Közösségi szolgálatokat is végeznek a nővérek
Február 2-án ünnepelték a szerzetesrendek világnapját, velük foglalkozunk bővebben, női szerzetesrendet bemutatva. A Szociális Testvérek Társasága Erdélyben is aktív szerzetesrend, melynek alapítója Slachta Margit volt, akit az első magyarországi női parlamenti képviselőként is tisztelhetünk. 1998-tól pápai jogú apostoli élet társaságaként működik, amely egyfajta modern közösséget jelent.
2022. február 20., 10:352022. február 20., 10:35
2022. február 20., 10:372022. február 20., 10:37
A Szociális Testvérek Társasága 1923-ban alakult Budapesten. A szerzetesrend életéről és jelenkorunk kihívásairól Homa Ildikóval, a társaság erdélyi kerületének elöljárójával beszélgettünk. „A rend lelkisége négy alappillérre épül: szociális, bencés, szentlelkes és modern” – mutatott rá rögtön az elején. A szociális jelentése társadalmi küldetést tükröz, a testvérek nemcsak karitatív módon, hanem mozgalmi vagy akár politikai szinten is kifejtik tevékenységüket.
„Mindennek az a magyarázata, hogy nem szeretnénk lemerevedni valamilyen hagyományos struktúrában” – pontosította.
A harmadik jellemvonás a bencés lelkiségi vonal, amely Szent Benedek regulájára épül. „Közismerten az imádkozzál és dolgozzál mottóban merül ki ez, de van egy harmadik összetevő is, amely az olvasásra, az intellektuális fejlődésre sarkall” – mondta. A negyedik a Szentlélek tisztelete. Mint mondta, körükben úgy szoktak fogalmazni, hogy a mai kor egyik legnagyobb baja a lélektelenség, ezért nagyon fontosnak tartják, hogy a Szentlelket mint az „elfelejtett Istent” megismertessék az emberekkel.
Homa Ildikó: hitelesek kell legyünk
Erdélyben jelenleg csak 15 személy tevékenykedik a szerzetesrenden belül. „A kezdetektől jelen vagyunk már Romániában, és száz feletti létszámmal kezdtünk akkoriban. De nem vagyunk kétségbeesve emiatt, hiszen mi egy tágabb közösséghez tartozunk, öt országban vagyunk jelen. Tehát világviszonylatban sokkal többen vagyunk, és Budapesten van a központunk” – közölte.
Hogy mi a kiváltó oka annak, hogy valaki belépjen a szociális testvérek közé, arra is rákérdeztünk. „Elsősorban a Jóisten kell közénk meghívja. Magyarán hivatása kell legyen erre az életre, és szeretnie kell a Jóistent olyannyira, hogy neki akarja szentelni, ajándékozni az életét” – hívta fel a figyelmet a legfontosabbra. Nem elhanyagolandó az sem, hogy az illető a rend lelkiségét magáénak kell érezze, vagyis szeresse a négy alappillérre támaszkodó lelkiséget.
Emlékeiről is kérdeztük Ildikót ebben a tekintetben: „1990-ben érettségiztem, kimentem az anyaországba, és ott ismerkedtem meg a Társasággal. Harminc éve vagyok tagja a közösségnek. Amikor beléptem, akkor derült ki, hogy a kommunista diktatúra idejében is, titokban, de tevékenykedtek a testvéreink. Többeknek emiatt hosszú börtönéveket kellett eltölteniük a kommunista rezsim alatt. Mindig egy olyan közösségbe való belépésre vágytam, amelyik teljesen Istennek szenteli az életét, de ugyanakkor nem különül el a világtól, hanem teljesen apostoli életet él. Itt megtaláltam a helyem” – mesélte a temesvári születésű nő, aki öt évig Csíkszeredában is volt, jelenleg pedig Kolozsváron él.
„Más szerzetesrendeknek van egy intézményük, például óvoda vagy idősek otthona. Ezzel ellentétben a mi Társaságunknak nincsenek saját intézményei, mert mi úgy határozzuk meg a küldetésünket, hogy képzett és hivatásos munkásokat szeretnénk adni az egyháznak és a társadalomnak. Mi így szeretnénk szabadon mozdulni oda, ahová a Szentlélek hív minket, vagy akár olyan helyekre is eljutni, ahová hivatalos egyház nem jut el. Ennek értelmében nincs egyenruhánk, többnyire saját szakmánkban dolgozunk, és így próbáljuk az örömhírt az emberekhez elvinni” – vázolta a tevékenységi körökkel kapcsolatban feltett kérdésünkre Ildikó.
A Szentlélek erejére, fontosságára is felhívják a figyelmet
Megjegyezte, nem titok, hogy harminc évvel ezelőtt nyitottabbak voltak az emberek a szerzetesrendek iránt, mint ma. „Nem gondolom, hogy a ma embere zárkózott lenne ezen a téren. Csak túl sok minden veszi el a figyelmüket, túl nagyok lettek az elvárások, de ma is ugyanúgy kereső lény az ember. Ma már az a kérdés, hogy mennyire tudja megnevezni ezt a keresést” – mutatott rá. Meglátása szerint a nyelvezetünknek is alakulnia kellene a megszólítás hatékonyságát illetően. „Húsz évvel ezelőtt az erkölcsnek mintegy »kényszerítő« ereje volt, miközben ma már mindez felhígult. De az istenkeresés ma is jelen van, az emberek ma is áhítoznak Isten után. Csakhogy nem segíti őket az a forma, amely mindezt jellemzi. Inkább a vallásosság van első helyen, és nem a lelkiség, pedig az utóbbin lenne a lényeg” – értékelte a fiatalabb generációk helyzetét.
Hogy mennyire van szükség szerzetesrendekre, arra Ildikó egyértelmű választ adott.
– határozta meg.
Megemlítette azt is, hogy a katolikus egyház 2023-ban szinódusra készül (szerk. megj.: püspökök csoportja, akik azért gyűlnek össze, hogy segítsék a Szentatyát az egyház előtt álló kihívások kezelésében). „2021 októberében Ferenc pápa hirdette meg az egyház készületét a következő rendes püspöki szinódusra. Korábban olyan témák voltak, mint a család, a fiatalok vagy a teremtésvédelem, a mostani pedig magáról a szinódusról fog szólni: az emberiségnek együtt kellene járnia az Isten felé vezető úton, a kérdés pedig az, hogy az egyház miként tud ebben segíteni. Elindult a gyulafehérvári egyházmegyében is a szinodális út, és próbáljuk az emberektől megtudni, hogy mit várnak el, milyen egyházat szeretnének magukénak tudni. Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy egy meghallgató egyházat szeretne látni. Mi pedig szintén segítünk azzal, hogy meghallgatjuk az embereket” – avatott be a részletekbe.
A kerület elöljárója úgy látja, a szerzetesrendek jövőjét nem a mennyiségben, hanem a minőségben kell mérni. „Ha úgy gondolunk a szerzetesekre, mint a prófétákra, akkor azokból nem kell sok. Csupán az a néhány hiteles kell legyen a hivatásában” – húzta alá Ildikó talán a legfontosabb gondolatot.
Korpos Attila
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap Hit-Vallás mellékletében látott napvilágot február 14-én.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!