– magyarázza Gergely Orsolya szociológus, a Sapientia EMTE csíkszeredai Társadalomtudományi Tanszékének egyetemi adjunktusa, aki egyetemi oktatóként többnyire 19–25 évesekkel kerül napi kapcsolatba.

Az oktató sokkal inkább a pozitívumokat látja a diákokban. „Biztos, hogy vannak negatívumok is, amelyeket ilyen-olyan helyzetekben tapasztalnak a felnőttek a fiatalokkal kapcsolatban, de mindig óvatosnak kell lenni, hogy ne egy egész generációra húzzuk rá azt, amit egy-két személynél tapasztalunk. Nagy különbség van abban is, hogy az adott fiatal hol él, milyen ingerek érik, mert nehéz összehasonlítani egy bukaresti vagy kolozsvári nagyvárosi tizenévest egy kisvárosi, falusi térségben élővel. Ilyen szempontból is lehetnek másféle tapasztalataik az embereknek, attól függően, hogy épp kire látnak rá” – hívta fel a figyelmet Gergely Orsolya.

Milyenek a mai fiatalok?

A kutatások eredményei arra mutatnak rá, hogy a mai fiatalokat alapvetően kevésbé érdekli a politika, viszont ha megfelelő módon szólítják meg őket, akkor ez a téma is foglalkoztatja őket. Ugyanakkor ami igazán felkelti az érdeklődésüket, az például az önkéntesség, sokan tevékenykednek civil szervezeteknél, szeretik kipróbálni magukat különböző területeken. Erős kalandvágy él bennük, de ez végső soron minden fiatal generációra jellemző.

– hangsúlyozta a szakember.

A szociológus arra is kitért, hogy a fiatalokat különösen foglalkoztatja a párválasztás – mint ahogy ez régen is volt. Az idősebbek talán azon csodálkoznak, hogy manapság interneten ismerkednek a fiatalok – egy ideje valóban megváltoztak a párkeresési, pártalálási mechanizmusok, gyakorlatok. „Ez most az aktuális platform, kommunikációs csatorna. Eközben a kisebb, lokális társadalmak is sokat színesedtek, mozaikszerűvé alakultak. Régebben egy településen mindenki ismert mindenkit, most jóval elszigeteltebben élnek az emberek, nem mindannyian egy közös helyre járnak, ezek az új platformok pedig kissé megkönnyítették az ismerkedést. Valószínű, hogy kicsit nehezebb is számukra a párkeresés, mert erre nincs mintájuk – ők az előfutárok, akik megmutatják, hogy így lehet ismerkedni” – magyarázta Gergely Orsolya.

„Ne várjuk el, hogy odaálljanak és tapsoljanak”

A fiatalok érdeklődési köréhez egyre inkább hozzátartozik a nonprofit szféra is, illetve ők már könnyebben érzékenyíthetők a társadalmi problémák és egyenlőtlenségek iránt. „Érdeklik őket a más kultúrák – ebben is van egyfajta kalandvágy.” Erőteljesen jelen van az elfoglaltságaik között a sport és az egészségtudatosság is. Gergely Orsolya úgy látja, a fiatalok könnyen tudnak azonosulni élettörténetekkel, emberi sorsokkal, ha megfelelő módon szólítják meg őket.

– magyarázta az egyetemi oktató.

Gergely Orsolya úgy látja, ahhoz, hogy érdekeltté, érzékennyé tegyük ennek a generációnak a tagjait, úgy kell megfogalmazni az üzeneteket, hogy azt érezzék, ők nem csupán díszletnek vannak ott, hanem fontosak a vezetőknek, a politikusoknak, lényeges, hogy például fiatalok is legyenek egy adott rendezvényen.

„Az elvárásokat kell egy kicsit alakítanunk, hogy ez a magától értetődő, alázatos cselekvés ne legyen elvárás. Senkitől sem helyes ezt elvárni. Gondolkodó, értelmes, érdeklődő embereket szeretnénk, akiknek van cél a fejükben, és azért dolgoznak. Én nagyon sok ilyen fiatalt látok, akit megszólítottak, és tevékennyé, aktívvá vált. Nem helyes elvárni, hogy feltétlenül ugyanúgy csináljanak mindent, ahogy a szülők, nagyszülők elvárják. Gondoljuk el: mi mindig úgy viselkedtünk, ahogy a szülők elképzelték? És az is jusson eszünkbe, mekkora teher volt az, amikor nem tudtunk megfelelni” – hívta fel a figyelmet.

