Érdemes tanulmányozni a címkét. Legyen alapszabály, hogy a túl sok adalékanyagot tartalmazó élelmiszert kerüljük
Fotó: Veres Nándor
Aki üzletből vásárol élelmiszert, az óhatatlanul talákozik az E betűvel jelölt adalékanyagok kérdésével. Az utóbbi évtizedben egyre több vita alakult ki az emberi egészségre gyakorolt hatásukról. Van köztük természetes és szintetikus eredetű, egy részük viszont megkerülhetetlen az élelmiszergyártásban.
2022. május 15., 14:232022. május 15., 14:23
Az élelmiszeripari adalékanyagok –, az E betűvel jelölt mesterséges vagy természetes készítmények –, megosztják a fogyasztókat. Az adalékanyagok használata azonban szigorú európai uniós élelmiszerbiztonsági szabályozás alá esik, az EU-s törvényi előírások betartása a tagállamok számára kötelező. Élelmezésügyi szakemberek szerint ez azt jelenti, hogy egészégre káros adalékok nem kerülhetnek az élelmiszerünkbe.
A valóságban ennél árnyaltabb a kép, mert sok adalékanyag nem azonnal fejti ki negatív hatását, hanem hosszú évek fogyasztása során halmozódik fel a szervezetben, és különböző betegségek megjelenéséhez vezethet. Az élelmiszerbiztonsági kutatások már számos adalékanyag kitiltását eredményezték az élelmiszer- és szépségiparból, azonban a jelenleg is használt adalékok körül is viták dúlnak. Nem véletlen, hogy a kereskedelemben sorra jelennek meg az úgynevezett ,,tiszta receptek” alapján készülő hidegfelvágottak, konzervek, édességek, stb., amelyek gyártása során mellőzik az eddig használt adalékanyagok többségét.
,,Tiszta” lisztek és befőttek egy gazdabolt polcain
Fotó: Makkay József
Hasonló vita alakult ki a növényvédő- és gyomirtószerek széles tárházával termelő kis- és nagyüzemi mezőgazdaság, illetve a biotermelés között. A biotermelőknek abban igazuk van, hogy a gyomirtószerek nélküli, szűk növényvédőszer-választék felhasználásával előállított mezőgazdasági termékskála egészségesebb, mint a számos vegyszert tartalmazó ,,hagyományos” élelmiszerek. A gond valójában az, hogy az így megtermelt mezőgazdasági áru sokkal drágább, ezért a kispénzű vásárlóréteget jelentő tömegekhez nem jut el. Mindezek ellenére érdemes tájékozódni, és azokat az élelmiszereket keresni, amelyek közelebb állnak az egészséges táplálkozás elvárásaihoz.
Az élelmiszeriparban felhasznált adalékanyagokat az E100 és E1000 közötti igen tágas számtartományban jelöli a szakirodalom. A százas tartomány a színezékeké, ahol az elmúlt két évtizedben számos terméket vontak ki a forgalomból a szintetikus úton előállított élelmiszervegyészeti anyagok közül.
A gyári édességekben, konzervekben, stb. előforduló szintetikus színezőanyagokat lehetőség szerint kerüljük: szakorvosok szerint élelmiszer-intoleranciát válthatnak ki. Ezzel szemben ártalmatlanok a növényekből kivont természetes színezékek, mint a roboflavin (E101), a klorofillok (E140), a lutein (E161), a céklavörös (E162), a kurkumin (E100) és más hasonló növényi eredetű adalékanyag. A jobb minőségű élelmiszert gyártó cégek már fokozatosan átálltak a drágább, de természetes színezőanyagokra.
Legismertebb a nátrium-szulfát (E221), a nitrátok (E251-252), a kén-dioxid (E220), a szorbinsav (E200) vagy a tejsav (E270). Leggyakrabban üdítőitalok, majonézek, margarinok, tartós pékáruk és a húskészítmények ipari előállításánál használják. Jó hír, hogy sok esetben már piacra kerültek az ,,alternatív”, minimális tartósítószert tartalmazó vagy teljesen tisztán készülő élelmiszerek. A hidegfelvágottakból így is nehéz kiiktatni a tartósítószert, mert jelentősen lecsökken az eltarthatóságuk.
A jobb minőségű hústermékekben ma már minimális az adalékanyag
Fotó: Makkay József
Az antioxidánsok az élelmiszerek minőségét és eltarthatóságát veszélyeztető oxidációs folyamatokat gátolják. Ezzel lehet megakadályozni a zsírok avasodását, a zöldségek és gyümölcsök barnulását, de széles körben használják más területeken is az élelmiszeriparban.
Ez utóbbit növényi olajokból állítják elő.
Az ízfokozók közül a legismertebb a nátrium-glutamát (E621), a glutaminsav (E620), az inozinsav (E630) és a glicin (E640). A gyorséttermek, a kínai éttermek, az áruházak polcain kapható félkész- vagy készételek tartozékai, amellyel növelik az ételek élvezeti értékét. Elterjedt tapasztalat, hogy az érzékenyebb embereknél allergiás tüneteket válthatnak ki. Ha tehetjük, kerüljük az ízfokozókkal készített ételeket.
Vita folyik az édesítőszerek széleskörű ipari elterjedéséről. Szerencsére akad néhány természetes eredetű édesítő, az úgynevezett cukoralkoholok (E420, E421, E966 vagy E967, stb.). Ezeket természetes úton nyerik különböző növényekből vegyi eljárással. A szintetikus úton előállított aszpartam (E952), a ciklamat (E952), a szacharin (E954) vagy a taumatin (E957) elsősorban a csökkentett energiatartalmú termékek esetében divatosak. A mesterséges édesítőszerek veszélyeire egyre több tanulmány hívja fel a figyelmet. Rendszeres fogyasztásuk összefüggésbe hozható a cukorbetegség, a szív-, illetve az érrendszeri betegségek kialakulásával.
Az állományjavítókat –, guarmagliszt (E412), gumiarabikum (414), pektin (E440) vagy a metil-cellulóz (E461), stb. –, rendszerint növényi alapanyagokból állítják elő.
Az adalékanyagok tárháza ennél természetesen sokkal szélesebb. Az igényes fogyasztói hozzáállás segíthet abban, hogy figyelmesen elolvassuk a megvásárlásra kerülő élelmiszerekről szóló tájékoztatót. Vásárláskor legyen alapszabály, hogy a túl sok adalékanyagot tartalmazó élelmiszert kerüljük. Főleg a naponta fogyasztott kenyerek esetében, ahol igazából nincs mit keresnie a lisztjavító és csomósodást gátló adalékanyagoknak, amelyekkel tulajdonképpen a rossz, gyenge minőségű lisztet próbálják ,,helyrepofozni” a pékségek. Jó kenyérhez ugyanis három dolog kell: liszt, víz és kovász.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztróban látott napvilágot május 11-én.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!