Fejes Nándor, a GYHK védelmének oszlopa. Eddig kilenc alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, ez a szám hamarosan nőhet
Fotó: Gergely Imre
A szurkolók leggyakrabban a gólok, a szerzett pontok száma alapján ítélik meg a jégkorongozókat, így a nagyobb figyelmet a támadó – értelemszerűen ponterősebb – játékosok kapják. Emiatt a hátvédek ritkábban kerülnek rivaldafénybe. Viszont amellett, hogy rendkívül lényeges szerep, a Gyergyói Hoki Klubnál is nagy fontosságot tulajdonítanak a védekezés minőségére. A piros-fehérek, egyik kiváló hátvédjével, Fejes Nándorral beszélgettünk annak kapcsán (is), hogy újra behívót kapott a magyar jégkorong válogatottba.
2021. november 07., 15:132021. november 07., 15:13
– Gratulálni szeretnék a válogatottba való bekerüléshez! Korábban is szerepelt a nemzeti együttesben, számított arra, hogy idén is behívják?
– Nagyon jól esett a meghívó, és mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legjobban játsszak. Nagyon büszke vagyok, hogy képviselhetem a magyar válogatottat.
– Hátvédként hogyan látja ezt a pozíciót, mennyiben különbözik a fizikai, illetve mentális felkészülés a csatároktól?
– Régebb nagy volt a differencia a hátvédek és csatárok között, jó néhány évvel ezelőtt még az volt a felfogás, hogy a hátvéd védekezik, a csatár pedig támad, de manapság eléggé összeolvadtak a szerepek. Hátvédeknél is több típus van, támadó szellemű vagy inkább védekező, a kettőnek a keveréke.
A felkészülésben nem nagy az eltérés, minden játékos tudja, mi a feladata. A jégen a felelősséget emelném ki, nem mindegy, hogy első emberként hibázik valaki, és van még négy ember mögötte, vagy utolsóként, ami esetleg veszélyesebb helyzetet okoz. Így kicsit nagyobb a nyomás, hogy mikor milyen döntést hozunk. Nagyon gyorsan történnek a dolgok, úgyhogy ami zsigerből jön, ami az első gondolat, azt csinálod. Amikor leülsz a padra, akkor elgondolod, hogy jó volt-e vagy sem.
– Személyesen mit kedvel ebben a szerepkörben, mi jelenti a legnagyobb kihívást?
– Amióta hokizok, hátvéd vagyok, még kiskoromban nagyon kis időszakot voltam csatár. A legjobban a felelősségérzetet szeretem, ami ránk nehezedik. Sokan mondják, hogy az a jó hátvéd, akit észre sem veszel, nem hibázik. Lehet, nem csinál semmi extrát, de nem azzal tűnik ki, hogy hibát vétett.
– Az idei szezonban többnyire az első két sorban szerepelt, számos gólhelyzet kialakításához járult hozzá, továbbá a GYHK számára nagyon fontos győztes találatot szerzett a Csíkszeredai Sportklub ellen. Elmondható, hogy sikeres szezonkezdés van a háta mögött. Hogyan értékelné az egyéni, illetve csapatszintű teljesítményt?
– Én inkább támadó szellemű hátvéd vagyok, eddig nem voltam annyira hatékony, amennyire szeretném. De az biztos, hogy ez az eddigi egyik legjobb csapat, ahol játszottam. Mind nagyon jó srácok alkotják. A légiósok közül párat már ismertem, játszottam velük, ők is sok időt lehúztak már az Erste Ligában. Egy dolog, hogy eddig egész jól alakult minden, de még a negyedénél vagyunk, még sok van hátra. Most örülünk, hogy jól megy, reméljük így is fog folytatódni.
– Szinte gyerekként került Magyarországra, nagyrészt a MAC együttesénél jégkorongozott. Tavaly tért vissza Erdélybe, a GYHK-hoz. Miért döntött a hazatérés mellett?
– 15 évesen mentem ki Magyarországra, ott a MAC-nál igazából mindent lépcsőt végigjártam, utánpótlástól a felnőtt csapatig, de nem játszottam soha olyan szerepkörben, amire vágytam. Nem mindegy, mennyi időt töltesz a pályán. Fontos, hogy emberelőnyben, emberhátrányban játszol-e vagy sem.
Ezért is jöttem el, úgy éreztem, hogy kicsit többet akarok. Tavalyelőtt a szezon végén fogalmazódott meg bennem, hogy biztos elmegyek valahova. Aztán Gyergyóból kaptam egy jó ajánlatot, nagyon pozitív volt az első benyomás. A környezetet is szeretem. Hat évet éltem Budapesten, az első pár év jó volt, de azt is meg lehet unni, nem nekem való a nagyváros.
– A szurkolói bekiabálásokat meg szokta hallani? Foglalkoztatják ezek?
– Attól is függ, ki mondja. Például az idegenbeli mérkőzésen azért néha szoktak odaszúrni, de vitatkozni úgysem lenne sok értelme. A szurkolást hallom, de mikor fent vagyok a pályán, koncentráltan játszom, a külső zajok eltűnnek számomra. De szerintem mindenki így van ezzel. Viszont amikor a padon ülök, mindig hallom, ha a bírót szidják, vagy ha más beszólás van, de csak mosolygok ezeken.
– Néhány villámkérdés befejezésül. Melyik pillanatot, eseményt, történetet emelné ki a következő kategóriákban: legkínosabb?
– Felkerültem felnőtt válogatottba, 18 éves lehettem, első vagy második jeges edzésen voltunk, mentünk körbe, ahogy szoktunk. Abban az évben tettem fel először a plexit. Andrew Sarauer éppen nyújtott a pálya közepén, én pont nem figyeltem oda és átestem rajta. Bukfenceztem kettőt, ő felállt, megnézett és ami akkor az arcán volt, nem is kellett mondjon semmit, láttam mindent. Mindenki nézett, nem is tudták nagyon, hogy fiatal játékosként ki is vagyok. Nagyon kínos helyzet volt.
– Legszomorúbb?
– Amikor szorosan alakul az eredmény, és egy döntő szituációban te hibázol. Azt elég nehéz kezelni. Párszor előfordult velem is. Egyszer U20-ban, az utolsó, sorsdöntő mérkőzésen csináltam egy hülyeséget, kikaptunk, vége lett az egész szezonnak. Az ilyen pillanatok mindig nehezek.
– Legbüszkébb?
– A Franciaországban rendezett U20-as világbajnokságon nagyon jól játszottam. Az Alpokban, csodás környezetben volt a helyszín. Szerintem az volt az egyik legjobb tornám.
– Legmeghatóbb?
– A magyarországi U20-as vb, amit megnyertünk. Ott volt édesapám és nagymamám is, nagyon megható pillanat volt, amikor találkoztam velük.
Csata Nóra
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő sportkiadványában, az Erdélyi Sportban látott napvilágot november 2-án.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
szóljon hozzá!