Az egyetemi oktató hangsúlyozta, a mai fiatalok is nagyon sokfélék, nem lehet egyértelmű állításokat megfogalmazni velük kapcsolatban.

Nem lehet egy generációt berakni egy fiókba, hogy ők ilyenek és kész. Főként mivel ők nagymértékben a felnőtt társadalom lenyomatai, mi neveltük, mi tanítottuk.”

– magyarázta Zsigmond Zsuzsanna. Körülbelül 16 százalékuk tanulna tovább itthon – Csíkban, Szentgyörgyön –, és kicsivel több mint harminc százalékuk akar külföldön tanulni, a többiek Marosvásárhelyt, Kolozsvárt részesítik előnyben. Ha például a grafika szakról van szó, akkor Nagyváradot választják, ha az orvosi vagy a színművészeti kerül szóba, akkor Marosvásárhelyt. A külföldi továbbtanuláson gondolkodók közül Csíkszeredában három, Sepsiszentgyörgyön egy diák nevezte meg pontosan az egyetemet és a szakot.

„Az az érzésem, hogy nem jutunk el ezekkel a rendezvényekkel azokhoz a diákokhoz, akik pontosan tudják, mit akarnak. A csíkszeredai Karrier Napok után picit erősebben éreztem azt, hogy a keresőknek lehetőséget adtunk, válaszokat kaptak. Igaz, a három nap alatt olyan előadásokat is meghallgattak, amelyek nem igazán érdekelték őket, de ez is segít a döntésben, hogy esetleg azt a szakot ne válassza. Visszajelzések érkeztek arra vonatkozóan is, hogy a szakemberek olyan alapinformációkkal látták el őket, amelyekkel határozottabban mennek neki a jövőnek” – osztotta meg a rendezvényszervező.

„Többen is jelezték, hogy a belügyben dolgoznának: rendőrség, tűzoltóság, katonaság. De azt is hozzátették: azért választanák ezt, mert tudják, hogy korán nyugdíjba mennek, nem kis juttatással. Én nagyon remélem, hogy ez csak egy része a diákoknak, akiket mi elértünk. Mert ha megnézzük, sok fiatal tevékenykedik különböző egyesületekben, sok fiatal vállalkozó van, nem igaz, hogy a fiatalokat nem érdekli semmi” – fogalmazott Zsigmond Zsuzsanna. Most egyébként azt fontolgatják, hogy a 11–12. osztályosok helyett a 9–10. osztályosokat szólítanák meg hasonló rendezvényekkel, hogy a diákok már ifjabb korban láthassák a lehetőségeket, hallhassák szakemberek véleményét.

„Na és a felnőttek?”

„Miért, a felnőtteket mi érdekli? Az anyagiakon és a gagyi tévéműsoraikon kívül?” – kérdezett vissza Asztalos Lehel szociálpedagógus, pszichológus, amikor a témáról érdeklődtünk. A székelyudvarhelyi szakember úgy véli, határozottan téves feltételezés, hogy a mai fiatalokat nem érdekli semmi. „Én szakközépiskolában dolgozom, nem elit válogatott, de van néptánccsoportunk, ahová 25–30 gyerek jár, van kórusunk, vannak diákjaink, akik az Üvegfigurák színjátszókörbe járnak, van kosárlabdacsapatunk, kézilabdacsapatunk, női és férfi focicsapatunk. Mindez minimum száz diákot vonz be.

