„A hoki számomra szenvedély” – Interjú Jens Brändströmmel, a Sapientia U23 új edzőjével

Korábban különböző nemű és korosztályú csapatokat irányított, de a HK Budapesttel belekóstolt az Erste Ligába is •  Fotó: Somogyi Viktor

Korábban különböző nemű és korosztályú csapatokat irányított, de a HK Budapesttel belekóstolt az Erste Ligába is

Fotó: Somogyi Viktor

Fiatal, de nagy tapasztalattal rendelkező svéd edző készíti fel ezentúl a Sapientia U23 jégkorongcsapatát. A 38 éves Jens Brändström legutóbb a Hokiklub Budapest Erste Liga-együttesét irányította, hamarosan viszont megérkezik a Székelyföldi Jégkorong Akadémiához. A skandináv szakember készségesen válaszolt kérdéseinkre.

2020. június 10., 19:522020. június 10., 19:52

Jens Brändström egy svédországi kisvárosban, Härnösandban született 1981-ben. Játékoskarrierjét nagyon hamar befejezte, ám a kispadról és az irodából sokrétű jégkorongtudást felhalmozott. Hazájában és Norvégiában vezető- és másodedzőként, valamint általános és játékosfejlesztési igazgatóként is dolgozott. Végigjárta a szamárlétrát, gyerekcsapatokkal kezdte, majd női alakulatokat vezényelt, 2019-ben pedig a svéd harmadosztályú Lindlövens IF-től csatlakozott a HK Budapesthez. A HKB-nál előbb az U20-as, illetve az európai egyetemi bajnokságban (EUHL) érdekelt csapatot edzette, majd kinevezték az Erste Ligában szereplő felnőtt csapat élére. Ha a vírushelyzet engedi, július végén költözhet Csíkkarcfalvára, hogy megkezdje a munkát a Székelyföldi Jégkorong Akadémiánál.

– A Sapientia U23 újonnan kinevezett vezetőedzőjeként Budapestről hamarosan Csíkországba költözik. Mennyire nagy változás ez önnek? Készen áll az új kihívásra?

– Természetesen nagy váltás lesz, de már nagyon várom, hogy elkezdhessem a munkát a Székelyföldi Jégkorong Akadémiánál. Alig várom, hogy új emberekkel találkozzak, és hogy végre legyen jég a lábam alatt.

Idézet
A nagy- és kisvárosi élethez is volt alkalmam hozzászokni, nem jelent különösebb problémát a változás. Teljesen készen állok.

– Hogyan élte meg a világjárvány miatti nehéz időszakot? Arról lehetett olvasni, hogy az utóbbi időben Budapesten ragadt, de ezt kicsit sem bánta.

– Imádom Budapestet, a feleségemmel együtt, aki a magyar fővárosban dolgozik. Úgy döntöttünk, hogy maradunk, mivel Svédországban és Európa többi részén is felfüggesztették a hokit. A karantén alatt nagyokat sétáltam a városban, online edzőkurzusokat végeztem, frissítettem az általam gyakorlatba ültetett taktikai elemeket, ugyanakkor rengeteg sorozatot néztem. A lazítások után több időt töltöttünk a Duna-parton, ahol mindig csodálatos elfogyasztani egy ebédet vagy egy finom kávét. Persze a feleségemmel igyekeztünk mindig alkalmazkodni a járványügyi előírásokhoz, betartottuk a távolságot, és sokat mostunk kezet.

– A HK Budapest volt vezetőedzőjeként Erste Liga-tapasztalattal érkezik Székelyföldre. Milyen benyomásokkal maradt az erdélyi csapatokkal játszott mérkőzésekről?

– Ezeknél a csapatoknál sok jó képességű játékost láttam a jégen, ez a kijelentés a légiósokra és a hazaiakra egyaránt vonatkozik. Mivel a mi keretünk nem állt ugyanazon a szinten, taktikailag sokat kellett dolgoznunk, hogy felvegyük velük a versenyt, de úgy vélem, eléggé szorossá tudtunk tenni egy-egy összecsapást, és közben még pontokat is sikerült rabolnunk.

Idézet
Ez azért nagy szó, mert az erdélyieket általában nehéz volt legyőzni.

Összességében színvonalas meccseket játszottunk. Tudom, mennyire népszerű a jégkorong abban a régióban, érdekes lesz most kívülállóként figyelni az Erste Liga-meccseket.

– A HKB keretében több székelyföldi játékost is találunk. Milyen volt a közös munka velük?

– Ez így igaz, elsősorban azt tudom elmondani, hogy mindegyikük nagyszerű srác. Nagyon szerettem a közös munkát, becsületesen követték az utasításokat, mindannyian a legjobbat próbálták kihozni magukból. Csak jókat tudok mondani róluk.

