Jézus-hágó, sok imádság és fohász helyszíne
Fotó: Barabás Ákos
Ha fellapozzuk a különböző korok krónikásainak búcsús beszámolóit, szerre nyílik meg a csíksomlyói kegyhely fejlődéstörténete, hitéleti és kulturális szerepe hívő népünk életében. De mi volt akkor, amikor „megindult a lelkek titkos vándorlása az otthonból a lövészárokig? Az erős karok nem keresztet vettek a Székútja felé, hanem a becsületet védték a (…) Kárpátokban, távol Nyugaton.” Egy bő évszázad elmaradt búcsúit lajstromozzuk.
2020. május 11., 18:382020. május 11., 18:38
2020. május 11., 18:392020. május 11., 18:39
Darvas-Kozma József pápai káplán c. esperes, a csíksomlyói búcsú avatott kutatója beszélgetésünk elején emlékeztetett: voltak olyan évek, amikor csak a nagy körmenet maradt el, például 1904-ben. A következő évben a búcsút és körmenetet is szüneteltették, 1906-ban szombaton tartottak körmenetet, vasárnap nem, 1907-től Majláth Gusztáv Károly püspök megtiltotta a kikerülést, de akik zászlók alatt kegyhelyre érkeztek, szerre kimehettek a Salvator-kápolnához.
Ezek a főpásztori tiltások és korlátozás fegyelmi okokból történtek, amelyekre még visszatérünk. Az első világháború alatt is voltak korlátozások – tudtuk meg Darvas-Kozma Józseftől, ám az 1917-es esztendő, amikor Csíkszeredának és környékéről elmenekült a lakosság és a területet is hadszíntérré nyilvánították, elmaradt a búcsú. Aztán 1920-ban is. Korlátozások, akadályoztatások sora követte.
Amit teljes bizonyossággal tudunk: 1444-ben a csíksomlyói obszerváns ferences konvent elöljárója búcsúengedélyért a Szentszékhez folyamodott. IV. Jenő pápa 1444. január 27-én kelt bullájában a csíksomlyói obszerváns ferences ház Szűz Mária tiszteletére újraépülő temploma megsegítésére hét év búcsút engedélyezett Sarlós Boldogasszony napjára. A bullába beleszőtte: „ahova a hívek nagy sokasága fogadalomból szokott összegyűlni.” A pünkösdi búcsú viszont 1484-től a pálosokhoz fűződik. Darvas Kozma József a pálosokról írt könyvében megjegyzi, hogy a pünkösdi búcsút a ferencesek 1712 januárjában kapták meg, a ferences missziók ügyvivőjének előterjesztésére.
Úgy képzelhetnénk, az első búcsúengedélytől töretlen volt a zarándoklatok sora.
– összegzi Mohay Tamás néprajzkutató, egyetemi docens a Csíksomlyói búcsú története című könyvében. – Bizonyosan szünetelt a szervezett búcsújárás az 1849-es szabadságharcot követő években (…) az 1949 utáni évtizedekben a hatósági tilalmak ellenére megtartott búcsújárás pedig spontán jellegével különbözött minden korábbi időszakétól.”
Mohay Tamás ugyanakkor kiemeli: „Az újrakezdések, a hagyományok újbóli megelevenítései összekapcsolódtak a múlt átértelmezésével, régi történetek újramondásával. A folytonosság hangsúlyozása a résztvevőkben (…) a múlthoz való erős kapcsolódást erősíti meg. (…) Az utóbbi évszázadok búcsújárásának története korszakokra osztható aszerint, ahogy a búcsújárás időről időre meg-megszakadt, újraéledt, illetve megőrizve-átalakulva újraformálódott, megszilárdult. A korszakhatárokat többnyire a megszakadások, megszakítások, illetve az új folytatások jelölik ki; ezek általában történelmi fordulókkal is összekapcsolhatók – véli Mohay Tamás.
Mi a 20. század meghatározó eseményeire fókuszálva nézünk bele a búcsú történetébe. A néprajzkutató a múlt századelő háztörténet bejegyzéseiből a kritikus hangok meglétére figyelt fel, amelyet a korabeli lapok is szóvá tettek:
A változások, amelyeket a ferencesek az elvilágiasodás jeleként rosszallásukkal kísértek, a Csíki Lapok tudósítója így látja: Ez a hajdan lélekemelő búcsú tehát ma inkább egy nagy sokadalomnak tekinthető, melyen épületes dolgok helyett vásári zsibajt és erkölcsrontó trágárságokat hall és lát az ember, s a nép nagyobb részét nem is annyira a búcsú, mint inkább a látványosság, a nyilvános korhelykedés, duhajkodás és bámészkodás iránti vágy hozza össze (…) A hatóságoknak kellene közbelépni, hogy az ájtatosságot ezen dolgok ne zavarják, ezért a vásárosok beözönlését korlátozni kellene az által, hogy csak az alkalomnak megfelelő cikkek árusítása engedélyeztessék, a komédiásokat pedig, mint oda nem valókat, egészen ki kellene tiltani. (Csíki Lapok XIV/21. sz május 21.) – idézi Mohay Tamás.