– szögezte le Asztalos Lehel. A pedagógus azt is elmondta, néha az az érzése, hogy az iskolában, a tananyaggal, a tantárgyakkal szemben van egyfajta érdektelenség a diákokban, és ez talán nem véletlen. „Egyrészt olyasmit akarunk megtanítani, aminek nagy részét soha nem fogják használni, és az nem elég egy tizenéves fiatalnak motivációként, hogy »tanulj, fiam, mert ez kell az érettségire«.” Szerinte ugyanakkor

„Bemegyek tanárként, állok a katedránál, mondok, mondok, mondok, és elvárom, hogy figyeljenek és érdekelje őket valami olyan, amiről ők is tudják, hogy annak az információhalmaznak a nyolcvan százalékát soha nem fogják használni.”

Rámutatott, az adott információt a diákok máshol, másként keresik meg, számukra közérthetőbb, hozzáférhetőbb, elfogadhatóbb módon. Asztalos Lehel úgy véli, a titok nyitja abban rejlik, hogy megfelelő módon szólítsuk meg a fiatalokat, és a felnőttek próbáljanak közelíteni hozzájuk, mert a gyerekek, a fiatalok nyitottak a világra, ugyanúgy, mint minden ifjú generáció.

„Eleve ha az életkori adottságokat, a tizenéves kor sajátosságait nézem – az érdeklődés, a nyitottság, az új megismerésére való törekvés –, butaság kijelenteni, hogy a fiatalokat nem érdekli semmi. Nagyon is kíváncsiak, csak más jellegű dolgok érdeklik őket, mint a felnőtteket.

Visszagondolva a mi diákkorunkra, közöttünk is csak néhányan voltak, akiket sok minden érdekelt egy generáción belül. Úgy, ahogy a felnőtt társadalomban is egy szűk réteg az, amely nagyon érdeklődő, nyitott, befogadó a másra, aki kíváncsi, aki kultúremberként jön-megy a hétköznapokban” – fejtette ki a székelyudvarhelyi pedagógus.

„Pedagógusként ezt magamon is tapasztalom, sőt nagyon sokat foglalkozom azzal, hogy a folyamatot lassítsam vagy ellensúlyozzam. Nagyon sok és intenzív erőfeszítésre, odafigyelésre, önértékelési képességre van szükségem, hogy ezt valamilyen szinten visszafordítsam. A mi szakmánkban ez óriási kihívás, hisz valahol a mi feladatunk mindezt megcáfolni, ez ellen aktív és kreatív módon tenni” – fogalmazott Ferencz-Salamon Alpár.

Felfedezni újra a gyermeket

Azt ő sem tagadja, hogy a ma iskolába járó gyermekek és fiatalok figyelmét lekötni, ingerküszöbét elérni és huzamosabb ideig a tanóra és a tanulás érdekébe csatornázni nagyon nehéz. „Hogy hol van a megoldás? Az előbb említettek teljes ellentétében. A pedagógus-felnőtt azon tudatos igyekezetében, hogy valamilyen szinten, a tőle telhető legalaposabb módon fejlődő gondolkodásmódú egyén maradjon, aki nyitott az újdonság felé, aki újra felfedezi a benne rejlő fiatalt, gyermeket, a játékos kedvet, a jó ízlésű humort, a szórakoztató együtt töltött idő fantasztikus élményforrását, s mindezekben a közös tanulási-tanítási út kalandokban és tapasztalatokban gazdag lehetőségét” – javasolja a csíkszeredai pedagógus.

Az általa említett felnőtt „számos korszerű tematikájú képzésre jár, kezdeményező, önmagát kész képezni nemcsak formális, de informális vagy nonformális környezetben is, hisz kialakult véleménye fejlődő gondolkodású, miszerint a fiatalokat minden érdekli, amennyiben a lencsét, amin keresztül ez látható, nem mi, pedagógusok adjuk, hanem ők maguk, a tanítványaink.” Ferencz-Salamon Alpárnak meggyőződése, hogy a digitális világot leszámítva – „amelyet mi teremtettünk számukra, és amelyet okosan felhasználva visszajuthatunk hozzájuk” – a mai fiatalság valójában semmi alapvetőben nem különbözik az idősebb generációktól, talán abban, hogy sokkal több inger éri, mint másokat. „Feladatunk, hogy ehhez mi, felnőttek felnőjünk, és velük együttműködve tanuljunk” – vallja.