Csendben diszkriminált alkotások: a magyar zenészeknek csak alamizsnajogdíj jut Romániában

Az ORDA a szellemi tulajdon szakterületén tevékenykedik, a szerzői és azzal szomszédos jogokkal foglalkozik. Olyan jogi személyiséggel bíró hatósági szerv, amely a kormány felügyelete alatt fejti ki tevékenységét. Ez az egyetlen olyan hatóság, amely saját hatáskörében szabályozza, regisztrálja, leltározza, engedélyezteti, felügyeli és ellenőrzi és/vagy elbírálja tudományos-technikai szempontból a szerzői és azzal szomszédos jogokat. Működése a Művelődési és Egyházügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozik.

„Használhatóság” – a bűvös kifejezés

Attól a pillanattól kezdve, amikor egy szerző vagy alkotó ennek a hatóságnak az elismervényét megszerezte, joga van szerzői jogdíjra mint juttatásra, azaz pénzbeli kifizetésre. Ennek értékét nem az ORDA határozza meg, hanem maga az alkotás, a szerzemény „használhatósága”.

Ez egy zeneszám esetében is ugyanazt jelenti: hány személy fogja megvásárolni az egyedi dalt? Az viszont, hogy miként termel profitot egy bejegyzett alkotás, már nem ennyire egyszerű. A rendszer részét alkotják ugyanis a szervezetek, amelyek a szerzői jogdíj használatát követően begyűjtik a szerzőt megillető pénzdíjakat, majd eljuttatják azokat a szerzőkhöz.

Csőszök vannak, de minek?

Romániában 16 olyan szervezet működik, amely konkrétan az egyes jogdíjakkal és azok kezelésével foglalkozik. Ezek közül több is foglalkozik a zene szakterületével. Egyik az UCMR-ADA, amely a zenealkotók, zeneszerzők szerzői és szomszédos jogainak következtében nyert juttatások begyűjtését és kifizetését végzi.

Az említett szervezetekkel elméletileg érdemes szerződéses viszonyba lépni, mivel ők hatékonyak az ellenőrzésekben, főleg az alkotónak járó bevételek kiszámításában és behajtásában. A velük kötött szerződés felhatalmazza őket az alkotások kereskedelmi cikként történő kezelésére. Természetesen az egyes szervezeteknek jár ezért kezelési díj is.

Erről időnkénti jelentést kötelesek küldeni a szerzői jogdíjakat kezelő szervezetekhez, amelyek ellenőrizhetik azokat. Mindegyik ilyen szervezet saját szabályozása szerint határozza meg a begyűjtés módszerét, a kifizetésekre vonatkozó eljárásokat, a kezelési költségek díjait, továbbá a felhasználókkal kötött szerződés értelmében azt, hogy az egyes zeneszámoknak mekkora a pénzben mért értéke. Fontos megjegyezni azt is, hogy a szervezetek minden év végén kötelesek leadni az ORDA-hoz az előző esztendőre vonatkozó részletes elszámolást.

Természetesen a törvény nem teszi kötelezővé az említett szervezetekkel való szerződéskötést. Ha a zeneszerző úgy dönt, hogy önállóan oldja meg alkotása értékesítését (televízióban, interneten vagy kábelszolgáltatónál), akkor neki kell az azzal járó adókat, járulékokat befizetnie.

Továbbá ellenőriznie kell, hogy hol, mikor, hányszor játszották be vagy le a zenéjét, esetleg hol használtak fel részletet belőle, hányszor és mekkora időtartamban történt ez, mert annak függvényében határozható meg az érték, amely a szerzői jogdíjat jelenti. A szerzők akár tagságot is vállalhatnak az egyes szervezeteknél. A szerzői jogdíj megszerzésének azonban ez nem feltétele. Az egyes szervezetek működéséről, tevékenységéről azok hivatalos honlapján lehet tájékozódni, de csak román vagy angol nyelven.

Kakukktojások a rendszerben

Azt is tudni kell, hogy az egyes szervezetek állandó területi kirendeltségeket, azaz felügyeleteket működtetnek. Például az UCMR-ADA kilenc területi felügyelettel rendelkezik, 49 alkalmazott felügyelővel dolgozik, és egyes felügyeletei több megyére kiterjedt munkát végeznek.

A kisebbségi nyelvhasználati törvény értelmében az egyes területi kirendeltségeknek magyar nyelvű információs anyaggal kellene szolgálniuk a többségben magyarok által lakott településeken.

A honlapokon megtalálható adatok (például a tagok listája) nem minden esetben elérhetők, vagy hiányosak. Az elszámolásról kiállított anyagokat, amelyek a kifizetéseket tartalmazzák, a legtöbb esetben nem frissítik – még az ORDA hivatalos honlapján sem. Az elérhető részleges adatok szerint romániai és külföldi szerzői jogdíjakra jogosultak kategória létezik. Ezen adatok alapján a zenei szerzői jogdíjakra jogosult magyar zenealkotások és alkotók az összesítésből alig érik el az egy százalékot.

Ezért is egy jogdíjakat kezelő szervezetnek érdeke, hogy minél nagyobb összeg fölött rendelkezzen.

Vissza a felhasználhatósághoz

Amikor egy dal nagyon népszerű lesz, felhasználhatósága jelentősen megnövekszik, azaz keresetté válik. Ez azt jelenti, hogy nagyobb jogdíjra számíthat az alkotó, és nagyobb a jövedelem a szervezet számára is.

Ennek alapján viszont országos szinten a kis vagy közepes felhasználók kategóriájába kerülnek. A sugárzott zenei hanganyag után ők is kötelesek elküldeni a szerzői jogokat kezelő szervezetekhez a napi lejátszási listákat, másodpercenkénti lebontásban.

Az erdélyi magyar zeneszámok hazai felhasználhatósága elenyésző vagy egyáltalán nem is létezik. Az új erdélyi magyar zenéket nem játsszák a rádiók, emiatt nem részesülhetnek szerzői jogdíjból.

Ha egyszer vagy kétszer adásba kerülnek, nem akkora a „felhasználásuk”, hogy egy szerzői jogdíjakat kezelő szervezet emiatt akár pereskedjen vagy különösebb ellenőrzést indítson. A dal alkotója utánajárhat, hogy mennyi is az őt megillető szerzői jogdíj, de a nehézkes és egyáltalán nem egyértelmű bürokratikus eljárások talán többe kerülnének, mint a nyereség.

Szerzői jogdíj tehát elvileg jár az erdélyi magyar alkotóknak is, de mivel alkotásaik felhasználhatósága kisebb, ennek köszönhetően a román többség jár jobban. E tekintetben is.

KILÁTÓ - DOM