Civilként az emberek szolgálatában: a Szociális Testvérek Társasága a jó szándékú emberi mivoltot tartja szem előtt

A Szociális Testvérek Társasága 1923-ban alakult Budapesten. A szerzetesrend életéről és jelenkorunk kihívásairól Homa Ildikóval, a társaság erdélyi kerületének elöljárójával beszélgettünk. „A rend lelkisége négy alappillérre épül: szociális, bencés, szentlelkes és modern” – mutatott rá rögtön az elején. A szociális jelentése társadalmi küldetést tükröz, a testvérek nemcsak karitatív módon, hanem mozgalmi vagy akár politikai szinten is kifejtik tevékenységüket.

A modernség egy másik ismérvük: élnek az adott kor eszközeivel és az aktuális kor emberét igyekeznek megszólítani.

„Mindennek az a magyarázata, hogy nem szeretnénk lemerevedni valamilyen hagyományos struktúrában” – pontosította.

A harmadik jellemvonás a bencés lelkiségi vonal, amely Szent Benedek regulájára épül. „Közismerten az imádkozzál és dolgozzál mottóban merül ki ez, de van egy harmadik összetevő is, amely az olvasásra, az intellektuális fejlődésre sarkall” – mondta. A negyedik a Szentlélek tisztelete. Mint mondta, körükben úgy szoktak fogalmazni, hogy a mai kor egyik legnagyobb baja a lélektelenség, ezért nagyon fontosnak tartják, hogy a Szentlelket mint az „elfelejtett Istent” megismertessék az emberekkel.

Erdélyben jelenleg csak 15 személy tevékenykedik a szerzetesrenden belül. „A kezdetektől jelen vagyunk már Romániában, és száz feletti létszámmal kezdtünk akkoriban. De nem vagyunk kétségbeesve emiatt, hiszen mi egy tágabb közösséghez tartozunk, öt országban vagyunk jelen. Tehát világviszonylatban sokkal többen vagyunk, és Budapesten van a központunk” – közölte.

Az erdélyi városok közül Csíkszeredában és Kolozsváron vannak jelen a legtöbben. A szerzetesrend kültagokkal is rendelkezik – a hargitai megyeszékhelyen is például –, akik évente ígéretet tesznek arra, hogy a társaság lelkiségét élik.

Hogy mi a kiváltó oka annak, hogy valaki belépjen a szociális testvérek közé, arra is rákérdeztünk. „Elsősorban a Jóisten kell közénk meghívja. Magyarán hivatása kell legyen erre az életre, és szeretnie kell a Jóistent olyannyira, hogy neki akarja szentelni, ajándékozni az életét” – hívta fel a figyelmet a legfontosabbra. Nem elhanyagolandó az sem, hogy az illető a rend lelkiségét magáénak kell érezze, vagyis szeresse a négy alappillérre támaszkodó lelkiséget.

Emlékeiről is kérdeztük Ildikót ebben a tekintetben: „1990-ben érettségiztem, kimentem az anyaországba, és ott ismerkedtem meg a Társasággal. Harminc éve vagyok tagja a közösségnek. Amikor beléptem, akkor derült ki, hogy a kommunista diktatúra idejében is, titokban, de tevékenykedtek a testvéreink. Többeknek emiatt hosszú börtönéveket kellett eltölteniük a kommunista rezsim alatt. Mindig egy olyan közösségbe való belépésre vágytam, amelyik teljesen Istennek szenteli az életét, de ugyanakkor nem különül el a világtól, hanem teljesen apostoli életet él. Itt megtaláltam a helyem” – mesélte a temesvári születésű nő, aki öt évig Csíkszeredában is volt, jelenleg pedig Kolozsváron él.

Célcsoportjuk korosztálytól független és széles skálájú. Mindenkihez szól a küldetésük, azokhoz, akik keresik vagy éppen nem keresik a Jóistent. Egyedüli feltétel a jó szándék által való vezéreltség.

„Más szerzetesrendeknek van egy intézményük, például óvoda vagy idősek otthona. Ezzel ellentétben a mi Társaságunknak nincsenek saját intézményei, mert mi úgy határozzuk meg a küldetésünket, hogy képzett és hivatásos munkásokat szeretnénk adni az egyháznak és a társadalomnak. Mi így szeretnénk szabadon mozdulni oda, ahová a Szentlélek hív minket, vagy akár olyan helyekre is eljutni, ahová hivatalos egyház nem jut el. Ennek értelmében nincs egyenruhánk, többnyire saját szakmánkban dolgozunk, és így próbáljuk az örömhírt az emberekhez elvinni” – vázolta a tevékenységi körökkel kapcsolatban feltett kérdésünkre Ildikó.

Megjegyezte, nem titok, hogy harminc évvel ezelőtt nyitottabbak voltak az emberek a szerzetesrendek iránt, mint ma. „Nem gondolom, hogy a ma embere zárkózott lenne ezen a téren. Csak túl sok minden veszi el a figyelmüket, túl nagyok lettek az elvárások, de ma is ugyanúgy kereső lény az ember. Ma már az a kérdés, hogy mennyire tudja megnevezni ezt a keresést” – mutatott rá. Meglátása szerint a nyelvezetünknek is alakulnia kellene a megszólítás hatékonyságát illetően. „Húsz évvel ezelőtt az erkölcsnek mintegy »kényszerítő« ereje volt, miközben ma már mindez felhígult. De az istenkeresés ma is jelen van, az emberek ma is áhítoznak Isten után. Csakhogy nem segíti őket az a forma, amely mindezt jellemzi. Inkább a vallásosság van első helyen, és nem a lelkiség, pedig az utóbbin lenne a lényeg” – értékelte a fiatalabb generációk helyzetét.

Hogy mennyire van szükség szerzetesrendekre, arra Ildikó egyértelmű választ adott.

„Ha a létszámot vennénk alapul, nyilvánvalóan nagyon lecsökkent azok száma, akik szerzetesrendekbe lépnek be és ezt a hivatási formát választják. De ne feledjük, hogy szerzetesekre mindig is kevésre volt szükség, hiszen ők olyanok, mint a só és a bors az ételben”

– határozta meg.

Megemlítette azt is, hogy a katolikus egyház 2023-ban szinódusra készül (szerk. megj.: püspökök csoportja, akik azért gyűlnek össze, hogy segítsék a Szentatyát az egyház előtt álló kihívások kezelésében). „2021 októberében Ferenc pápa hirdette meg az egyház készületét a következő rendes püspöki szinódusra. Korábban olyan témák voltak, mint a család, a fiatalok vagy a teremtésvédelem, a mostani pedig magáról a szinódusról fog szólni: az emberiségnek együtt kellene járnia az Isten felé vezető úton, a kérdés pedig az, hogy az egyház miként tud ebben segíteni. Elindult a gyulafehérvári egyházmegyében is a szinodális út, és próbáljuk az emberektől megtudni, hogy mit várnak el, milyen egyházat szeretnének magukénak tudni. Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy egy meghallgató egyházat szeretne látni. Mi pedig szintén segítünk azzal, hogy meghallgatjuk az embereket” – avatott be a részletekbe.

A kerület elöljárója úgy látja, a szerzetesrendek jövőjét nem a mennyiségben, hanem a minőségben kell mérni. „Ha úgy gondolunk a szerzetesekre, mint a prófétákra, akkor azokból nem kell sok. Csupán az a néhány hiteles kell legyen a hivatásában” – húzta alá Ildikó talán a legfontosabb gondolatot.

Korpos Attila