A kegytemplom fénye messzire világít
Fotó: Barabás Ákos
Az elsőbbségi incidensekről Darvas-Kozma József is említést tett. Voltak, akik be akartak furakodni a körmenetbe, és az elsőbbségért össze is verekedtek. A jelenséggel kapcsolatban egy anekdotaszámba menő történetet is elmesélt. Imets Fülöp Jákó teológia tanár, aki idős kora miatt már nem tudott részt venni a csíksomlyói búcsún és kikerülésen, a Gyulafehérvárra onnan visszatérő diákjait kérdezgette. A fiúk tudták, mire akar kilyukadni, az erőfitogtatásra: „hát verekedés nem volt?” A nemleges válaszra felsóhajtott: „Jaj, Istenem, hogy elfajult a népem! Még verekedni sem tud.”
Csendőrökről már az 1880-as években is tesznek említést – írta Mohay Tamás. 2004-ben úgy vélte, hogy „a szervezési nehézségek, meg talán a csoportok közötti konfliktusok miatt is szüneteltetik a szombati nagy körmenetet.” Könyvében részletesen kifejti: Majláth püspök „határozott kívánságára aztán 1907-től kezdve nem tartottak körmeneteket a búcsún, a keresztalják csak egyenként mentek körbe a megszokott útvonalukon. A rendet a következő évben kiadott püspöki körlevél, valamint a püspök és a városi hatóságok együttműködésével közösen bevezetett intézkedések szabályozták. Ennek eredményeképpen 1911-ben már nyugtázták, hogy hogy a rend fenntartásáról kellőleg gondoskodtak; rendzavarásnak, duhajkodásnak semmi nyoma többé. Ez egyúttal annak is a jele, hogy a búcsúra jövők tényleg lelki szükségletből sereglenek össze – idézi a Csíki Lapok június 7-ei híradását.
A viszonyok általános romlása miatt és a férfiak háborús távolléte miatt a búcsúra érkezők száma megcsappant. „Trefán Leonárd tartományfőnök 1915-ben pünkösd előtt levelet írt a csíksomlyói házfőnöknek, melyben jelezte neki, hogy a pünkösdi búcsú nagyobb szabású tervezéséről ebben az esztendőben tegyünk le, azt hiszem, hogy most a szokottnál a háború miatt jóval kisebb arányú lesz – idézi Mohay és a Csíki Lapok tudósításaiból is szemléz: A régebbi túlságos nagy zaj és korcsmázás most alig volt észlelhető. Még az énekek dallama is talán bánatosabb volt, de az imádság annál buzgóbban és erősebben szállt a Béke Királynéjához, hogy eszközölje ki isteni fiától a mielőbbi diadalmas, boldogító békességet. (XXVIII/26. sz június p.) Pár évvel később az Erdélyi Tudósítóban ez olvasható:
1916-ban a kegyszobrot is Kolozsvárra menekítették. Boros Fortunát, ferences rendi tartományfőnök, történész, író 1943-ban: Csíksomlyón, augusztus 26-án kihirdették, hogy délután 4 óráig minden 17–55 éves férfiúnak el kell hagynia a falut. A kábultság nagy volt, s alig tudták összeszedni a klastrom legértékesebb dolgait, és azokkal Pátrik atyát útnak indították Székelyudvarhely felé.”
A kegyszobor Csíksomlyón maradt, de a házfőnök és idős szerzetes maradását a dandárparancsnok nem engedélyezte. Pátrik atya katonai engedéllyel visszatért Korbuly páterrel. „Szabó Zoltán ezredes társzekereket bocsátott a katonákkal együtt rendelkezésére, szeptember 4-én a szobrot bepakolták és délután 5 órakor a községet elhagyták.” A kegyszobor 16-áig Székelyudvarhelyen időzött, aztán tovább menekültek Kolozsvárra. A kegyszobor 1919 június 24-én tért vissza Csíksomlyóra, ám a legelső zarándokaltot csak 1922-ben tarthatták meg.
