Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint a romániai elemi oktatásban 47 414 pedagógus oktat-nevel; a tanítók több mint fele – 28 376 – két évvel ezelőtt már betöltötte az 50 évet, 10 százalékuk az 55 és 64 év közötti korosztály tagja, és 820-an tanítottak még mindig, holott átlépték a 65 évet, tehát már nyugdíjba vonulhattak volna. Hasonló minta körvonalazódik a közoktatás valamennyi szintjén. A tanügyminisztérium adatai szerint a hazai közoktatás az épp lezárult tanévben 208 642 pedagógust foglalkoztatott – közülük csak 19 ezren 30 év alatti fiatalok.

Évek óta tart a fogyatkozás

Az elmúlt évtizedben szinte minden évben csökkent a pedagógusok száma – hívja fel a figyelmet eközben a Ziarul Financiar gazdasági lap. Elemzésük szerint az alacsony bérek és a kiszámíthatatlan rendszer elbátortalanítja a tanárokat és a pályaválasztó fiatalokat is. A Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége (FSLI) szerint az év elején elenyésző mértékben emelkedtek a pedagógusfizetések, és ezek szintje alulmaradt a meredeken növekedő inflációval vívott „harcban”.

Ugyanakkor a 2013 márciusa és a 2022 márciusa közötti időszakban 14 ezerrel csökkent a rendszerben tevékenykedő pedagógusok száma. A tíz év leforgása alatt csak 2015-ben és 2019-ben növekedett a számuk, 300 illetve 700 fővel.

Az egyéves szakmai gyakorlat során tapasztalt, hozzáértő tanárok irányítanák fiatal pályatársaikat, viszont a mentorálásért cserébe csökkenne heti tanóráik száma, hogy legyen idejük megfelelően foglalkozni a gyakornokokkal. A miniszter hozzátette, az új oktatási törvény hatályba lépésével a kezdő tanárok fizetése is az országos átlagbér szintjére fog emelkedni, ezzel arányosan pedig nőni fog a többi tanügyi dolgozó fizetése is. Cîmpeanu nyomatékosította: oktatási miniszterként határozottan támogatja ezt.

Tíz éve kongatják a vészharangot

– fejtette ki megkeresésünkre Markó Bálint. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese keserűen állapította meg, hogy a minisztérium „későn ébred”, miközben már tíz éve hangoztatják, hogy baj lesz. Különösen a reál tantárgyak terén egyre mélyül a szakemberhiány, nincs elegendő matematika-, informatika-, fizikatanár, és a hiány begyűrűzik a többi reália területére is.

Tudatosítani kell azt is, hogy különbség van a városon és vidéken tanuló diákok teljesítményében, ugyanakkor félő, hogy falvakon még kevesebb pedagógus lesz, hiszen kicsik a tanintézetek, alacsony az osztályszám, így nehéz úgy összeállítani értelmesen egy normát, hogy a pedagógus három-négy egymáshoz közeli faluban azt meg tudja valósítani. Ha ez nem sikerül, még az aktív pedagógusok egy része is elhagyja a pályát. Markó Bálint kérdésünkre kifejtette, a BBTE magyar tagozatán minden évben iratkoznak diákok a pedagógiai modulra, ám kérdés, hogy akik ezt elvégzik, valóban fognak-e tanítani. Másrészt van egy stabil réteg minden szakon, amelynek tagjai már első évtől tudják, hogy a tanári pályát fogják választani.

– szögezte le a rektorhelyettes. Kifejtette, sok a tennivaló: növelni kell a pedagógiai gyakorlatok számát, emelni a pályát választók számára a támogatás mértékét, a fizetéseket, vidéken csökkenteni a normát. Ugyanakkor megoldást jelentene, ha visszavezetnék a kettős szakot. A BBTE ki is dolgozta ennek formáját: elérték, hogy legyen róla törvényerejű döntés, de az alkalmazási módszertan hiányában még mindig helyben toporog az ügy, holott megkönnyítené a tanárok normakialakítását, és interdiszciplinárisabbá tenné az oktatást.

Merész oktatáspolitikára van szükség

Aggasztóak a pedagógus-utánpótlásról szóló statisztikai adatok, különösen a reál tantárgyak terén: a matematikusokat, fizikusokat, kémikusokat elcsábítja a kutatás, a nagyipar – szögezte le lapunknak Ferencz S. Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szakmai alelnöke. Kifejtette, csak úgy lehet vonzóvá tenni a pedagógusi pályát a fiatalok előtt, ha a jobb bérezés mellett a versenyképességet is szavatolják. A fiatalok jól tudják, mit tanítottak nekik az iskolában, mit jelent a tanárképzés, ami valójában egy bölcsészképzés pedagógiai modullal.

„Egy bátor, átfogó, következetes közoktatás-politikára van szükség, hogy eredményt produkáljon tízéves távlatban” – húzta alá Ferencz S. Alpár. Úgy véli, az 2011/1-es oktatási törvény merész, jó jogszabály volt, de az évek során több száz alkalommal módosították, ami kaotikussá tette az alkalmazását. Kell írni egy jó törvényt, azt közvitára bocsátani, politikai színezettől függetlenül konszenzust kialakítani a következetes oktatáspolitika mentén, majd pénzt kell mellérendelni, mert pénz nélkül nincs tananyagfejlesztés, továbbképzés, eszközök – vázolta a tennivalókat a szakértő. Meglátása szerint ötévente meg kell húzni a vonalat, értékelni az eredményeket, majd ezekhez igazítani az intézkedéssorozatokat. „Jelenleg is nagyon sok jó és lelkes pedagógus van a rendszerben, rengeteg tehetséges diák. Egy merész, következetes oktatáspolitikával van remény arra, hogy európai szintű közoktatási rendszer alakuljon ki nálunk is” – bizakodott Ferencz S. Alpár.