Ha már látszott, mire mentünk a saját termesztéssel, egy következő piaci napon megvásároltuk a szükséges téli szárazpaszuly-mennyiséget. Ez legalább két véka volt, amit a következő őszig esedékes péntekek számával szoroztak ki a szüleink.

A padláson szétterítve száradt tovább a szemes fuszulyka. Az őszi estéken néhány kupával lehozott édesanyánk, körbeültük az asztalt, színek és nagyság szerint szétválogattuk: fehérek, tarkák, bordók, drappok, okkersárgák halmozódtak a kistálakban. Lelki szemeinkkel már láttuk is a füstölt húsok társaságában, kuktafazékban kidegedt tarka paszulyt; a zúzott libamájpaszulyt mint böjtös főzeléket. A bordók, sötétbarnák és apró fehérek a gyökérzöldséges paszulyleves színeit gazdagították. Ám a feketékért képesek voltunk a testvéremmel birokra kelni! Aztán malmoztunk velük békességesen – mert bár az étel nem volt játékszer, a ritka színű paszulyszemekkel kivételt tehettünk.

Amikor már mind lehordtuk a szemes paszulyt a hiuból, színek szerint besöpörtük a vászonzacskókba, amelyek aztán a kamra szellős zugában vártak sorsukra. Ebből a régi rítusból azt sikerült megőriznem, hogy a tarka paszulyból tárkonyos, az apró fehérből salátás, a bordóból gyökérzöldségekkel főzök levest.

Abban nem sikerült egyezségre jutnunk, hogy az előző este beáztatott paszuly-, illetve füstölt hús levét fel kell-e használni a főzéshez vagy hideg, tiszta vízzel tegyük főni a levesünket. Rántsuk-e vagy csak eresztékezzük, avagy paradicsomlével engedjük fel a kész levest? Zsírban vagy olajban dinszteljük a hagymát, avagy a leveszöldségeket? Utóbbiak hasábban vagy karikázva kerüljenek bele? Az utánfűszerezés nem kérdés, hiszen a füstölt csülök, más hús- avagy csontféle sótartalmával számolnunk kell. A legnagyobb egyetértés a felszolgálást övezte, mely szerint friss házi kenyérrel és szeletelt lila hagymával igazi a szemespaszulyleves. Másodikként elégséges a híg vagy kőttes palacsinta.