeresett Moldovan, akitől nemcsak a Szociáldemokrata Párt által tisztségbe juttatott államtitkárként, hanem marosvásárhelyi sportemberként is nagy a közösségi elvárás. Míg az említett válaszlevélben a városháza mindenféle felelősséget hárít, 2021 nyarán, amikor ugyanúgy nem az önkormányzat tulajdonát képezte a fedett uszoda, a polgármesteri hivatal vezetői egészen más szemszögből közelítettek a kérdéshez.

Azon túl, hogy merész és szép terveket szőttek, Harai István személyében potenciális vezetőt is találtak a még át sem vett létesítménynek. Mi több, Marosvásárhely polgármesteri hivatalának annyira „nincs semmi köze” az uszodához, hogy az átvételi szándékot alátámasztó dokumentáció összeállítására is a kiszemelt személyt kérték fel. A 2021. július 30-ai szalagvágást követő pezsgőzésen a polgármester egy pillanatig sem rejtette véka alá, hogy a kampányban mellé álló egykori vízilabdázót, oktatót, edzőt és klubmenedzsert szeretné a menedzseri tisztségben látni.

– pontosított lapunknak a valóban rendkívül gazdag vizes múlttal rendelkező Harai, akinek egyelőre be kell érnie az önkormányzati tulajdonban lévő Dózsa György utcai kis, 25 méteres uszoda ügyvezetésével. Az olimpiai uszodának nemhogy igazgatója, jelen pillanatban még személyzete sincs. Illetve nemsokára lehet, de nem a városi önkormányzat, hanem a Mureşul részéről.

Mivel az állami szektorban július elsejétől befagyasztották az állásokat, ahhoz, hogy ne fusson ki a határidőből, a sportklub hirtelenjében meghirdette a minisztérium által jóváhagyott tizenöt posztot. Pontosabban csak tizennégyet, mert az egyiket edzői állásra „váltotta fel”.

Ugyanis a klub papíron évek óta rendelkezik úszószakosztállyal, ám valójában nem foglalkoztatott egyetlen edzőt sem, mint ahogyan saját úszói sem voltak.

Azt leszámítva, hogy nem akadt pályázó minden egyes posztra, komoly aggályokat vet fel az is, hogy egy tizennégy fős személyzet miként tudna megbirkózni hétfő hajnaltól vasárnap estig egy két medencével és 800 férőhelyes lelátóval rendelkező fedett uszoda minden igényt kiszolgáló működtetésével. Cosmin Pop klubelnök szerint: valahogy.

Viszont vannak más kérdőjelek is: nem tudni pontosan, a szaktárca és általa a klub a fizetésre szánt alapon kívül mekkora összegből gazdálkodhat. Merthogy egy ilyen létesítmény viszi a pénzt és nem hozza, az nem kérdéses. Még akkor sem, ha az önkormányzat kiszemelt menedzserétől tavaly azt kérdezte a városháza egyik igazgatója, hogy leendő vezetőként miként próbálná nyereségessé tenni az uszodát.

Az egyéves helyben topogást kommentálva Borbély László nemtetszését fejezte ki. „A vezetői tisztségben lévő embereknek a jó szándékon kívül egyébre is szükség volna. Elvégre ez egy olyan ország, ahol mindent el kell járni, ha kidobnak az ajtón, vissza kell mászni az ablakon” – vélekedett az a marosvásárhelyi RMDSZ-es politikus, aki miniszterként, majd parlamenti képviselőként akár az uszoda szülőatyjának tekinthető.

Borbély volt az, aki 2007-ben Anatol Grinţescu, a Román Vízilabda-szövetség azóta elhunyt főtitkára társaságában felkereste Călin Popescu-Tăriceanu akkori kormányfőt és meggyőzte a medenceprogram elindításának fontosságáról. Ennek tudható be, hogy az eltelt másfél évtizedben a központi költségvetésből országszerte 34 fedett uszodát sikerült építeni.

Ezek közül három létesítmény 800 vagy annál is több férőhelyes.

Az építkezésről szóló kormányhatározat egyik aláírója maga Borbély László volt. A valamikori közmunkaügyi és területrendezési miniszter nem érti, miért tartott fél évig a telekelési procedúra, hogy nem lehetett előbb tisztázni a terület jogi helyzetét. Miként azt sem, hogy a polgármesteri hivatal miért ragaszkodott a létesítmény azonnali átvételéhez.

„Én még akkor javasoltam, hagyjuk, hogy az uszodát nyissa meg és üzemeltesse be a minisztérium klubja, a Mureşul, és menet közben vegyük át tokostól-vonóstól. Hála istennek, erre a városházán is rájöttek, de meglehetősen nagy késéssel. A hivatalban azt hitték, hogy mindent el tudnak intézni egyik napról a másikra. Hát nem” – vonta le a következtetést az RMDSZ egyik legtapasztaltabb csúcspolitikusának számító Borbély László. Aki szerint meg lehetett volna menteni a strand területén lévő régi, szintén 50 méteres, nyolcsávos nyitott medencét is – ez viszont már más kérdés tárgya.

Borbély rendkívül szerencsésnek tartja, hogy a július elsejétől életbe lépett és kimondottan a közszférára vonatkozó alkalmazási stop előtt a szaktárca költségvetésbe foglalta a majdani személyzet fizetésalapját.

Azonban nemcsak a bérezéshez, hanem a működtetéshez is pénzre van szükség. Hogy mikortól? Erre még senki nem tud pontos választ adni. Az ifi David Popovici személyében egy kétszeres felnőtt világbajnokot adó, uszodák nélküli országban ez talán nem is meglepő.