Bezárás előtt Sepsiszentgyörgy legrégibb oktatási intézménye
Megpecsételődött Sepsiszentgyörgy legrégibb tanodájának sorsa. A régi Szemerja néven ismert városnegyed Kiss Árpádról elnevezett általános iskolájában szeptemberben már nem csengetnek be, az iskolát bezárják. Az intézménynek 1987-ben még 740 tanulója volt, ám az elmúlt tizenöt év alatt kevesebb, mint egytizedére csökkent a diákok száma, jelenleg alig félszáz gyerek tanul a régi, de nem rég dicséretes módon felújított iskolában. Keresztély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője a gyereklétszám állandó csökkenésére hivatkozik, úgy fogalmazott, hogy a döntéshozók kényszerhelyzetbe kerültek, néhány tucat gyerekért ugyanis nem éri meg működtetni az iskolát. Állítása szerint a pedagógusok helye más tanintézetekben biztosított.
A hófehér épülettömbök előtt szomorúfűz és harangláb. A hangulat békés, a kapusaszszony bekísér az épületbe, menet közben még elpanaszolja: elszorul a szíve, ha arra gondol, hogy szeptembertől más munkát kell keresnie. Tizenhat éve dolgozik az iskolában, úgy jár ide, mintha hazajönne. A tágas udvaron Kitty kutya, a gyerekek kedvence rohangál, van sportpálya kézilabdakapuval és kosárpalánkkal. Az épületben barátságos meleg fogad, a fűtőtesteket faburkolat védi, a falakon képek, a polcokon ásványgyűjtemény.
Imreh Magdolna igazgató a sepsiszentgyörgyi iskola dokumentumokkal bizonyítható 354 éves múltjáról beszél: „Az iskola átvészelt nehéz időket, az 1848-as forradalmat, világháborúkat, a pártállam rettenetes évtizedeit, és most saját kezünkkel semmisítjük meg azt, amit évszázadokon át őriztek eleink.” A magyar szakos tanárnő keserűen boncolgatja a gyereklétszám-csökkenés okait. Sok szülő „rangon alulinak” tartotta, hogy a külvárosi kisiskolába írassa gyerekét, inkább a belvárosi iskolákba, a Székely Mikó Kollégiumba, a Mikes Kelemen Gimnáziumba járatják csemetéjüket. Közben gyakran hivatkoztak arra, hogy külvárosi iskolában dolgozó tanítónő kezére nem bízzák gyermeküket. Ehhez képest az a helyzet, hogy az 1990-ben még ott dolgozó 12 tanítónőből mára egy maradt, mert egyre fogyott a beíratott gyerekek száma. A Kiss Árpádból kényszerűségből eltávozott tanító nénik többsége ma a jó hírű belvárosi iskolákban tanít, ahol mindenki elégedett a munkájukkal. Az elvándorlással arányosan az iskola eredményei is kétségtelenül csökkentek, hiszen kevés diákkal nehéz látványos sikereket elérni. Az oktatómunka viszont nem romlott, erre bizonyíték, hogy a kilencedikes Bajna Zsuzsánna második lett az országos matematikaversenyen. Az igazgatónő felidézi, mennyire rosszulestek pedagógusainak a más iskolákban dolgozó kollégák megjegyzései: „menj fiam Szemerjára, az neked való iskola” vagy „átengedlek a pótvizsgán, de utána átmész a Kiss Árpád-iskolába, ott nem követelnek annyit.”
Imreh Magdolna úgy gondolja, lenne megoldás az iskola megmentésére, hiszen itt működik a csökkentett programú, az analfabetizmus felszámolására alakult tagozat, ahol a többszörös osztályismétlőket próbálják integrálni. Ugyanakkor van egy 7. osztályos Waldorf-tagozat, ahol megvan a kötelező létszám, és tanulmányi szempontból is jó képességű közösség. „Kapcsoljanak óvodákat az iskolához, vagy az iskolát csatolják költségvetésileg egy másik intézményhez, hogy meglegyen a pénzügyi szempontból megkövetelt gyereklétszám” – javasolja az igazgatónő.
Keresztély Irma főtanfelügyelő szerint a szemerjai iskolában az oktatás minőségét az is rontja, hogy az elemi tagozaton összevont osztályban tanulnak a gyerekek. Az önkormányzat és a tanfelügyelőség szakembereit már évek óta foglalkoztatja az iskola jövője, de erőszakkal nem lehetett gyerekeket beiskolázni. A körzetesítés sem jelent megoldást, mivel a rendelet betartása csak az iskolának kötelező, a szülőnek nem. A teljes létszámú Waldorf-osztályt valószínűleg felköltöztetik a Váradi József Általános Iskolába, a többi diák esetében a szülők döntik el, szeptembertől melyik iskolába viszik gyereküket.
Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere a városi oktatási hálózat átszervezése részének tekinti a Kiss Árpád-iskola felszámolását. „Az önkormányzatnak meg kellett fontolnia, hogy fenntartja-e a kétszázas létszám alatti iskolát, amelyre nem kap támogatást az oktatási tárcától” – villantja meg a döntés egyik, nem elhanyagolható mozgatóját. Az iskola első, tornyos épületét – amely valamikor lakóház volt – az egykori tulajdonos örököse visszaigényli, természetben kell visszaszolgáltatni, fejtette ki az alpolgármester. A másik két épületrész a város tulajdonában marad, az egyikben továbbra is az egészségügyi posztlíceum működik, amelyet két évvel ezelőtt részben már a szemerjai iskolába költöztettek. A harmadik ingatlan sorsáról még nem döntött az önkormányzat.
szóljon hozzá!