Néha megpihen a körmeneti csengő és a láb is
Fotó: Barabás Ákos
„A búcsút már 1920-ban is meg akarták tartani, ami természetes is, hiszen elmúltak a háborús évek” – írja Mohay. – Veres Ernő biztató toborzását, amit az Erdélyi Tudósító közölt, teljes egészében átvette a Csíki Lapok is. Nagy erdők alatt, sötét fenyvesek közt a két tornyú templomban pünkösdi búcsúra szólnak a harangok: Székely véreim, eljöttök-e mind? (…) A keservek közt erőt ad a Szent Szűz, a fájdalmak közt meg fog vigasztalni, e lelkeket magához emelni. A somlyói Mária érti bánatunk. S ha annyi századon át védte nemzetünk, most is velünk lesz, nem hagy el soha.
A Csíki Lapokban egymás mellett szerepel a fent idézett lelkesítő felhívás és egy rövidhír:
Átadjuk a szót a búcsúkrónikásnak, Mohay Tamásnak: „Csakhogy a készület és a pünkösdszombat május 22-i időpontja két héttel megelőzte a magyar békeszerződés aláírását Trianonban (június 4.), s ebben a helyzetben nyilván kényelmetlen lett volna egy nagyobb tömegű magyar gyülekezés, még ha az vallási indíttatású is. A román katonai hatóság az utolsó pillanatban mégsem engedélyezte a búcsú megtartását, erről a Csíki Lapok és az Erdélyi Tudósító is hírt adott: „A búcsúsok közül sokan csak az utolsó percben kaptak hírt róla, s így bizonyára szomorú lélekkel voltak kénytelenek visszatérni a megkezdett útról (Erdélyi Tudósító III/11. sz június p.). Két hét elteltével úrnapja következett (amit akkor még nem vasárnap, hanem csütörtökön tartottak). Erre az alkalomra beharangozták az erdélyi püspök bérmaútja keretében teendő csíkszeredai látogatását. A vasárnap, június 6-án megjelent Csíki Lapok első oldalán adott hírt arról, hogy mire az újság megjelenik, már aláírják a békét (részletezte is, ki és hogyan), s vele egy oldalon arról is, hogyan fogadták az erdélyi püspököt” – összegzi Mohay Tamás.
Csak a körmenet útvonalában történt egy kis változás. A háború előtt a körmenet az árvaház (régi gimnázium) telke mellett húzódó utcán vonult ki a Kis-Somlyó oldalára, most pedig a borvíz felé lekerülve és bal felől hagyva az ott fekvő néhány épületet, kanyarodik a hegyre - idézi Antal Áron emlékezését Mohay.
„A nagy körmenetet minden körülmények között meg kell tartani. Ekkor a búcsúsok tömege koszorúba fogja a Kis-Somlyó hegyét és két és fél órán keresztül az áhítat szárnyain repül az ének az ég felé, mert másképpen nem tudom kifejezni azt a lelkesedést, amely ezt a körmenetet jellemzi – írta 1943-ban Boros Fortunát. – A búcsúsok nem a körmenetért vonulnak fel Szűz Mária elé, hanem, hogy hódolatukat kifejezzék; lelküket megtisztítsák és a szentségi Jézussal egyesüljenek.”
– olvasható a Csíksomlyói búcsú történetében. A kegyszobrot ismét Kolozsvárra menekítették.
Egy jelentős korszakhatár volt az 1949. pünkösd. Soha nem látott sereglettel, Márton Áron-i utolsó csíksomlyói buzdítással.
A csíksomlyói Szűzanya hazavárja gyermekeit
Fotó: Barabás Ákos
„A búcsújárást hatalmi szóval radikálisan megnehezítették, ellehetetlenítették – összegzi Mohay. – A negyvenes évek végével kezdődő korszakban hosszabb időre csak emlék és reménység lehetett a búcsú teljes, nyilvános és szabad megünneplése, és generációk nőttek fel úgy, hogy annak valóságát a maga egészében nem tapasztalhatták meg. A néprajzkutató azt is megjegyzi: „ferencest ferencesként nem láthattak.” Hogy mi történt velük? „1951 augusztus 20-án, Szent István napjának éjjelén ért minket – mint kék égből a villámcsapás – amikor is
– emlékezett vissza Bíró János Antal atya 2014-ben. – Egész éjszaka gyötört a bizonytalanság. Hová? A lágerbe? Börtönbe? Zárkába vagy a halálba? Az egész éjszaka lelki megrázkódtatásait átélve, többé-kevésbé egyszerre érkeztünk Máriaradnára.” A továbbiakban elbeszélte azt is, hogy a tartományfőnök, Benedek Fidél a megváltozott életük folytatásának döntő lépéseként szerzetestársaival együtt imádságban fordult Szent István királyhoz és a Boldogasszonyhoz, felajánlva jövőjüket.
