Egy elúszott év története: a bürokrácia és a tehetetlenség útvesztőjében a tavaly átadott fedett uszoda Marosvásárhelyen

A legnagyobb sportkomplexumot, a Bukarest melletti Otopeni egy éve „száradó” uszodáját csak a junior Eb-nek sikerült feltöltenie vízzel és élettel. A marosvásárhelyi medence tizenkét hónap után is „uszodamúzeum” stádiumban vesztegel.

A mikrofonból és a képletes piros szőnyegből még így is kijutott az összesnek, ellentétben az egykori sportolókkal, akiket az őrök még csak az épület közelébe sem engedtek. A tizenkilencedik személy, Coroş László egy vérbeli, olimpiai játékokat is megjárt sportember volt, az uszodatulajdonos Mureşul Sportklub volt elnöke.

Az eseményen részt vett az utódja, Cosmin Pop is, akinek bukaresti felettesei és a város elöljárói nem kis meglepetést tartogattak: a minisztérium alárendeltségében lévő klub vezetője akkor és ott tudta meg, hogy a szaktárca és a városháza közötti háttéregyezség alapján az uszodát – amelynek megvalósításáért évekig majdhogynem heti rendszerességgel kilincselt valamelyik fővárosi hivatalban – nem a Mureşul, hanem az önkormányzat nevére készülnek íratni.

– fogalmazott rendkívül diplomatikus módon lapunknak az avató napján a klubelnök. Cosmin Pop ma is ugyanígy gondolkodik: nem zavarja, hogy a város majd átveszi a sportbázist, azt tartja a legfontosabbnak, hogy az uszoda végre nyissa már meg kapuit a sportolók előtt. „Tizenhárom éves munkánk van benne, a lényeg, hogy már lássuk, hogy itt edzhetnek a gyermekeink” – adott hangot reményének a klubvezető.

Székelyföld egykori fővárosa kénytelen volt beérni az ígéretekkel és a dicső múlttal. Azzal a múlttal, amely számos úszót és vízilabdázót termelt a román válogatottnak. A város olimpikonjai – Deák Gyula, id. Kelemen Atilla, Nagy Poczó Gábor, Bordi János, Simon Ferenc, Both Mária, Daróczy László, Tóth-Pál József – annak a kiváló vásárhelyi úszó- és vízilabdaiskolának voltak a sportolói és edzői, amely az ’50-es években uralta a hazai mezőnyt.

Elődjük az a Hazai Kálmán volt, aki 1936-ban Berlinben a magyar vízilabdacsapatával nyert olimpiai aranyat. Méltó utódjuk, Trandafir Norbert három ötkarikás játékon képviselte Marosvásárhelyt és Romániát, persze úgy, hogy más városban készült.

Hallgatás, hárítás, ámítás

Visszakanyarodva a tavaly nyári csinnadrattára és a masszív RMDSZ-es jelenlétre, el kell mondanunk, hogy a szövetség képviselői joggal érezhették úgy, hogy az összes hazai politikai párt közül ők tettek a legtöbbet az uszoda ügyének előmozdításáért.

Ezért be is zsebelték választóik dicséretét, valamint az ifjú vásárhelyi sportolók háláját. Felsőbb utasításra utóbbiak a fűtetlen és zavaros vízben úszó, vízilabda- és vízibalettbemutatót tartottak, miközben a félrevonult célközönségük egy része már rég az evés-ívásnál tartott.

Most, amikor az egyéves kiesést is ugyanazoknak a személyeknek kellene felvállalniuk, hiszen a sportminisztériumot, a várost, az országos kataszteri hivatalt és nem utolsósorban miniszterelnök-helyettesi pozícióból a kormányt irányítják, hallgatnak, hárítanak, egymásra mutogatnak.

„Ezt a kérdést először a polgármesternek, utána a miniszternek kell feltenni. Erre kizárólag ők tudnak érdemben választ adni” – jelentette ki. A múlt év júliusában még úgy tűnt, Kelemennek is köze van a dolgokhoz, egyébként nem tartott volna díszbeszédet, nem vágott volna szalagot, nem érkezett volna saját filmező stábbal a helyszínre, és nem posztolt volna a sikertörténetről.

„Tájékoztatjuk, hogy az olimpiai medence nem képezi Marosvásárhely municípium tulajdonát. Ezért arra kérjük, forduljanak közvetlenül a Mureşul Sportklubhoz, amelynek ügykezelésében van” – áll a kérdés feltevését követő negyedik napon érkezett válaszban, amelynek megfogalmazásához és aláírásához a városháza két vezető beosztású munkatársat vett igénybe: Cosmin Blaga aligazgatót és Aurel Trif osztályvezetőt.

Amikor már napok óta úgy tűnt, Novák Eduárd sportminiszter elérhetetlen, Barabási Antal Szabolcsnál próbálkoztunk. Tudatában voltunk annak, hogy ő a mezőgazdasági minisztérium államtitkára, de reméltük, mégiscsak van némi köze a Maros-parti beruházáshoz. Elvégre tavaly júliusban őt is ott találhattuk a díszesen feszítő RMDSZ-es politikusok sorában.