– Játékosként alacsonyabb osztályú svéd bajnokságban hokizott, aztán igen fiatalon edzőnek állt. Miért vonult vissza ilyen hamar?

– Igen, húszéves lehettem, amikor abbahagytam. Akkoriban egy olyan remek ajánlatot kaptam, amit nem tudtam visszautasítani, és nehéz lett volna összehangolni a játékot az edzői munkával. Így inkább visszavonultam és edzőnek álltam. Egyenesen az U10-esekkel kezdtem, aztán következett az U14, mielőtt átkerültem egy svéd élvonalbeli (SHL) klubhoz, ahol az U15-ös csapatot irányítottam.

Idézet
Mindig is azt éreztem, sokkal jobb edző válhat belőlem, mint játékos. Most már a 19. évemet kezdem edzőként.
•  Fotó: Somogyi Viktor Galéria

Fotó: Somogyi Viktor

– Az akadémia honlapjának adott nyilatkozat szerint edzői filozófiájának kulcsszavai a kemény munka és a szenvedély. Másfelől azt mondta, a svéd stílust szeretné alkalmazni az SZJA-nál.

– A jégkorong számomra szenvedély, azt szeretném, hogy a játékosaim is így érezzék. Ha ez megvan, sokkal könnyebb a napi munka.

Idézet
Az én úgynevezett svéd stílusom mindennapi versengést, ügyességet, gyorsaságot jelent. Kihívás elé kell állítani az ellenfél védelmét, jól letisztult taktikát alkalmazva.

A játékosoknak tudniuk kell, mi a feladatuk a jégen, kreatívan, ugyanakkor egyszerűen kell játszani ezt a játékot. Az én feladatom, hogy biztosan megértsék a csapat által követendő taktikát.

– Elárulja, hogy pontosabban milyen taktikával készül?

– Azt szeretném, hogy az ellenfeleink ne birtokolhassák sokat a korongot, a lehető leghamarabb vissza kell szerezni a pakkot. Fegyelmezett védekezést várok a fiúktól, amikor pedig nálunk van a korong, gyors támadásokra akarok építeni.

Idézet
De nem szeretnék mindent elárulni, ki tudja, az ellenfeleink is olvassák az interjút.

– Melyek a legfőbb célkitűzései az akadémiánál?

– Azt szeretném, hogy a játékosok úgy érezzék, mindennap tanulnak valami újat és jobban felkészültek a profi szintre, amikor továbblépnek. A csapat célkitűzéseit a srácokkal szeretném megbeszélni élőben, miután megismertem őket, de természetesen az a cél, hogy a lehető legtöbb meccset megnyerjük.

– Korábban különböző nemű és korosztályú csapatokat irányított. Mennyivel másabb utánpótláskorú sportolókkal együtt dolgozni, főleg így, hogy a profi karrier küszöbén állnak?

– A legnagyobb különbséget a játékfelfogás jelenti, egy hivatásos játékosnak, ugye, sokkal több a tapasztalata. De egyébként nagyon hasonló a munka, nemtől és korosztálytól függetlenül. Az ifjúsági játékosok megtanulták az alapokat, az alapvető képességeket, mint például a korcsolyázás, botkezelés stb., így

Idézet
azt kell megtanítani nekik, hogyan játsszanak okosan.

Persze a készségek terén mindig lehet fejlődni, de nagyon fontos azt is megtanítani nekik, mire lesz szükségük a felnőttek között taktikailag, fizikailag, mentálisan. Sok esetben azt láttam, hogy amikor a fiatal hokisok felkerültek a felnőtt csapathoz, ezekből a szempontokból sok hiányosságot mutattak.

– Mit tart edzői pályafutása legnagyobb sikerének?

– Attól függ, hogyan nézzük a dolgokat, de a svéd bajnokság megnyerését a Linköpings női csapatával mindenképp magasra helyezem. A mérkőzéseket élőben közvetítette a nemzeti televízió, miközben a lelátón négyezer ember foglalt helyet.

– Ki a kedvenc játékosa és edzője a jégkorong világából?

– A kedvenc játékosom egyértelműen Brett Hull. Az edzőt kiválasztani már kicsit nehezebb, de Craige Berubet mondanám, a St. Louis Blues vezetőedzőjét, azért a nagyszerű munkáért, amit a Stanley Kupa megnyerése során mutatott. Blues-rajongóként nőttem fel, mivel a nagynéném és nagybátyám ott élt.

– Mi a nehezebb: bajnoki címet nyerni egy csapat vezetőedzőjeként, vagy megtanulni a magyar nyelvet?

– Haha, nem kérdés, a magyar nyilvánvalóan nehezebb, de dolgozom a nyelvtudáson, most bőven van időm gyakorolni.

Orbán Zsolt

Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő sportkiadványában, az Erdélyi Sport legfrissebb számában látott napvilágot június 9-én.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei