A magas dombon álló bonyhai református templom
Fotó: Haáz Vince
Egyre gyakoribb, különösen a szórványosodó településeken, hogy a templomok falain belülre szorul a magyar kultúra, az anyanyelv ápolása, és a lelkészek veszik át a „kultúrigazgató” szerepét is. Kicsit így van ez Bonyhán is, ahol a lelkész házaspár szervezi meg a magyar kultúra napi rendvényeket, és ők örökítik a településen született, a református hit védelméről és a magyar kultúra támogatásáról híressé vált Árva Bethlen Kata emlékét is.
2020. március 21., 11:252020. március 21., 11:25
A Maros megyei Bonyha a református közösségeken belül az elmúlt pár évben a kastélyban megrendezett nyílt családi nap által vált ismertebbé. Az Erdélyi Református Nőszövetség használatába adott, felújításra váró épületben és a hozzá tartozó tágas udvaron rendezik meg ugyanis immár hét éve a családi napot, amelyre Erdély sok településéről érkeznek asszonyok, családok.
Fehérvári Bálint református lelkésszel beszélgetve megtudjuk, hogy a 440 lelkes református közösség szórványosodása már a küszöbön áll. A lelkész példaként említi, hogy
„Bonyhának már 1783-ban volt joga vásárokat tartani, volt olyan év, hogy három napig tartott a nagyvásár. Ilyenkor nagyon sok ember megfordult itt, volt, aki itt is ragadt, és a kultúrák, szokások keveredése rányomta bélyegét a településre, annak lakóira. A fiataloknak szervezett nyári táborokban szembesültünk először azzal, hogy a bonyhai fiatalok magyarságtudata milyen gyenge, nincs erős identitásérzetük.”
Több régi terítő van az egyház tulajdonában, némelyikük a szájhagyomány szerint Árva Bethlen Katától származik
Fotó: Haáz Vince
Amikor Fehérvári Bálint és családja Bonyhára került, a helyi közösségben, a helyi tanárok kezdeményezésére szokás volt megünnepelni március 15-ét. Az évek során ezek mellett más, közösségépítéssel kapcsolatos rendezvényeket is szervezett a lelkész és felesége, Erzsébet. Amikor még működött a helyi furulyacsoport, akkor a téli időszakban nekik biztosítottak fellépést, de volt adventikoszorú-készítés és közös gyertyagyújtás is, valamint minden évben igyekeztek megünnepelni a magyar kultúra napját.
„Gyermekeket és fiatalokat bevonva egy-egy író vagy költő életét, munkásságát mutatjuk be, de volt olyan év, hogy Mátyás királyról beszéltünk. Idén Fekete Istvánra emlékeztünk, akit a középkorúak a Vuk története kapcsán ismernek, de a gyermekek és fiatalok nem hallottak róla. Holott Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója.”
A lelkész Ignazio Buttitta szicíliai költő versét idézve próbál rávilágítani, hogy miért tartották fontosnak a magyar nyelv ápolását, a magyar írók, költők műveinek népszerűsítését. A költő ezt írja: Verj bilincsbe egy népet, vedd el ruhájukat, tömd be szájukat, még mindig szabad marad. Vedd el munkájukat, az otthonukat, az asztalt, amiről esznek, az ágyat amelyben alszanak, még mindig gazdagok. Egy nép akkor válik szegénnyé és rabbá, amikor az ősei nyelvétől fosztják meg: ekkor mindörökre elvész.
„Fontos számunkra az anyanyelv megőrzése, a hit, a kultúra, a közösség, s minden rendezvényünkkel azt szeretnénk, hogy a közösségépítés mellett a magyar nyelvet és kultúrát is őrizzük.
Lehet, hogy egy-egy író, költő műveinek ismertetése során, mint például azzal, hogy most Fekete Istvánról beszéltünk, felkeltjük az érdeklődését a munkássága iránt és elolvas valamit tőle, de nem biztos.”
A nőszövetségi zászló egyik oldala kék, hiszen a templomban ez az egyik alapszín
Fotó: Haáz Vince
Az évek során Bálint és Erzsébet megpróbálta külön, önálló eseményként megszervezni a magyar kultúra napját, de azt tapasztalták, hogy gyenge volt az érdeklődés iránta, így az egyházi alkalmakkal összekapcsolva szervezik meg. „Így a nap fénypontja egy-egy ilyen alkalom, szívesen maradnak a gyülekezeti tagok, végighallgatják a kis műsort, a verseket, felolvasott szövegeket. De hasonlóképpen a templom, gyülekezeti ház falain belül tatjuk a könyvbemutatót, az aranylakodalmasok köszöntését, a rég konfirmáltak találkozóját, és minden olyan eseményt, amellyel egy kicsit meg lehet mozgatni a helyi közösséget. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Bonyhán az egyházi élet és a civil élet teljesen összefonódik.”
Persze ez nem mindig volt így, hiszen az évek során működött Bonyhán néptánccsoport, és voltak, olyan tanítók, tanárok, akik különböző kulturális műsorokat állítottak össze. De közel tíz éve mindez a lelkész házaspárra maradt. Fehérvári Bálint elmondja, hogy a napokban egy idős bácsi jött hozzá, hogy elmesélje bántatát: valamikor nagyon ügyes kórus, dalárda működött Bonyhán, tagjai büszkén énekeltek itthon, és eleget tettek a meghívásoknak is. Erről azonban hivatalos feljegyzés vajmi kevés maradt.
„Ezzel a kéréssel is hozzánk jött az idős bácsi, aki az édesapjától hallottakat szeretné elmesélni, esetleg kiadásban is megjelentetni” – mondja a lelkész, szemléltetve, hogy mennyire összefonódott az egyházi és a civil élet.
Fehérvári Bálint lelkész szívesen mesél szolgálatáról
Fotó: Haáz Vince
A közösség és a református gyülekezet életéhez kötődik a bonyhai kastély és az itt született Árva Bethlen Kata élete is. Bár Bethlen Kata rövid ideig volt Bonyhán, és emlékirataiból kiderül, hogy nem voltak túlságosan szép emlékei erről az időszakról, azért a bonyhaiak számára fontos az emlékének ápolása.
A helyi nőszövetség 2008-ban vette fel Árva Bethlen Kata nevét, zászlót készítettek, és márványtáblát is állíttattak születésének 250. évfordulójára. De tartott itt Tonk Sándor is előadást Árva Bethlen Katáról, és magyar szakos tanároknak is volt itt találkozójuk, amikor Balogh Erzsébet akkori magyartanár beszélt a nagyasszonyról. Ezenkívül helyi szinten a lelkész többször bemutatta a közösségnek Árva Bethlen Kata életét, hagyatékát, munkáját.
De november 28-án, Katalin-napon Árva Bethlen Kata nevéhez kapcsolódó kvízt is rendezett a lelkész házaspár. „Az egyik kérdés az volt, hogy hol neveztek el könyvtárat Árva Bethlen Katáról, és három lehetséges válasz volt megadva: Marosvásárhely, Székelyudvarhely vagy a közeli Dicsőszentmárton.
A bonyhai közösség aktívan bekapcsolódik a nyaranta megtartott családi napba, amelyet az Erdélyi Református Nőszövetség és az általa létrehozott Árva Bethlen Kata Alapítvány szervez. A családi napon az igehirdetés, éneklés, imádkozás mellett fontos szerepet kap a bonyhai kastély felújításának népszerűsítése és a református nagyasszony életének bemutatása is. Volt olyan év, amikor Árva Bethlen Kata füveskertjéről, imádságoskönyvéről, családfájáról ismerhettek meg érdekes tudnivalókat a részvevők.
Szórólapok, kiadványok, események jelzik, hogy Bonyhán fontosnak tartják a magyar kultúra népszerűsítését
Fotó: Haáz Vince
Árva Bethlen Kata sokat áldozott diákok taníttatására, könyvek kiadatására, kollégiumi könyvtárak létrehozására, a szegények felkarolására. Bár kevésbé látványosan, de ezen hagyatékát folytatja most a nagyasszony szülőfalujában Fehérvári Bálint és felesége, Erzsébet, akik mindent megtesznek azért, hogy a szórványosodó közösségben a gyermekek és fiatalok fontosnak tartsák magyar anyanyelvüket, megerősödjön magyar identitástudatuk, és minél több magyar költő és író neve ismerősen csengjen számukra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!