Az agrártárca államtitkárának becsületére szóljon, hogy mindezek ellenére megígérte, utánanéz a dolgoknak és készségesen tájékoztat. Ehhez azonban hozzá kell fűznünk, hogy mindez június 24-én történt, és az azóta eltelt időszakban nem jelentkezett.

– mutatott rá a sporttárca csíki vezetője. Sajtóinformációink szerint a Maros megyei kataszteri hivatalnál is kötötték az ebet a karóhoz: semmiképp nem akarták a Mureșul nevére úgy telekelni az uszodát, hogy az iratokban a minisztérium is szerepeljen. Holott nem magán- és nem is önkormányzati klubról van szó, hanem a szaktárcának alárendelt jogi entitásról.

Miután nagy későre mégiscsak telekkönyvezték a sportbázist, a minisztérium előterjesztett egy kormányhatározat-tervezetet, amellyel a beruházás állami közterületté vált, aktualizálták a leltári értékét, és módosították a műszaki adatait.

Ennek értelmében a szaktárca átadta az ingatlant a Mureșulnak, az erről szóló átadási-átvételi protokollumot június 16-án írták alá. Szintén a jogi bonyodalom része, hogy a közigazgatási törvénykönyv és a 2006/1705-ös kormányhatározat értelmében a sportminisztériumnak kötelessége volt aktualizálni a pénzügyminisztériumtól átvett állami közterületet. Ezt pedig csak jogszabály előterjesztésével lehetett elvégezni.

A leosztott lapok és az elfogyott kártyapakli

Mindeközben Marosvásárhely önkormányzata sem ült tétlenül, hiszen nem mondott le az uszoda korábban hangoztatott megszerzéséről. Néhány hónap leforgása alatt két tanácsi határozatban is igényelte a létesítmény átvételét: először múlt év nyarán, másodjára idén tavasszal. A „repetának” több magyarázat is van – mindkettő a logika határain túl.

Egyrészt azért kellett újra benyújtani a kormányhoz címzett, azonos tartalmú kérést, mert időközben változott a minisztérium megnevezése. Pedig azt senki nem vitatja, hogy a jelenlegi sporttárca a korábbi ifjúsági és sportminisztérium jogutódja volna. Másrészt a tanácsi határozatokba néhány hiba csúszott be – erre már Thomas Moldovan, a sportminisztérium államtitkára hívta fel a figyelmünket.

– magyarázkodott a lapunk által megkeresett Moldovan, akitől nemcsak a Szociáldemokrata Párt által tisztségbe juttatott államtitkárként, hanem marosvásárhelyi sportemberként is nagy a közösségi elvárás. Míg az említett válaszlevélben a városháza mindenféle felelősséget hárít, 2021 nyarán, amikor ugyanúgy nem az önkormányzat tulajdonát képezte a fedett uszoda, a polgármesteri hivatal vezetői egészen más szemszögből közelítettek a kérdéshez.

– pontosított lapunknak a valóban rendkívül gazdag vizes múlttal rendelkező Harai, akinek egyelőre be kell érnie az önkormányzati tulajdonban lévő Dózsa György utcai kis, 25 méteres uszoda ügyvezetésével. Az olimpiai uszodának nemhogy igazgatója, jelen pillanatban még személyzete sincs. Illetve nemsokára lehet, de nem a városi önkormányzat, hanem a Mureşul részéről.

Azt leszámítva, hogy nem akadt pályázó minden egyes posztra, komoly aggályokat vet fel az is, hogy egy tizennégy fős személyzet miként tudna megbirkózni hétfő hajnaltól vasárnap estig egy két medencével és 800 férőhelyes lelátóval rendelkező fedett uszoda minden igényt kiszolgáló működtetésével. Cosmin Pop klubelnök szerint: valahogy.

Az építkezésről szóló kormányhatározat egyik aláírója maga Borbély László volt. A valamikori közmunkaügyi és területrendezési miniszter nem érti, miért tartott fél évig a telekelési procedúra, hogy nem lehetett előbb tisztázni a terület jogi helyzetét. Miként azt sem, hogy a polgármesteri hivatal miért ragaszkodott a létesítmény azonnali átvételéhez.

„Én még akkor javasoltam, hagyjuk, hogy az uszodát nyissa meg és üzemeltesse be a minisztérium klubja, a Mureşul, és menet közben vegyük át tokostól-vonóstól. Hála istennek, erre a városházán is rájöttek, de meglehetősen nagy késéssel. A hivatalban azt hitték, hogy mindent el tudnak intézni egyik napról a másikra. Hát nem” – vonta le a következtetést az RMDSZ egyik legtapasztaltabb csúcspolitikusának számító Borbély László. Aki szerint meg lehetett volna menteni a strand területén lévő régi, szintén 50 méteres, nyolcsávos nyitott medencét is – ez viszont már más kérdés tárgya.

Azonban nemcsak a bérezéshez, hanem a működtetéshez is pénzre van szükség. Hogy mikortól? Erre még senki nem tud pontos választ adni. Az ifi David Popovici személyében egy kétszeres felnőtt világbajnokot adó, uszodák nélküli országban ez talán nem is meglepő.