Máriaradnán összezsúfolódva kilenc hónapig éltek. Aztán a román hatóságok úgy határoztak, hogy háromfelé szakítják a deportáltakat – írja visszaemelékezésében Antal atya. Az Esztelnekre irányítottaknak „két marhavagon-teherkocsi állott rendelkezésükre”. Az utazás 1952-ben „kerek három napig tartott”, mert miden nagyobb városban mellékvágányra húzatták a vagonokat. Pünkösd szombatján indultak, pünkösdvasárnap a brassói vonatállomás tolatórészlegében vesztegeltek. Pünkösd másodnapján érkeztek Esztelnekre.”
Csodákkal és aranyrózsával ékeskedő csíksomlyói kegyszobrunk
Fotó: Pinti Attila
Darvas Kozma Józseffel gyermekkori emlékeket is meséltünk, hiszen édesanyáinkkal akkor is elmehettünk, amikor nyilvánosan semmi nem jelenhetett meg róla. Ma már tudunk nevetni a párhuzamos rendezvényen, a Tavasz a Hargitán fesztiválon. A búcsú szombatján tartották, vonatjegyet nem is lehetett váltani aznap Csíkszeredáig.
A szentmise később is, 1990-ig a kegytemplom falai közé szorult. Akik előző este megérkeztek, a templomban szunyókáltak. Felejthetetlenek a kisbatyus csángók jelenléte, akik erdei ösvényeken Somlyóra ólálkodva teljesítették őseik lelkiismereti parancsát. A legkitartóbb búcsúsok a Jézus-hágón mentek a Salvator- kápolnáig. A rítus része volt annak háromszori megkerülés, és bizonyos imák elvégzése. Gyermekekként kitörölhetetlen nyomot hagyott bennünk ez az elmesélhetetlen székely szent-hegyi áhítatsor.
Bástya értelemben is a várunk a kegyhely, annak saját múltunkkal összekapcsolódó hitélményeivel, megtartó erejével. Idén a járványügyi helyzet sokféle bizonytalansága között a csíksomlyói zarándoklat is szerepel. Rendelkezésre várva ne tévesszük szem elől: az imádság tartotta meg népünk lelki épségét sok viszontagság között. A reményt a csudákkal ékeskedő Szűzanya vigyázza.
Torockó és környéke Erdély egyik felkapott turisztikai régiója. A Székelykő lábánál fekvő két magyar település vendéglátásból jelesre vizsgázik.
Reggel háromnegyed hatra érkeztünk a marosszentgyörgyi római katolikus templomba a hat órakor kezdődő roráté misére. Az emberek sorra léptek be a templomba, egyre többen érkeztek, kapcsolódtak be a rózsafüzér-imádságba.
Erdélyben sok savanyúságot fogyasztunk, és ennek jelentős része még mindig a családi konyhán készül el. Közkedvelt a savanyú káposzta és az uborka, de kis leleményességgel minden zöldségfélét biztonságosan savanyíthatunk.
Gyerekkorában Klán János az Érmihályfalva állatpiacának helyet adó fűben kezdte rúgni a labdát, majd 17 évesen már bemutatkozott a helyi, megyei bajnokságot nyerő felnőttcsapatban.
Általánosságban egyre kevesebben tartanak sertést, Gyergyó vidékén azonban még mindig vannak, akik a téli hónapokban disznót vágnak, hogy az állat szinte minden részét feldolgozva megrakják a mélyhűtőket, éléskamrákat.
Évtizedeken keresztül testi épségét kockáztatta a vendégcsapatnak az a futballistája, aki testcsellel, egy keményebb szereléssel vagy netán góllal merészelte megtréfálni valamelyik bányavidéki ellenfelét.
Kevés téma van, amiről annyit beszélünk, hallunk és olvasunk, mint az egészséges táplálkozás és a mindennapi étkezéssel összefüggő kiegyensúlyozott életmód.
Nem lesz könnyű a jövő esztendő, figyelmeztetnek a kiadványunknak nyilatkozó gazdasági és pénzügyi szakértők, akik szerint a háztartások, a vállalkozások és az állami költségvetés is komoly kihívásokkal néz szembe.
Kárpát-medencei versenyeken díjnyertes szörpöket és lekvárokat állít elő saját gyümölcsösében megtermett nyersanyagból a kebelei Cseh házaspár.
A Máltai Szeretetszolgálat háza táján egész évben zajlik az élet, de az advent időszaka különösen aktív Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!